Majd én ápollak (Veszélyes Henry ff.) Befejezett

8. fejezet (Henry)

16+

Piper még az ölemben ült, amikor Jasper váratlanul benyitott hozzánk kopogás nélkül. Ez olyan idegesítő szokása volt, úgy jött ide be, mintha hazajönne. Eddig sosem szóltam rá, mert szerencsére sosem csináltam kompromittáló dolgot, de most nagyon elkezdtem vele veszekedni, miután Piper leugrott rólam, és így én is fel tudtam állni.

- Megtennéd, hogy egyszer az életben kopogsz azon a rohadt ajtón, mielőtt benyitsz rajta?! Vagy talán ez Jasper Dunlop háza, csak eddig nem tudtam róla?! - gúnyolódtam idegesen. Az illetékes csak meglepetten járatta közöttünk a szemeit, nem igazán fogta fel a haragom. Jobban lekötötte, hogy azt boncolgassa amit látott.

- Ti mit műveltetek az előbb?

- Szerintem, ahhoz semmi közöd. Légyszíves, menjél el - mutattam mindkét váratlan vendégünknek ajtót. Akkor vettem észre, hogy Sydney csak a mostohahúgomat bámulja szinte pislogás nélkül. - És vidd magaddal a haverodat is - tettem hozzá keményen.

- Én azt hittem, hogy legjobb barátok vagyunk. Betartottam a játékszabályokat, akkor te miért nem?! - vágta hozzám olyan indulattal, ahogyan még sosem beszélt sem velem, sem mással. Jasper volt a hűséges barátok mintapéldánya, és én most elárultam.

- Ez nem úgy van, ahogy gondolod - próbáltam mentegetőzni. - Sokkal bonyolultabb, és el is mondom, egy alkalmasabb időpontban.

- Szerintem ennél nincs alkalmasabb időpont, hadd hallja Piper is, joga van hozzá - váltott át kiabálásról szinte sziszegő suttogásra. Ijesztő volt ez az énje.

- Jasper, kérlek, ezt most akkor sem fogjuk megbeszélni, főleg nem Sydney haverod előtt - néztem rá, de látszólag nem vette magára. Tényleg mindig csak akkor beszéltünk, ha Jasper is velem volt. Kifejezetten hozzám még sosem jött át. Pár percig még némán szemeztünk, végül Jasper adta fel előbb.

- Örülök, hogy jobban érzed magad. És remélem, hogy boldogok lesztek együtt, de engem hagyjatok ki belőle - köpte a szavakat. Ki akart menni, de az ajtó kilincsét fogva visszafordult. - Ne haragudj, Piper, úgy megismertelek volna. Bár lett volna hozzá elég merszem - mondta ezt csakis rá nézve, és aztán újra csak ketten maradtunk. Szinte üvöltött a csönd, még sosem tapasztaltam hasonlót.

A kanapéig hátráltam, és aztán csak lehuppantam rá. Nem bírtam Piperre nézni, pedig tudtam, hogy engem vizslat.

- Nem tudom, mit mondjak. Nem lett volna szabad ezt látnod, és nekik sem azt, ami köztünk kezd alakulni - mormoltam a tenyereimbe.

- Van erre egy nagyon jó megoldás - ment az ajtóhoz. Hallottam, hogy teker a záron kettőt, és már csak éreztem, ahogy megérinti a fejem. Felnéztem rá, és ezt kihasználva egyből beleült az ölembe. - Én is sajnálom, de akkor sem fogok miattuk veled összeveszni - karolta át a nyakam, majd alig néhány centiről néztük egymást. - Te mit szeretnél?

- Én sem akarok - fűztem össze az ujjaimat a derekán. - Inkább menjünk moziba - hoztam szóba, és egy szemébe hulló tincset igazítottam a füle mögé. - Ki sem akadsz azon, hogy mire kértem a legjobb barátomat? - Finoman megingatta a fejét.

- Bármíly hihetetlen, nekem is vannak barátaim, és ez egy íratlan szabály. Akit te utálsz, azt a másiknak is utálni kell.

- De már nem akarlak utálni, csak erről még nem volt időm Jaspert tájékoztatni - húztam le magamhoz a nyakszírtjénél fogva, és egy intenzív csókban részesítettem. Minden feszültségemet beleadtam, és olyan izgatóra sikeredett, hogy kishíján ennyitől is elélveztem. A végén csak egymásnak támasztott homlokkal pihentünk. - Hogy lehetséges ez, hogy ennyire megkívántalak?

- Ezt én akartam kérdezni tőled - nevetett felszabadultan. Szorosabban átölelt, és apró puszikat nyomott az arcomra. - Nézzük meg a moziműsort.

- Akartam is javasolni. - Igazából már egészen más program járt a fejemben, ahogy a formás popsijába markolva közelebb húztam magamhoz, de arra mozi után is lesz időnk. Ki kell használnunk, amíg még ketten vagyunk a ház urai.

Hirtelen elképzeltem, ahogy majd este birtokba veszem őt. Végigcsókolom a testét, és aztán addig mozgok benne, amíg minimum háromszor el nem élvez, és ezeknek a piszkos gondolatoknak hamar testi jelét is adtam.

- Biztos, hogy moziba akarsz menni? - helyezkedett rajtam lassú, ütemes mozgással, amit aztán szemét módon csak fokozott. Biztos, hogy érezte a keményedő férfiasságom, hiszen csak egy vékony boxer volt a köntösöm alatt, és nyár lévén Piper sem volt túlöltözve.

- Igehn... oda kéne... - mélyesztettem az oldalába az ujjaimat. Lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy Piper döntsön. Ha addig akar így kínozni, míg mindketten elélvezünk, akkor nem állítom le. - Mi a terved?

- Nincs tervem - dörzsölte magát hozzám még jobban. Jó lett volna, ha inkább rajtam lovagol, de így sem volt rossz. Az utolsó pillanatban kegyelmezett meg rajtam, pedig már abba is beletörődtem, hogy a gatyámba fogok élvezni. Leugrott rólam, kihámozott az alsómból, és két rántás után a szájában sültem el. Örjítő volt, már több, mint egy éve nem volt részem ilyen élvezetben.

- Basszus, ezt este meghálálom. Vagy szeretnéd, ha még most? - Intett a kezével, majd elszaladt a mosdó irányába. Én csak néztem utána, még arra is alig maradt erőm, hogy visszahúzzam a boxerem. Hihetetlen ez a kiscsaj, sosem néztem volna ki belőle, hogy ilyen tüzes.

Swellview nem egy nagy város, és ő is helyi lakos volt, szóval ismertük egymást a suliból, de csak látásra, sosem váltottunk egymással két szót sem, amíg ide nem költöztek. De azóta is ebben a pár napban beszéltük egymással a legtöbbet.

- Este is ráér meghálálnod, ha egyáltalán akarod - ült le mellém, és egy puszit akart nyomni az arcomra, de felé fordulva lágy csókolózás lett belőle. Olyan finom és mentolos volt a szája.

- Naná, hogy akarom. Te vagy a legjobb mostohahúg, ez a minimum - kacsintottam rá most én, és aztán hangosan fel is nevettünk. A vidám kitörésünk okát egyikünk sem tudta volna megmondani.

*

Este kilenckor kezdődött a film. Addigra sötétedett be annyira, hogy lássunk is belőle valamit. Nem voltak helyjegyek, oda terítetted le a pokrócodat, ahova akartad. A parkban elég nagy volt a hely, és a vászon is jó széles és magas volt. Tökéletesen láttunk mindent leghátul is.

- Most már kipipálhatod a közös mozit a listádról - feküdtünk le egymás mellé a magunkkal hozott pokrócra. Reklámok mentek még, és mindenki beszélgetett, nem is figyeltek ránk a sötétben. Bátran meg mertem csókolni.

- Még azért fenn hagyom, nem csak egyszer akarok veled moziba menni. Ezentúl mindig téged rángatlak el magammal - húzott magához újra, és mi annyira belemerültünk egymásba, hogy a film is elkezdődött. De ez volt még a kissebb gond. A sötétben ugyanis nem vettük észre, hogy Jasper, Charlotte, Schwoz és Ray előttünk ülnek.

- Látom, mennyire beteg vagy kölyök - érkezett is Raytől az első szemrehányó megjegyzés. Nem is várhattam volna tőle mást. Mennyi cikis lebukást kell még ma elviselnünk?

Folyt. köv.