Majd én ápollak (Veszélyes Henry ff.) Befejezett

9. fejezet (Piper)

16+

Először nem is értettem, hogy Henry mire reagált olyan ijedten, aztán szembesültem a sréhen előttünk ülő társasággal, majd a főnöke pikírt megjegyzésével. Mit keresnek ők is pont most és pont ezen az előadáson? Én tudom, hogy maga a filmet is sokan szeretik, és a kert mozi is csak nyáron működik, de akkor is, miért erre kellett nekik is eljönniük?

Henry hirtelen felült mögöttem, és én félve követtem a példáját.

- Mit kerestek itt? Talán követtek minket? - kérdezte Jaspertől fojtottan.

- És te mit csinálsz itt az állítólagos húgoddal? - támadott neki Charlotte. Olyan gúnnyal mondta, hogy a bicska egy pillanatra kinyílt a zsebemben, de Henry megfogta a combom. Nem mondott semmit, de sejtettem, hogy nyugtatni próbált.

- Eljöttem vele megnézni egy filmet.

- Értem, és ahhoz meg kell őt csókolnod? Netán szájból-szájba kellett lélegeztetned?

- Srácok, itt most nem az a lényeg, hogy hentereg-e a húgával, vagy sem. Hanem az, hogy hazudott nekem. Azt mondtad, hogy még nem vagy jól, erre mit teszel? Moziba jössz, ahelyett, hogy otthon gyógyulnál? - harsogott fel Ray, és kapott is jó sok méltatlankodó tekintetet, caccogást és pisszegést.

- Fogd már vissza magad, kérlek. Nem tettünk semmi rosszat. Gyere inkább, Piper, majd megnézzük egy alkalmasabb időpontban - húzott fel váratlanul a kezemnél fogva, a pokrócot gyorsan összehajtotta, majd mindenki mögött elsorolva leléptünk a vetítésről.

Már másodszorra kellett kijönnöm ugyanarról a filmről. Sosem fogom megtudni, hogy mi lett a vége.

Henry dühösen ment előre, én csak próbáltam lépést tartani vele. Megszólalni sem mertem, nemhogy nygtatni. Teljesen megértettem a haragját. Miért kell ilyen szemeteknek lenniük, főleg Jaspernek. Bár, jobban belegondolva, mindegyiküknek joga van hozzá: Jaspert rávette, hogy utáljon engem, majd lecsapott rám; Charlotte szerelmes belé, és Raynek tényleg hazudott, de valahogy akkor is jobb kedvre akartam deríteni.

Finoman belecsúsztattam a kezem a kezébe, és összefűztük az ujjainkat.

- Nézdd a jó oldalát, legalább tényleg nem kell azon aggódnunk, hogy megfertőzöl valakit. - Lesújtóan nézett le rám, nem sült el jól a viccem. - Várj, ennél jobban is megy a poénkodás.

- Inkább ne is próbálkozz, most úgysem jönne át. Ahhoz túl dühös vagyok a barátaimra.

Egy elhagyatottabb részen sétáltunk végig. Kicsit furcsáltam is, hogy nem szálltunk buszra, de úgy voltam vele, hogy Henrynek szüksége van erre, hogy kiszellőztesse a fejét. Csak azzal nem számolt egyikünk sem, hogy a semmiből felbukkan három jól megtermett fickó baseball ütővel a kezükben.

- Sziasztok gyerekek. Hazafelé mentek? - érdeklődött az egyikük nyájasan. Reméltem, hogy csak szó nélkül elmennek mellettünk, de nem jött össze. Az utca tök kihalt volt, még segítséget sem tudunk hívni. Én megszólalni sem bírtam, Henry ellenben nyugodtan küldött a háta mögé.

- Először is, nem vagyok már gyerek. Másodszor, baromi rossz hangulatban kaptatok el, fiúk. Szóval, ha pénz kellene, tőlem csak maflást kaphattok - kontrázott rá, nekem meg bevillant, hogy most fognak agyonverni minket. Henryt legalábbis biztos, engem meg... Abba igazán bele sem mertem gondolni.

- Nem kellene hergelned őket - súgtam bele a fülébe, majd finoman újra maga mögé küldött.

- A kislánynak igaza van, inkább adjatok oda minden értéketeket, ami van - lépett Henryhez közelebb a legnagyobb, mire ő villámgyorsan megragadta az ütőjét, kitépte a kezéből, majd egyet suhintott vele a gyomrára, a következővel a térd mögötti hajlatokba, és kisöpörte a lábai alól a talajt. Nyekkenve földre is került.

- Ti is kértek, vagy elhúztok a főnökötökkel együtt a büdös francba? - acsarogta feléjük Henry dühösen. A földön fekvő volt a legnagyobb közöttük. Gyorsan felmérték az esélyeiket, és inkább a második opciót választották. Felnyalábolták őt a földről, és némi támogatással elhúztak a tett színhelyéről. Henry csak ezután dobta le az ütőt a földre, megfogta a kezem, és elindultunk haza. Pont jött a busz, úgyhogy nem sétáltunk még egy megállót. Szerintem neki is bőven elég volt ennyi kaland mára.

- Hogy tudtad így elintézni azt a fickót? - kérdeztem tőle már az utcánkba sétálva. - Olyan gyorsan mozogtál, ahogy csak Veszélyes Tini tud - mondhattam ki a varázsszavakat, mert Henry abban a pillanatban megtorpant, aztán gyorsan tovább is ment.

Szó nélkül engedett be minket a házba, és miután kulccsal is bezárta mögöttünk a zárat, szinte felkent az ajtóra. Keményen és mélyen csókolta a számat, amíg csak bírtuk levegővel, közben a fenekembe markolva fokozta az izgatásom.
- Nem akarok beszélgetni. Zuhanyozzunk le, és utána viszonzom a kanapén történteket - harapott bele minden második szó után a fülembe, az államba, a nyakamba.

- Rendben, de a beszélgetést akkor sem úszod meg. El kell mondanod, hogy lehetsz ilyen gyors.

- Ígérem, nem mindenben vagyok ilyen gyors - fogta a kezei közé az arcom, és mélyen a szemeimbe nézett. - Lassan foglak a csúcsra juttatni, hogy minden pillanatát kiélvezhesd.

- Akkor ne csak a szád járjon, hanem a... - Nem tudtam, hogyan fejezhetném be ezt a mondatot. Csak nézett rám, és várta a folytatást, aztán mindketten elnevettük magunkat.

- Jó, akkor majd a nyelvem is fog, de előbb fürödjünk meg - mentünk fel az emeletre. Egész jó hangulata lett mindkettőnknek.

Előbb én mentem el tusolni és fogat mosni, utána ő, és amíg készülődött, én kerestem magamnak valami szexi pólót, majd sikerült még az ágyamon a lepedőt is átcserélni.

- Szia - lépett be váratlanul a szobámba. Pont a párnákat igazítottam, az utolsó simításokat végeztem már.

- Szia - köszöntem hátra sem fordulva, nem láttam, hogy éppen becserkész hátulról, csak azt éreztem, hogy átöleli a derekamat, az egyik keze pedig le is csusszant a combjaim közé. Mindketten meglepődtünk.

- Rajtad nincs bugyi? - Olyan hosszú volt a pólóm, hogy az egész popsimat eltakarta.

- Nincs, minek vennék, csak útban lenne ahhoz, amire most készülünk - fordultam felé, egy gyengéd puszit nyomtam elképedt arcára, és a hátamra fordulva elfeküdtem az ágyamon. Henry nem váratott sokáig.

- Sosem néztem volna ki belőled ezt a merészséget - hasalt végig rajtam. Egyik kezén támaszkodott, a másikkal a domborodó melleimet simogatta felváltva. - Ha már itt tartunk, ez a póló is útban van - húzta fel rajtam foggal, és a próbálkozását hamar siker koronázta.

- Én meg azt nem, amit azzal a fickóval tettél. Megmentettél minket. Köszönöm - emeltem fel a fejem, hogy egy hosszú csókot adhassak csinos szájára. Annyira szépek voltak.

- Nagyon szívesen. Bármikor újra megmentelek - mosolygott le rám, miközben teljesen meztelenre vetkőztetett. Rajta is csak boxer volt. Hosszú szemezés közben lassan ráhajolt a jobb mellemre, és finoman a szájába vette a bimbómat. Egész beleremegtem, ahogy kicsit megszívta, de azt is éreztem, hogy ő is izgul. Nem hiszem, hogy én lennék neki az első, ahhoz őt túl rámenősnek érzem.

Éppen csak élvezni kezdtem a kis akcióját, amikor áttért a másik mellemre, majd onnan apránként végigkóstolgatta a hasam, és elért a legérzékibb területemre. Egyik kezemmel a lepedőbe markoltam, a másikkal Henry hajába szántottam bele, és az ujjaimat ökölbe zártam. A nyelvével valami hihetetlen dolgokat művelt a csiklómon...

Folyt. köv.