A szerelem harmóniája

11. fejezet: A kis romantikus alkat

Yuuki szemszöge:
Most keltem fel mellettem a drágám az aludt még. De nem sokáig nézhetem, mert órákra is kell menni sajnos.
Y: Jó reggelt kelj fel drágám!-simogattam az arcát de meg sem mozdult.-Oké te akartad.-hajoltam felé és megcsókoltam amit viszonzott is. Szóval fent van csak erre várt. Ravasz lány. Elváltunk egymástól. Átölelt két karjával és átfordított.
Y: Jó ugysem szeretek felül lenni.-mondtam után ajkaimra ragadt. Nem törődve az idővel egy jó ideig egymással szórakoztunk.
Szét váltunk és csak tovább feküdtúnk az ágyban.
Hallotuk az ajtó nyitódást de meg se mozdultunk. Miu lépett be. Ahogy meg láttot minket rögtön már az arcán volt az a pervi vigyor.
M: Készülődjetek nem kéne elkésni a suliból.
Y: Ja sajnos igazad van.-Pedig olyan jó lett volna még piheni.-Nem szeretném az igazgató szidását hallgatni.
N: Ja.-állt fel megölelt és indult az ajtó felé.-felöltözök és jövök vissza.
Y: Oké rendben várlak vissza.-mosolyogtam rá.
Miu-nak még mindig az arcán volt az a mosoly, de nem zavart. Bementem a fürdőbe átöltöztem és vártam Nagisat.
Nagisa szemszöge:
Nagyon gyorsan siettem az öltözéssel. Annyira utálom az egyenruhát. Persze mások szerint jól áll nekem az egyenruha, de ki nem állhatom a szoknyát és még nadrágot se vehetünk fel alá. Bár a kék blézer az nagyon jó. Nem szerettem hogy a lányoknak nem lehet az egyenruha egy fehér ing, fekete nadrág és a kék blézer. Szerintem így jobb lenne. Vagy csak én vagyok ennyire fiús? Felvettem a nagyon kényelmetlen számomra kényszer zubbony feeling-ű egyenruhát. Már siettem is a kis hercenőmhöz. Nem kellett sokat várnom már, ahogy oda értem a szobájuk ajtaja nyílt és már jött is ki a picike kis angyalka.
N: Akkor mehetünk hercegnőm?-pirult el erre a mondatra. Nem is mondott semmit csak bólintott és mentünk le. Meg akartam fogni a kezét az étkező bejáratánál de nem engedte.
Y: Kérlek ne mindenki előtt.-nézett rám kicsit félénk tekintettel.
N: Oké ha nem akarod.- kicsit rossz volt hogy nem foghattam meg a kezét de ez van sajnos.
Leültünk reggelizni, annak örültem hogy azt a kaját amit adtam neki elfogadta és nem zavarta hogy ugyanazzal a pálcával adom amivel eszek.
Evés után elindultunk a sulis cuccunk ért. Mielőtt elindultunk volna az órákra még Yuukiék ajtaja előtt neki döntöttem a falnak. Elégé elvörösödött erre a cselekedetemre.
N: Nagyon aranyos vagy ilyenkor.-erre még vörösebb lett. Ezek után csak oda hajoltam és megcsókoltam. Csókunkat csak egy ajtó csapódás zavartam meg. A sulinkból legnagyobb ribanc jött ki vagy másnevén Aoi Kaname. Remélem nem láttot semmit. Ő lesz az aki ha meglátja hogy megcsókoltam Yuukit szétkürtöli az egész iskolában és lehet a drágám ezt nem akarja. Az megmagyarázná a reggeli "Nem mi denki előtt." mondatát. Ebben csak reménykedni tudok hogy nem látta. Ahony ment el csak ránéztem és láttam a vigyorát. Ezek után csak elindultunk az óráinkra. Egész nap az volt a fejemben, hogy vajon látta vagy nem és ha igen akkor már kik tudnak róla. Próbáltam koncetrálni az órákra, de ez emellett, hogy lehet látta képtelenség.
Yuuki szemszöge:
Az a lány aki csókunk közbe megzavart remélem nem terjeszti amit láttot vagy ha nem látta amit gondol. Bár nagyon ribancnak nézett ki az a csaj. Még nem akarom mindenki előtt felvállalni. Még túlságosan félek ezektől a változásoktól. Vajon Nagisa is fél ezektől? Vagy róla már tudja mindenki? Ilyen kérdések voltak egésznap a fejembe. Miu ha kérdezett volt olyan hogy nem is hallottam. Felmentünk Miuval a szobánkba. Csak leültem az ágyamra meredten néztem magan elé. És folyamatosan ugyanazok a kérdések jártak a fejemben.
M: Akkor kinyissam a levelet hamár nem válszolsz?- zökkentet ki a gondolataimból.
Y: Miért nekem jött?
M: Igen
Y: Kitől?
M: Hát a drágádtól.
Y: Akkor kérem.
Oda adta a levelet. Kinyitottam és ez állt bemenne: Hali!
Ma van kedved kijönni az erdőbe naplementekor?
Aláírás:
Nagisa
Gyorsan vettem elő egy papír és elkezdtem írni a valászom ami egy igen volt. Ahogy megírtam a levelet már rohantam is Nagisaék ajtajához, becsusztatam a levelet és mentem vissza a szobába. A szobában vagy fél órán keresztül csak énekeltem, táncoltam és egyéb idióta dolgokat csinàltam. Utána hallotunk egy ajtó kopogást. Meg se kellett néznem hogy ki az mert már tudtam. Kinyitottam az ajtót és ott állt már nadrágban a hozzám képest nagy kutyám.
N: Akkor mehetünk?
Y: Igen.
M: Sziasztok érezétek jól magatokat!
Y és N: Szia köszi meg lesz.-csuktuk be az ajtót és mentünk az erdőbe.
Y: Hova akarsz menni be az erdőbe?
N: Majd megláttod. Most még maradjon meglepetés.-nagyon kíváncsi voltam, hogy hova is akar engem vinni.
Egy gyönyörű tóhoz érve megyünk oda egy pokróchoz.
N: Foglaljon helyet a drága hercegnőm.- erre a mondatra valszínüleg a paradicsomnál is vörösebb lettem
Y: Igenis szőke vagyis barna hajú hercegem.- kezdtem kuncogni.-de gyere ülj le mellém mert a hercegnő nem szeretne egyedül. ülni.
Ültünk összebujva és néztük a csodás színekbe pompázó eget. Mikor besötétült már indultunk is vissza. Vissza kísért a hercegem a szobához.
Y: Kérek puszit.- mutatam az ajkaimra. Szó nélkül közelebb jött és megcsókolt. Elment mögöttünk egy csapat lány de minket nem zavar mi tovább csókolozóztunk.
Elengedtük egymást.
N: Jó éjt drágám.- mosolygot rám. Én meg már megint elvörösödtem.
Y: Jó éjt nagy kutyus.- öleltem át.
Beléptem a szobába és becsuktam az ajtót.
M: Jó éreztétek magatok?
Y: Igen nagyon jó volt
M: Gondoltam ha már ilyen vörös az arcod.- kezdet kuncogni.
Y: Na jó én megyek fürödni.- lefürödtem és rögtön ahogy párnáho ért a fejem elaludtam.