CULPA MÍA - AZ ÉN HIBÁM

48.

NICK

Attól a pillanattól kezdve, hogy kiderítettük, a kocsiban még aktív a nyomkövető, már csak idő kérdése volt, hogy megtaláljuk Noah-t. Féltem, hogy esetleg rossz nyomon járok, mert Ronnie nem azzal a kocsival vitte a barátnőmet oda, ahol fogva tartják, de nem hagytam, hogy ez megállítson. Tudtam, hogy az utóbbi hetekben Ronnie mindenfelé azzal a kocsival járt, ezért nagy volt az esély arra is, hogy nagyon is jó a tippem, és Noah a GPS által jelzett, diszkónak nevezett lebujban van.

Apám az akciót tervezgető rendőrökkel beszélgetett. A dolgozószobájában egy seregnyi ember gyűlt össze, Steve pedig a rendőrök egy csoportjával együtt a diszkó alaprajzát elemezte. Az alaprajzból kiindulva a legvalószínűbbnek az tűnt, hogy Noah-t az épület nyugati szárnyában, a pincében tartják fogva. Ha bekerítjük őket, és eltorlaszoljuk az összes bejáratot, akkor az a seggfej apja csak egy helyen tud kijönni, mégpedig a hátsó vészkijáraton. Ott várja majd az összes járőrkocsi, és ha rászánja magát, hogy kijöjjön, nem lesz számára menekvés... Ha tényleg ott vannak, akkor az a rohadék sokkal előbb találja magát a börtönben, mint gondolná.

- Az is megeshet, hogy úgy dönt, nem jön ki, hanem bezárkózik ide - jegyezte meg az egyik rendőr, arra a helyiségre bökött, ahová Noah-t valószínűleg bezárhatták.

- Akkor majd rátöritek azt a kurva ajtót! - ordítottam rá.

Azon nyomban a keresésére akartam indulni, mert ki tudja, mit művelnek vele, amíg mi csak tétlenül állunk és csevegünk; addig Noah-nak baja eshet, vagy még sokkal rosszabb.

- Leister úr, hagyjon bennünket dolgozni - állított le a rendőr tekintélyt parancsolóan.

Kiborított, ahogy velem beszéltek, és Noah életét meghatározó döntéseket hoztak, én pedig tehetetlen voltam. Kiléptem a dolgozószobából, és a számba vettem szerintem a kétszázadik cigit. Kint az előtérben mindenféle emberek gyűltek össze: a kapunál, a szökőkút körül legalább hét járőrkocsit láttam, a házunk környékén rendőrök tucatjai csoportosultak. Már a médiát is értesítették, így tévéstábok kezdték felállítani a kameráikat a házunk zárt kapuja előtt. Elfordultam, elkapott a hányinger.

- Meg is ölheti, William! - hallatszott a kiáltás odabentről.

Berohantam, és láttam, hogy a rendőrök éppen kifelé vonulnak apám dolgozószobájából, és a járőrkocsikhoz sietnek. Kétségbeesetten bámultam, és odamentem Raffaellához, aki apám karjában zokogott.

- Nem fogja megtenni, nyugodj meg, már tudjuk, hol vannak, Ella. Megígérem, hogy nem esik baja - mondta neki apám, ezzel próbálta megnyugtatni.

- Mi történik? Hova mennek? - kérdeztem ijedten.

- Sikerült rákapcsolódnunk a diszkó biztonsági kameráira. Noah ott van, Nicholas, most indulnak érte.

Az egész testem ledermedt, úgy bepánikoltam.

- Én nem maradok itt - jelentettem ki. Azzal sarkon fordultam, és kirohantam az ajtón, amilyen gyorsan csak tudtam.

Erős kéz ragadta meg a karomat.

- Nem mész sehova! - ellenkezett apám, és mélyen a szemembe nézett.

Mi a fenéről beszél?!

- Én nem maradok itt! - ordítottam, egy rántással kiszabadítottam magam, és fejvesztve lerohantam a lépcsőn.

Néhány rendőr már elindult kifelé a házból, hogy teljesítsék azt a küldetést, ami a barátnőm halálát is okozhatja.

- Raffaella! - ütötte meg a fülemet apám kiabálása a hátam mögül. Néhány másodpercre megfordultam, és megláttam, hogy Noah anyja utánam rohant.