Majd én ápollak (Veszélyes Henry ff.) Befejezett

12. fejezet (Henry)

18+

Siettem, ahogy csak tudtam Ray elé a parkba. Ez a 10 perc, amit ígértem, eléggé karcsú volt. A csőrendszert használva csak öt percet késtem, és éppen csak elértem a bejárathoz, amikor Ray elém lépett civil ruhában. Miért nem a hősruhájában van? És hol van az a dühös tömeg, amiről beszélt?

- Mi folyik itt, Ray? - kérdeztem gyanakodva.

- Változz át nyugodtan, kölyök. Elmúlt tizenegy is, nincs már itt senki - mondta, de inkább passzoltam az ötletet.

- Inkább így maradnék, ha nem zavar, a civil ruhám csak egy boxerből áll - mondtam kérdő tekintete láttán. - Miért hívtál ide, ha egyszer nincs is baj? Miért nem a bázisra mentünk inkább? - Látszódott rajta egy pillanatra, ahogy átsuhan az arcán egy basszus, mennyire igaza van, de aztán torokköszörülve rendezte a vonásait.

- Mert vágytam egy kis friss levegőre, azért. Különben is, most ne ezen akadj fent. Én akarok kérdéseket feltenni. Tényleg beteg voltál? - tért egyből a lényegre, miközben az egyik padhoz terelgetett.

- Persze, hogy beteg voltam. Te is láthattad rajtam szombat este, hogy mennyire szarul voltam. Nem kamuztam, de tény, hogy mára egész jól vagyok. Hála Piper gondos ápolásának - húztam egy kis mosolyra a számat. Ray alaposan meg is bámult, mintha elemezni próbálna.

- És te ennek ennyire örülsz? Én úgy tudtam, hogy utálod?

- Na és? Nem lehet valakit hirtelen megkedvelni? Hálás vagyok neki, és lehet, hogy egy picit többet is érzek iránta. Mi egy órával ezelőtt lefeküdtünk.

- Te jó ég. Remélem, csak egymás mellé!

- Nem, úgy értem, hogy egymásra. Szexeltünk.

- Hogy mit csináltatok?! Henry, ő a húgod.

- Nem, csak a mostohahúgom. Az ő anyja és az én apám összejöttek, nekünk semmi közünk egymáshoz - morogtam, mert annyira idegesített ez a felfogás. Nem olyan régen még én is ezzel akartam lebeszélni magam Piperről, de a kiscsajnak igaza volt, csak két idegen vagyunk, akik a szüleik miatt egy házba kényszerültek.

- Az tök mindegy, akkor is azt várja el tőletek mindenki, hogy testvérként tekintsetek egymásra. Sűrgősen abba kell hagynotok - próbált Ray lebeszélni Piperről, és pont úgy hatott rám ez a szentbeszéd, mint mindenkire hasonló helyzetben: annál jobban akartam.

- Ennyit akartál csak mondani, mert akkor visszamennék hozzá - álltam fel mellőle a padról. Ray azonban egyetlen erős mozdulattal visszanyomott maga mellé.

- Legyen már egy kis eszed. Tényleg kitennéd magatokat egy ilyen tiltott kapcsolatnak?

- Nincs benne semmi tiltott. Ha valakinek ez nem tetszik, az nem a mi problémánk. Különben is, szabad országban élek, és Henry Hartként még téged sem sodorlak veszélybe. Tizennyolc éves vagyok, hadd tegyek azt, amit akarok - álltam fel mellőle újra, és olyan távolságba mentem, hogy ne tudjon elérni.

- De ezzel nem csak magadat teszed a gúnyolódok céltáblájává, hanem Pipert is. Vagy nem számít? Van fogalmatok róla, hogy milyen gonoszak az emberek? - Fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél Ray, de nem is nagyon érdekelt.

- Ezt nincs kedvem tovább hallgatni. Köszönöm a jótanácsokat, de tökéletesen tudom, hogy mit csinálok. Holnap még szeretnék egy kicsit pihenni, de pénteken már munkába állok. Majd a bázison folytatjuk ezt a beszélgetést - köszöntem el tőle, és most nem állított le. Hagyta, hogy hazamenjek újdonsült szerelmemhez. Fura így gondolni rá, talán kicsit túlzásba estem. Inkább nem is hívom még így hangosan, csak magamban szentimentáliskodok.

*

Már éjfél is elmúlt, amikor bemásztam az ablakomon, majd lezártam, hogy senki ne tudja használni. Gyors rágózással visszaváltoztam Henryvé, és a fürdőben vettem egy zuhanyt, hogy felfrissüljek kicsit, meleg volt odakint. Felvettem egy tiszta alsót, a fogamat is megmostam, és úgy mentem át Piper szobájába.

Eléggé sötét volt nála, alig láttam az orrom hegyéig, de sikerült elbotorkálnom az ágyáig. Befeküdtem mögé, hiszen ő maga kért arra, hogy aludjunk együtt. Első gondolatom az volt, hogy csak szorosan átölelem, és már alszom is, de hívogató illata máris arra késztetett, hogy nyúljak be a pólója alá. És a gondolatot tett követte. Egyből rátaláltam puha, gömbölyű melleire, és felváltva mindkettőt alaposan megmarkoltam, majd tovább siklott a kezem egy izgalmasabb területre. Az ölemet a fenekéhez dörzsöltem, mint egy perverz szexmániás, és a nyakát csókolva halk sóhajok hagyták el a számat, ahogy bejutottam a bugyija alá. Sima szeméremdobján végigcirógatni a legizgatóbb élmény volt, de közel sem vetekedhet tüzes csókjával. Ugyanis váratlanul felémfordult, és olyan heves csókban részesített, amilyeben eddig még senki.

- De jó, hogy újra itt vagy, és velem is alszol - suttogta két csók között.

- Én is alig vártam, hogy itt legyek, és itt is maradok - kerekedtem fölé misszionárius pózban, vékony takarója lesiklott rólunk, majd a földön kötött ki. A nyakát vettem bírtokba, és apró harapásokkal hergeltem magunkat. Ahogy a szemeim hozzászoktak a sötétséghez, egyre élesebben láttam Piper körvonalait. Lecsaptam telt ajkaira, mielőtt megszólalhatott volna, nem akartam beszélgetni. Pont eleget beszélgettem Rayjel. Lágyan ringatózva dörzsöltem össze az ölünket, közben halk nyögései is kezdtek totál felizgatni. Jó volt érezni, hogy ennyire kíván. - Szabaduljunk meg a ruháinktól - emelkedtem fel róla, és a kiscsaj azonnal tette amit mondtam. Mindketten pillanatok alatt meztelenre vetkőztünk, majd hasra fordult, én pedig végigfeküdtem rajta, és ebben a pózban hatoltam belé. A teste alá nyúlva rámarkoltam az egyik mellére, a másikkal feszes kis csiklójára, és a nyakát csókolva addig mozogtam és izgattam egyszerre, míg hangosan el nem élveztünk. Izzadtan borultam rá a hátára, mindkét kezem a teste alá szorult, de egyikünk sem bánta. Beszélni sem tudtam, úgy dübörgött még a mellkasomban a szívem. De Piper is szinkronban mozgott alattam, ezért volt olyan kirobbanó orgazmusunk. Eddig egy lány sem csinált ilyet, azt hitték, csak nekem kell teljesíteni, pedig egy jó aktushoz mindkét félnek mozognia kell. - Hogy vagy? - tápászkodtam fel nagy nehezen Piperről, majd elfeküdtem mellette az ágyon, és csak néztük egymást.

- Jól, nagyon jól - mosolygott rám aranyosan. - Sikerült a küldetés?

- Nem is volt semmilyen küldetés - morogtam. - Csak azért hívott el, hogy beszélgessünk rólunk.

- Rólunk? Mármint rólad és róla?

- Nem. Rólad és rólam. Szerinte nagy marhaságot csinálunk azzal, ha hivatalosan is összejövünk, mert minket mindenki testvérként kezel, és gúnyolódnának rajtunk. Mert az emberek gonoszak... Vagy valami ilyesmiről papolt, mielőtt visszajöttem volna.

- És te össze akarsz velem jönni? Nem csak szexre vágysz tőlem? - csillantak meg a szemei a sötétben.

- Még én sem tudom, hogy mit akarok, az baj?

- Nem baj, nem sietek sehová - hajolt hozzám közelebb, hogy aztán egy szenvedélyes és mély csókba kezdjünk. Alig akartam őt elengedni, ahogy átkaroltam a nyakát, és magamra húztam őt. - Mit csinálunk holnap? Az is jó, ha egész nap az ágyban fetrengünk, még erősödnöd kell.

- Nekem is pont ehhez lenne kedvem, de aztán pénteken már be kell mennem a bázisra, megígértem Raynek.

Folyt. köv.