Novella hotel

03. szoba: Rólad, neked, veled...

Leülök az asztalomhoz és újabb novellát szeretnék írni. Elgondolkozom. Új novellát, pedig régen jobban szerettem a regényeket. Mostanában sokkal inkább vonzanak a rövid, gyors cselekményű történetek. Tehát új novellát szeretnék írni, de miről? Miről? Kiről? Kikről? Mi történjen benne?
Nem számít. Egy új novellát szeretnék írni rólad, neked... Veled.

Rólad, hisz most körülötted kering az én kis világom. Festeni, rajzolni, énekelni, írni tőled kapok inspirációt. Aztán elrejtem az ötleteim. Úgysem tudom megmutatni neked, hisz nincs okom rá. Nincs okom arra, hogy odaálljak melléd és beszéljek hozzád. Az egész furán jönne ki. Pedig te forogsz a fejemben éjjel-nappal, te vagy az utolsó gondolatom, mielőtt álomra hajtanám a fejem. Arra az édes álomra, amikor újra találkozom veled.

Neked, mert oly rég óta szeretnék ajándékozni valamit számodra. Egy papírcetlit, valami kedves vagy vicces felirattal, hogy megnevettesselek, egy levelet, amely frissen esett le az egyik fáról és illik a kabátodhoz, egy fényképet, egy kedves emlékkel, egy szót, egy dicséretet, mert annyira aranyos a hajad, hogy ahányszor meglátom, mosoly ül ki az arcomra.

Veled...
Veled, mert amit együtt csinálunk, az mindig mókásabb számomra, mintha egyedül állnék elébe.
Veled, mert sokkal jobban meg szeretnélek ismerni.
Veled, mert azt szeretném, ha te is megértenél engem.
Veled, mert a legutóbbi alkalommal, mikor együtt alkottunk mindent elrontottam.
Veled, mert még helyre kell hoznom a dolgokat.
Veled, mert szeretném tudni, te miről írnál és hogyan kezdenél bele.
Veled, mert segíteni szeretnék az első novellád megírásában.
Veled, mert szükségem van még több vicces emlékre, amiben szerepelsz.
Veled, mert minden mást félretéve időt szeretnék tölteni... Veled.

Az asztalra hajtom a fejem. Mi baj van velem? Negyed órán át ültem a lap felett, mielőtt megalkottam volna ezt a novellát. Valami igazán különlegeset akartam kihozni belőle, hogy megmutathassam, aztán megírtam. Rólad, neked... De nélküled.