Mikor a cseresznyefa virágzik -DNF-

8

//George

Téli szünet van, és karácsony. Az ünnep, ahol a családnak együtt kéne lennie.

Mi az a család?

~ 2 évvel ezelőtt ~

"Neked kellett volna meghalni helyette! De már muszáj vagy élni.. Legalább nem feleslegesen halt meg édesanyád. Nem hagyom, hogy csak úgy megszabadulj a fájdalomtól, ha már anyádat elveszítettem miattad!"

Ezekkel a szavakkal dobálózott az apám. Négy pofont kaptam, mikor benyitott a szobámba, és látta, hogy csomót kötök egy kötélre.

Minden erejével utál engem apám, mégsem engedi, hogy elhagyjam ezt a borzalmas életet.

Édesanyám négy évvel ezelőtt felvágta az ereit. Apám verte őt, és mikor anyám megtudta, hogy mit csinálnak velem az iskolában, nem bírt tükörbe nézni. Azt hitte, anyaként elbaszott mindent. Így feladta az életet.

Azt mondják, az élet a halálod pillanatában ér véget. Nos, számomra az élet azon az estén ért véget. Azóta megállt az idő. Minden pillanatban abban a szobában vagyok. Az anyám élettelen testére meredve. Ugyanis a hullát én találtam meg.

~ Jelen ~

December 26. Úgy gondoltam, jó lenne anya sírjára virágot tenni.

Felkaptam a kabátomat, sapkámat és cipőmet, majd elindultam a nagy hidegbe, hogy virágot vegyek.

Florida nyüzsgő utcáján sétálgattam, miközben lehajtott fejjel a lépéseimet számolgattam, és észre sem vettem, hogy valaki jön velem szemben.

Egészen addig, amíg össze nem ütköztünk.

"-Ah, elnézést, nagyon sa—" Néztem fel rá, majd megálltam egy pillanatra kikerekedett szemekkel.

"Hello, George. Hogy telt a karácsonyod?" Döntötte oldalra a fejét egy mosollyal Dream.

"Sz-szia! Hát, izé.. Olyan átlagos volt." Motyogtam amint fejemet lehajtottam egy kicsit, mivel nem akartam folytatni a beszélgetést.

"Merre mész ilyen időben?" Tette a kezét a karomra Dream, mire én megvontam a vállamat.

"Semmi különös, csak boltba megyek." Húztam el a karomat miközben Dream csak felhúzta a szemöldökét.

"Hát jó. Vigyázz magadra." Ütögette meg a vállamat egy öntelt vigyorral, majd továbbment.

Én is elindultam, de hátrapillantottam a szőkére. Ő nem nézett hátra, csak magabiztosan sétált.

Irigylem, hogy ilyen összeszedett és bátor. Bár a rémes személyiségének ezek csak az előnyei.

~~~

Anyám sírja felett álltam, majd ráhelyeztem a virágokat. Igazi virágokat vettem, pedig tudom, hogy úgyis meg fognak fagyni a hidegben.

Áldást mondok minden virágszálért, amik az évek során ezen a síron fagytak meg. Valódiak és szépek. Kár, hogy így végzik.

Még el sem kezdtem a versenyre a történetet. Mindenképp nyerni szeretnék, így tökéletesnek kell lennie. Rövid történeteket írni a legnehezebb.

Hosszabb, mint egy vers, de rövidebb, mint egy könyv. Úgy érzed, sürgetni kell szavaidat, és pár percbe kell belesűríteni mindent. Azonban nem lehet csak pár gondolat, mert akkor túl rövid.

Néha az írás kínzás. Sok ember szerint értelmetlen is. Hisz a műved vagy befut, vagy nem. Nem tudod, meg lehet e élni belőle.

Hobbinak pedig unalmas, igaz? Nos, szerintem nem.

Az írás az egyetlen dolog, amivel kifejezhetem az érzéseimet.

Ha tetszett ez a rövid rész, kérlek nyomj egy csillagot! 🫶🏻

A következő rész remélhetőleg hosszabb és izgalmasabb lesz.

Sziasztook<33