A szerelem harmóniája

15. fejezet: Hiány

Yuuki szemszöge:
M: Yuuki kelj fel.- keltegetett Miu
Y:Neeeeem-Fordultam be a fal felé.
M: Na kelj fel ennyire te se lehetsz makacs.
Y: De pedig ilyen makacs vagyok.-sóhajtott egyet és leült az ágyszélére.
M: Tudom hogy hiányzik...-egy két könnycsepp legördül az arcomon.
Y: De még mennyire pedig csak ma reggel ment el, de olyan mintha már 1 hete vagy hónapja elment.-fordultam Miu felé már sírva.
M: Jól van jól van, akkor ma pihenünk.
Kb. délig csak az ágyba feküdtem. Egy idő után már unalmas volt így lementem abba a bizonyos erdőbe. Meg is bántam de nem is hogy kijöttem. Azok az emlékek boldog emlékek mégis sírni támad kedvem tőlünk. Nagyon magányosnak érzem pedig itt van velem Miu és kb. ugyan ez élheti át. Ahogy sétálgattam az erdőbe beugrott az újévi koncerten történtek, amikor benyitottam legelőször a zeneterembe. Vissza mentem a szobába és csak bekuporodtam az egyik sarokba. Csak folytak a könnyeim a sok emléktől mind boldog de számomra mégis szomorú mind. 1 óra mulva elnyomott az álom.
Y: Nagisa?-nem szólt semmit a magas lány a távolból csak bólintott egyet. Miért van itt? Ő nem az egyetemen van már? Elkezdek felé futni de a távolság nem változik. Miért? Egy idő után már kezdtem közeledni hozzá. Oda értem hozzá és...
Ez csak egy álom volt. Még mindig a sarokba ültem. Nehezen, de felálltam a sarokból és befeküdtem az ágyba mert kb. éjfél lehetett.
Felkeltem 6:00-kor álmodtam még valamit de nem emlékszek már azokra de tudom hogy mind a hiányra utaltak. Felöltöztem most már programokra is elmentem. A felére oda se figyeltem amikről beszéltek, de az másodlagos hogy akkor nekem ott mit beszéltek. Egyfolytában Nagisa járt a fejembe. Vajon mi lehet vele? Történt vele valami? Szeretnék ezekre válaszokat kapni, de míg nem végzek a suliba nem fogok.
I:Yuuki!-ja igen melesleg a csoportom az igazgatóval van.
Y: Igen tessék.-baker mit akar tőlem? Csináltam valamit?
I: Olvasd fel ezt a részletet.-mutatott rá. Felolvastam a részletet és csak tovább bámultam magam elé és nem is figyeltem arra amit olvastam. A programok után visszamentem a szobába és csak úgy beütött valami és elkezdte random idegesíteni a fuvolával Miut. Amiből az lett hogy elkezdet kergetni hogy elvegye a fuvolát. Kirohantam a folyosóra és rögtön le a lépcsőn.
Y: Auuu.-mentem neki valakinek.
I: Kérem máskor ne futkosanak az épületben és most menjenek vissza a szobájukba.-felálltam gyorsan és visszamentünk. Eltettem a fuvolát és ledőltem az ágyra. Lehunytam a szemem és megint úgyanaz mint az álmomba. Csak annyi volt a különbbség hogy most odaértem és nem tüntel rögtön. Átölelt és mielőtt megcsókolt volna megint felébredtem. Miért kínoz ez az álom? Miért kell ezt? Nem szenvedek naponta eleget? Miért? Ahogy ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak csak úgy magatól elindultak a könnyeim. Sehogyse tudtam abba hagyni a sírás. Egyszer csak elnyomott az álom és most végre semmit sem álmodtam
Amire felkelnék. Miu keltett fel kb. 18:00-kor hogy hozott nekem kaját és egyek mert belém tömi. Olyan lassan ettem mint még soha, míg Miu megevett 2 kenyeret addig én felet sem. Nagy nehezen megettem 2 kenyeret sonkával. Elmentem majd fürödni. Utána mikor kijöttem a fürdőből Miu még valamit mottyogot nekem, de már nem figyeltem olyan fáradt voltam. Befeküdtem az ágyba és rögtön elaludtam.