~Szünetelve~ Bungou stray dogs fanfiction! "Semmi veszélytelen nincs itt!"

Szept.1 (part 2)

Az udvarra kiérve szomorúan láttam, hogy mindenki elvan valakivel csak én vagyok szerencsétlenül egyedül.

De nem sokáig ugyanis egy lány megszólított. Hoszú fekete haja volt, ami szinte sötétkékenek ia nézhetett ki.

-Szia!-Köszönt-1B-s vagyok, te meg A-s nem?

-De igen A-s vagyok. Hogy hívnak?

-Izumi Kyoka, téged?

-Yakasuna kanao, milyen az osztályod?-Kérdeztem miközben leültünk egy padra

-Furák, látod azt a szemüvegest!-Mutatott egy szőkére
-Igen látom
-Na ő mindenki fejét leordította

-Az nem jó, de biztos vannak rendesek is!
-Hát eddig nem volt olyan normális. Nálatok?

-Ott se jobb a helyzet. Egy öngyilkosságmániás aki a vörössel veszekedik. Egy fehér hajú aki egy szemöldök nélkülivel. Nézd ott vannak!-Mutattam az udvar másik végébe-Egy édességmániás, egy őrült, egy hideg és kettő normális!-Mutattam be az osztályom mire Kyoka aranyosan mosolygott ezen

-Asszem tőlünk kell félni és nem a felsősöktől

-Én is úgy érzem-Mondtam majd megszólalt a csengő mire elköszöntem Kyokától és felmentem a termünkbe.

Nem változott semmi az első órához képest. Leültem a helyemre és néztem ahogy az előttem ülő Ranpo a chipset eszi. Bejött a tanár és mindenki a helyére ült.

-Házirend! Mert itt egyesek, nem akarok mutogatni! Nincsenek tisztában vele!

Belevágott én meg unottan rajzolgattam a füzetembe mert átlagban soha nem tartozik rám ezekből semmi.

-Órán evés TILOS!! IGAZ EDOGAWA RANPO??-Üvöltött rá mire az említett összerezzent

-De ez nem ér a nasi a világ alapfeltétele!

-Ne mondjam még egyszer!! Emellett az önkárosítás is TILOS!

-AYO!-Nézett fel Dazai

-Úgy van! Semmilyen cigi, dr.g és alkohol nem megengedett!!

-Ch!-Mondta Chuuya és Dazai egyszerre. Te jó ég...

Folytattuk a házirendet olyanokkal miszerint szigorúan tilos az egyenruhától eltérő ruházatba jönni. A tanár még akkor is folytatta mire kicsöngettek és lerohamoztuk a büfét. Shiro volt előttem aki édességet vett meg egy húsos szendvicset. Én vettem egy narancslevet meg egy csokis muffint.

Kimentem az udvarra és most Shiro mellé ültem aki haláli nyugalommal ette a szendvicsét

-Szia!-Köszöntem mire ő felnézett

-Szia! Szerinted normális osztályunk van?

-Áá ennél normálisabb nem is lehetne!-Mondtam cinikusan mire Shiro felnevetett

Elbeszélgettünk minden féléről majd felmentünk a terembe. Indult a harmadik óra. Csengetés után estek be a veszekedők is. Az ofő elkezdte felírni az órarendet amit mindenki hatalmas utálattal fogadt. Szerda és pénteken első óra tesi = halàl.
Elindultunk le a könyvekért, Dazai úgy döntött ezt is viccesre fogja, ezért levette Chuuya fejéről a kalapot és elrohant azt ordítva, hogy: MEGCSINÁLTAAAAAM!

Chuuya erre felidegült és káromkodva futott a barna után aki már SEGÍTSÉÉÉG VÖRÖS VESZÉLY-t üvöltött és mellettem elhaladva rám rakta a vörös kalapját és futásnak eresztett. Nem akartam tovább tökölni ezzel ezért feldobtam a kalapot ami amúgy egész kényelmes volt, de egy széllökés miatt a szellőző tetejére került.

-A francba!-Ment oda Chuuya és ugrálva próbálta leszedni amit Dazai röhögve nézett. Senki nem ment segíteni ezért én mentem, mert hát én dobtam fel

-Valahogy segíthetek Chuuya?

-Hogy? Alig vagy magasabb nálam!

-Akkor nem!-Fordultam el mire ő megszólalt

-Na gyere akkor!-Mondta mire odamentem ő meg felemelt a derekamnál fogva így elértem a kalapot.

Leengedett én meg odaadtam. Ekkor már az osztálytermekből kinéztek a tanárok. Az ofőnk lehajtott fejjel ment tovább. A könyvtárhoz érve elképedve néztem a könyveket. Borzalmas sok volt. Elvettük a tudást amit a terembe visszaérve leraktunk az asztalra és helyet foglaltunk. Csak Chuuya nem, aki idegesen csapta le ami akkorát szólt, hogy beleremegett a terem. Erre Dazai felkapta az övét és a földre vágta.

-Na hát akkor! NAKAHARA! DAZAI! FEJEZZÉTEK BE! Ismerkedjünk meg jobban mondjuk úgy, hogy elmondjuk a véleményeinket. Kezdem én! Ranpo te nagyon szereted az édességet, de remélem eszed is van! Kanao próbálod felvenni az osztály ritmusát, Dazai te meg... meg akarsz halni! Nakahara te meg utálod ha szekálnak. Fyodor te nem szólaltál meg reggel óta, de biztos nagy szád van. Akutagawa te nem jössz ki jól Atsushival, apropó Atsushi te kedves fiú vagy. Shiro te is kedves lány vagy. Yosano rólad nem tudok mit mondani még. Naomi te és a bátyád khm khm távolodjatok el egymástól!

Naomi mégis mi a francért tàvolódna el a bátyától?? Vàrjunk vsak ugye nem aza  fiú volt akit a folyosön láttam?

Miután ezeket elmondta mi következtünk. Ranpo kezdte aki kedvesnek lát majd jöttem én.

-Oké akkor Ranpo szereti az édességet, de kedves. Dazai idegesítő és furcsa Chuuya egy mérgeszsák. Fyodor rólad semmit nem tudok. Aku te..

-Aku?-Kérdezett vissza

-Igen így egyszerűbb a neved! Szóval te elvagy a világodban. Atsushi te kedves vagy ahogy te is Shiro. Yosano te egy picit őrült vagy. Naomi te meg... csendes.

Mentünk tovább. Dazai cukinak és segítőkésznek nyilvánít el. Chuuya nem mondott semmit ahogy az orosz sem. Aku furának tart, a maradék három meg kedvesnek.

Kicsöngettek ezért felvettem a 10 kilós táskámat és elindultam. Az utcán átmenve míg a többiek balra mentek a belvárosba én egyenesen. Atsushi meg a gimi koli részlegébe...

Már a dombon mentem fel amikor valaki a nevemet kiabálta. Hátranéztem és Dazait pillantottam meg. Na ne!

-Hát te?

-Erre lakok!-Mondta mikor mellém ért.

-Én is.

-Megyünk együtt?

-Én itt jobbra fordulok-Mutattam jobbra

-Én is! Na gyere.

Ez most komoly? Jó hogy nem egy házban!

Az utcába befordultunk majd Dazai tovább ment, mint én. Egy lakótömbhöz ért. Én két házzal arrébb. Legalább vészhelyzet esetén van hova mennem. Hazaérve anyámék leostromoltak, hogy milyen volt én meg beszámoltam a csoda osztályomról!