Majd én ápollak (Veszélyes Henry ff.) Befejezett

10. fejezet (Henry)

18+

Nem kellett sokáig nyalnom ahhoz, hogy remegve elélvezzen. Úgy olvastam a kiscsajból, mint egy nyitott könyvből. Egyszerűn tudtam, mire vágyik, és azonnal megadtam neki. Ott csókoltam, és olyan intenzítással, ahol kívánta. És, hogy ezt honnan tudtam? Onnan, hogy baromi jól irányított. Mindig úgy helyezkedett a csípőjével, hogy ott érjem el, ahol szeretné, és engem is annyira húzott magához, amilyen kemény ingerlést kívánt. Elképesztő összhangba kerültünk, még sosem éltem át ilyet, hogy egy lány ilyen őszintén és szexin élvezzen el a karjaim között. Az egész alteste hullámzott, szaporán vette a levegőt, miközben a vállamba kapaszkodva néztük egymást. Szinte megbabonázott a tekintetével, ezért csúszhatott ki a számon az, amit mondtam.

- Annyira szép vagy. - Ahogy kimondtam, meg is ijedtem. Nem kezdhetek el neki udvarolni, csak egy valódi kapcsolatban mondanak egymásnak ilyet a párok. Ami köztünk van, az nem lehet valódi, viszont nagyon különleges. Csak a pillanat heve hozta ki belőlem, de semmi több.

- Köszönöm. Te is nagyon jóképű vagy, de a legjobban a szádat imádom - nyitotta szét a combjait, és egy finom húzással jelezte, hogy feküdjek végig rajta. Megtettem, amire kért. A combjai azonnal a derekam köré zárultak, és ha most nem lenne rajtam alsógatya, könnyedén belé hatolhatnék. Talán jobb is így, hogy rajtam maradt, nem eshetek kísértésbe. Erre alig értem a gondolatom végére, a két lábát használva lassan letolta rajtam az egyetlen ruhadarabot, közben hevesen smárolva átkarolta a nyakamat is.

- Ezt nem kéne - szakítottam el a számat az övétől. - Mi lesz, ha véletlenül elmegyek benned?

- Semmi, mert szedek rá gyógyszert - mosolygott fel rám, ahogy áttörte a maradék gátat is, ami még a józanság felszínén tartott. Végül hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell; lassan, de határozottan Piperbe csusszantam. Mindketten felnyögtünk, és ha lehet még jobban egymásba kapaszkodtunk. Olyan kis szűk volt, de annál nedvesebb és puhább. Már biztos nem én vagyok neki az első, ahhoz túl könnyedén magába fogadott. Vártam egy kicsit, mielőtt elkezdtem benne mozogni, és aztán meg is kaptam Pipertől a jelet, finoman elkezdett alattam ringani.

Nem diktáltam egyből kemény tempót, pedig minden idegszálam ezt akarta volna. Úgy kellett csitítanom a bennem tomboló vadállatot, túl jó volt benne lenni, és olyan régen éreztem már ezt az érzést. Gyorsan el fogok menni, pedig azt terveztem, hogy háromszor is a csúcsra juttatom.

- Gyorsabban - kérte a körmeit a hátamba mélyesztve, míg a lábait teljesen felhúzta, hogy még jobban benne lehessek. Teljes hosszában elmerültem benne. Ez volt az a pont, amikor szabadjára engedtem a fenevadat, és hagytam, hogy tomboljon kemény két percig. Többet most nem bírt volna.

Hangos nyögések és lihegések közben addig mozogtam, míg sikerült elélvezni. Fáradtan borultam a nyakába, és beletemettem az arcom. Piper aranyosan simogtni kezdte a tarkóm, közben szaporán emelkedett fel-le a mellkasa, én is alig kaptam levegőt.

- Ez fantasztikus volt - ölelt magához még jobban a karjaival és a lábaival is. - Újra és újra át akarom élni. Illetve... szeretném, ha te is szeretnéd - helyesbített gyorsan, mielőtt megszólaltam volna.

- Én is szeretném - emelkedtem fel róla, hogy megcsókolhassam -, de csak akkor, ha nem vesszük túl komolyan.

- Ezt hogy érted? - kérdezte elvékonyodott hangon, mégis ostorként csattant. Szerintem nagyon is jól tudta, hogyan értettem. - Csak szexre gondolsz, de többre nem?

- Nézd, én... - Még mindig benne voltam, ideje volt kihúzódnom belőle. - Nem arról van szó, hogy nem tetszenél, csak hát mi, valamilyen szinten testvérek vagyunk.

- Ez hülyeség, mi sosem leszünk testvérek, csak két idegen, akik a szüleik miatt kénytelenek együtt élni. - Ebben igaza volt Pipernek, de nekem ezek az érzések még túl gyorsak. Két napja kezdtem többre vágyni tőle, és a mélyebb érzésekhez nekem több idő kell.

- Igen, tudom. Csak nem akarlak hülyíteni, nem tudom, mi lesz ebből, annyi biztos, hogy élvezem veled a szexet, és újra és újra megismételném. Legyen elég egyelőre ennyi, jó? - kértem, és Piper sértett vonásai ellágyultak.

- Tökéletesen megfelel - hajolt hozzám egy vad csók erejéig, majd visszahúzott magára, hogy aztán szépen elhelyezkedhessünk egymás mellett. - Most beszélgessünk arról, hogy mitől vagy olyan gyors, mint Veszélyes Tini? Talán ugyanazt a szert szeditek? - pimaszkodott, és még jól is állt neki.

- Miért érdekes ez? Nem elég, hogy megvédtem magunkat? - próbáltam úgy kérdezni, hogy eszébe se jusson tovább faggatni, de már nem tartott tőlem úgy, mint eddig.

- Nekem nem elég - húzta az agyamat, miközben annyira közel hajolt hozzám, hogy már összeért az orrunk hegye.

- Kezded kihúzni a gyufát, ugye tudod? - csókoltam meg, de rögtön visszavonult. - És mi változik, ha kiderül, hogy én vagyok Veszélyes Tini?

- Semmi. Nem vagyok Veszélyes Tini fan, de jó tudni, hogy számíthatok a képességeidre, ha baj lenne. Mint, ahogy ma is - mászott bele a karjaimba szemből, közben finom puszikat nyomott a nyakamra. Majdnem sikerült vele elterelni a figyelmem.

- Hogy érted, hogy nem vagy fan? Talán nem szereted a szuperhősöket? - próbáltam leplezni a döbbenetet a hangomban.

- Ne érts félre, örülök, hogy védenek minket, de nekem túl beképzeltnek tűnek. Főleg Hőskapitány. Ahogy interjú közben viselkedik, az kicsit visszataszító. És sajnos kezdi átvenni ezt Tini is, pedig az elején nagyon cuki volt - tette hozzá, és nekem nyelnem kellett egy nagyot, hogy a sértettségemet legyűrjem.

- Értem, és elfogadom, hogy mindenkinek van véleménye. Még szerencse, hogy nem én vagyok az a veszélyes srác - keltem ki mellőle az ágyból.

- Hová mész? Nincs kedved velem aludni? - szólt utánam.

- Csak a szerelmesek alszanak együtt, mi pedig tudtommal nem vagyunk azok - szögeztem le ennyivel, és gyorsan át is mentem a saját szobámba, mielőtt még egy szóra visszatarthatott volna.

Bevágtam magam után az ajtót. A retinámba égett Piper csalódott arca, amikor azt vágtam a fejéhez, hogy nem vagyunk szerelmesek. De ha egyszer ez volt az igazság? Szeretkeztünk, ezt aláírom, de attól nem vagyunk rögtön egy pár, főleg, mert beképzeltnek titulálta a szuperhős énemet. Ez kicsit szíven ütött.

Elkezdtem lecserélni én is a lepedőmet, amikor halkan bekopogtak. Nem kérdeztem ki az, csak ajtót nyitottam.

- Hazudtam neked, sokáig szerelmes voltam belé, de kiábrándultam belőle - toporgott a küszöböm előtt idegesen.

- Miért? Mert szerinted túl beképzelt lett? - kérdeztem sértetten.

- Nem, azt csak azért mondtam, hogy hergeljelek. A valódi oka az volt, hogy tudtam, mi sosem találkozhatunk igazából, és csak magamat álltatom ezekkel a képzelgésekkel. 15 évesen jöttem rá, hogy soha nem lehet belőle semmi, úgyhogy valódi szerelem után néztem - vonta meg a vállait könnyes szemekkel. - Ekkor jöttem össze az expasimmal, és lett egy elég viharos első szerelmem.

Csak hallgattam, a lepedőm a kezemben csüngött, és annyira a története hatása alá kerültem, hogy egyszerűen kimondtam:

- Én vagyok Veszélyes Tini.

Folyt. köv.