Majd én ápollak (Veszélyes Henry ff.) Befejezett

7. fejezet (Piper)

Henry ajkai az enyémen... Szinte el is felejtettem, hogy beígérte ezt a csókot. Annyira valószínűtlen volt az egész, hiszen, ha utálunk valakit, azt nem kívánhatjuk meg hirtelen, vagy mégis létezhet ilyen?

A nyakát átkarolva mélyítem el a csókunkat, szétnyitottam az ajkaim, ő pedig már át is csúsztatta a nyelvét a számba. Mindketten halkan felnyögtünk, és még intenzívebb smárolásba kezdtünk. Közelebb húztam magamhoz, az ölem összenyomódott az övével, ahogy szétbomlott rajta a köntös. Egyszerre kezdtük mozgatni a csípőnk, de mielőtt baj lehetett volna belőle, Henry finoman eltolt magától.

- Egyértelműen veled volt jobb, mint az álombeli Piperrel - vette szaporán a levegőt, és halványan mosolygott is hozzá. - De hogyhogy ilyen szenvedélyessé váltál?

- Nem tudom, csak azt, hogy finom szád van. Sokkal jobb falni őket, mint amikor vitatkozásra használod - szemtelenkedtem, de újra csak mosolygott.

- Ezt én is jobban élveztem, mint a vitáinkat - csúsztatta fel a kezeit a hátamon, de mielőtt újabb heves csókra lehúzhatott volna magához, az órája pittyegni kezdett, hármat egymás után. Henry minden előjel nélkül a derekamnál fogva leültetett maga mellé, mint egy gyereket. - Mindjárt jövök, de most ki kell mennem a verandára - pattant fel, és már fel is tépte az ajtót, hogy aztán bevághassa maga után. Értetlenül néztem utána. Pittyegett már nem egyszer az elmúlt egy évben, és olyankor mindig furcsán viselkedett. Kábé úgy, mint most.

A kíváncsi énem utána is akart menni, de az a felem, aki most barátkozott össze Henryvel - és emlékeztetett azokra a finom csókokra -, nem engedte, hogy felálljak. Ha most kimegyek utána, és megzavarom, soha többé nem bízik majd bennem.

Nem is váratott sokáig, csak pár percre ment ki.

- Minden oké? - néztünk egymásra a helyiség két végéből. Éltem már meg párszor hasonló szituációt, és azokban mindig úgy nézett rám, hogy meggyílkolt volna a tekintetével, most viszont olyan melegség áradt azokból a mélybarna szemekből.

- Okébb már nem is lehetne - ült le újra mellém. - Hol is tartottunk? - vette a kezei közé az arcom, majd lassú, de annál érzelmesebb csókkal indított. Én is hamar felvettem a nyelve ritmusát. Olyan kellemes érzés volt finoman összesimogatni őket, csak sajnos hamar véget ért. - Még nem vagyok teljesen tökéletesen. Nem akarom jobban rádragasztani a bacikat - suttogta rekedtesen, ahogy elváltunk.

- Pedig elviselném, hogy te vetkőztess le engem - mondtam halkan nevetve.

- Levetkőztetlek, ha akarod betegség nélkül is, de akkor nem kapsz ruhát egyhamar - adott utána egy hosszú puszit.

- Az lenne ám akkor a szoros testvéri kapcsolat.

- Bizony, minden testvérpárnál közelebb állnánk egymáshoz - motyogta újabb és újabb puszikat adva, míg ismét az ölében kötöttem ki. Folyamatosan arról magyarázott, hogy nem akar megfertőzni, de valahogy egyikünket sem érdekelt a betegsége. Három napja ápoltam, ha eddig nem kaptam el, akkor már nem is fogom.

- Ha már itt tartunk, te miért akartál ennyire megcsókolni? Csak az álom miatt? Vagy volt valami más oka is? - cirógattam a tarkóját alig 5 centire távolodva egymástól. Szívesen smaciztam volna vele tovább, de tudni akartam, hogy mit érez. - Vagy tényleg csak kísérleti célból tetted? - faggattam lágyan, választ sem várva. - Akkor sem sértődöm meg, ha azért, hiszen nem vagy belém szerelmes, és talán én is csak jóképűnek tartalak, és...

- Nem mondták még neked, hogy rohadt sokat beszélsz? - szakított félbe, és bosszúság helyett egy hatalmas vigyor ült ki az arcára. Nem volt rám mérges emiatt.

- Hajlamos vagyok rá, ha izgulok - haraptam be a számat idegesen. Henry kedvesen végigsimított az arcomon.

- Azért tettem, mert vágytam rá. Nem az álom miatt, és nem kísérleti célból, hanem mert hálás vagyok, amiért ennyit törődtél velem, pedig meg sem érdemeltem. Senki nem vágyhatna nálad jobb hugicára. Egyszerűen rádnéztem, és meg kellett tennem, pedig aznap délelőtt még azt gondoltam, hogy sosem kívánnálak meg.

- Milyen szerencse, hogy mégis - hoztam be azt a maradék távolságot, és most addig faltuk egymást, amíg bírtuk szusszal. Én a köntösébe kapaszkodva vontam magamhoz közelebb, Henry a derekamba és kicsit talán a popsimba markolva húzott le a saját öléhez. A végén már csak lágyan harapdáltuk egymás állát és nyakát, hogy levezessük a felgyülemlett szexuális ingereket.

- Elmondhatok neked valamit, ha nem nevetsz ki? - kérdeztem tőle, közben élveztem, ahogy a nyakamat kóstolgatta egyre intenzívebben.

- Mondjál, nem foglak kinevetni - ígérte meg erotikus sóhajokat vegyítve minden szavához. Ezután most úgy meglovagolnám, de hagyni akartam, hogy ő kezdeményezzen.

- Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy bátyám, akire bármikor számíthatok a bajban. És aztán megismertelek, és olyan helyes és cuki srác vagy, minden vágyam volt, hogy közelebb kerüljek hozzád. Ezért nem adtam fel, ezért ápoltalak.

- De most úgy tűnik, hogy jóval közelebb kerültünk egymáshoz, ez nem zavar?

- Talán egy kicsit, de el tudom viselni. - Barna szemei pajkosan csillogtak, és a következő mozdulattal megint behozta az ajkaink közötti távolságot. Most nem csókolt vadul, csak finoman fedezte fel az apró zugokat.

- Saj... nálom az... anyuk... ádat - sóhajtottam szaggatottan minden puszija után.

- Tudom, de ne beszéljünk róla - kérte határozottan, a következő mozdulatával mégis eltolt magától. Kicsit meg is ijedtem, hogy magamra haragítottam, de ahogy kétoldaról megfogta a vállaimat, és eltartott magától, nem tűnt feszültnek. Sőt, inkább egészen lelkesnek. - Volna kedved kicsit kimozdulni?

- Tessék? De te még beteg vagy, nem mehetsz közösségbe - tíltottam meg neki egyből.

- Jaj, ne legyél már ilyen ünneprontó. Nem arra gondoltam, hogy menjünk moziba. Illetve, a héten indult a kert mozi. Hatalmas vetítővásznon nézhetnénk meg a Galaxis háború 11-et. Mit szólsz hozzá? - húzta fel a szemöldökét, és nekem igazából tetszett is az ötlet. Henry már sokkal jobban van, és a gyógyuláshoz kell a friss levegő. Plusz a szabadban biztos nem fertőz majd meg senkit.

- Legyen, nekem is tetszik az ötlet - néztem volna már a mozi műsort, amikor minden előjel nélkül nyílt a bejárati ajtó, és Henry másik legjobb barátja - Jasper - jelent meg a küszöbön, és nem volt egyedül. A múltkori mozipartnerem Sydney is vele volt.

Folyt. köv.