Novella hotel

11. szoba: Téged látlak

Ma találkoztam veled. A buszon voltál, egész közel hozzám. Ugyan azt a sapkát hordtad, mint általában, illetve inget és egy tipikus rád emlékeztető kabátot. Még az arcod is hasonlított a tiédre. Annyira te voltál, hogy örömömben majdnem hozzád szóltam, de nem tehettem. Helyette csak kedvesen mosolyogtam rád, hátha inkább te szólsz hozzám előbb. De nem tetted. Egy pár megállót együtt utaztunk, aztán leszálltál. Nem számít. Már csak az boldoggá tett, hogy láthattalak és emlékezhettem rád.

Ma újra találkoztam veled. Bár kicsit megnőttél, mégis téged láttalak benned. Csak elmentünk egymás mellett az úton, de egy pillanatra egymás szemébe néztünk. Megmosolyogtattál a mosolyoddal. Felmerült bennem, hogy hiányzol, de elhessegettem az ötletet. Csak valahogy mindig belédfutok, nem hiányolom a jelenléted. Már olyan régen elfogadtam a tényt, hogy nem vagy a Földön, lehetetlen, hogy hiányolnálak.

Eltelt egy kis idő, de ma megint láttalak. Matek órán ültem és az ablakon túli világot néztem, mikor a járdára esett a pillantásom és ott sétáltál. Rögtön egy nyugodt mosoly ült ki az arcomra. Békesség töltött el. Nem láttam, hogy hogy nézel ki, de rád emlékeztettél. Volt egy megérzésem, hogy te vagy az. Egy pár percig néztem, ahogy sétálsz, aztán, remélve, hogy visszajössz, a kihalt járdát vizslattam. Persze nem jöttél, ahogy ez várható is volt. Vissza kellett fordítanom a figyelmemet az órára, de örültem, hogy ma is láttalak.

Eszembe jutottál. Ma nem találkoztunk, de az eszembe jutottál. Hirtelen látni akartalak. Feltúrtam tehát a könyvespolcot, hogy megtaláljam a könyvet, amit te fordítottál. Ránéztem a borítóra... Ez pont olyan, mint te. Nem a képen szereplő férfi arca, hanem maga az egész borító. Általánosságban nem olvasnék ilyen könyvet, unalmasnak találnám és egyhangúnak, de ebben te vagy. Ebben a te munkád van, ami azt jelenti, hogy megtalállak benne.

Az első lapon megkönnyebbülten nyugtázom, hogy tényleg ott szerepel a neved a fordítók között. Kicsit félve lapozok: mi van, ha unalmasnak találom majd? Mi van, ha az életrajz felénél elakadok, mert nem köt le? Mi van, ha mégsem talállak meg benne?

Kereső szemekkel falom a szavakat, mindvégig téged tartva a fejemben. Ez a te munkád is. Ebben benne vagy. Mintha a legeredetibb kaland regény lenne, pillanatok alatt beleélem magam a cselekménybe. Lapozok és lapozok, mindig egy kis félelemmel, hogy vajon rajta leszel-e a következő oldalon. Mindegyiken ott vagy. A te szavaid, a te fogalmazásod, a te zárójeles megjegyzéseid.

Mostanában nagyon sokat látlak. Kevés esetben hasonlítasz rád, de mégis a legtöbb ősz hajú, ráncos arcú, kedves mosolyú úriember terád emlékeztet. A buszmegállóban, a boltban, az utcán, mindenhol ott vagy és mindenhol békés mosolyt csalsz az én arcomra is.

Nem gondoltam, hogy hiányozhatsz. Mindig nagyon szerettelek és élvezettel hallgattam a mesélni valóid, amik akkor sem váltak kevésbé izgalmassá, mikor elfelejtettél szavakat, vagy dadogni kezdtél. Szerettem körülötted lenni, tőled tanulni, a kertben segíteni, a kutya simogatási technikád pedig át is vettem. Mindig nyugodt volt a jelenléted, még mikor elfelejtettél beszélni, akkor is. Mindig örültél, mikor meglátogattunk téged és nagymamát, még akkor is, mikor már nem emlékeztél ránk. Mindig emlékezni fogok a nyugalmadra és a szeretetedre nagymama felé. A szeretetre, ami akkor is erős és őszinte volt, mikor elfelejtetted őt is.

Csak jó emlékeim vannak rólad, csak szépet tudok mondani, ha megkérdezik, hogy milyen ember volt a nagyapám. Nem panaszkodhatok, mégis azt kívánom, bárcsak emlékeztél volna. A nagymamára, a történeteidre, a fa metszésre, a csiga szedő versenyekre, a szavakra. Bárcsak emlékeztél volna rám, hogy ne az legyen az utolsó emlékem rólad, hogy nem ismersz többé.

Mindenhol téged látlak és hiányzol. A könyved lapjaiban nyugalomra találok, és remélem, hogy egy nap elfelejtem, hogy milyen volt az élet nélküled. Reményeim szerint egy nap újra találkozunk és mindketten emlékezni fogunk. Amíg pedig eljön az a nap, rád mosolygok, ahányszor meglátlak valakiben. Valakiben, aki igazából nem te vagy.