09. szoba: Ősz újra

8 2 2
                                    

Akkor szerettem bele az őszbe először, mikor megismertelek. Mikor belédszerettem először. Akkor kezdtem el csodálni a tájat, a vörös leveleket, színes domboldalakat, mert mind egy kicsit rád emlékeztettek. Téged láttalak a napfelkeltékben és a csillagokban, téged hallottalak a zenékben, amiket hallgattam.
Két éve volt, túltettem magam rajtad. Mégis, mikor eljön az ősz, kicsit gondolok rád. Eszembe jutnak a dalok, a séták, a mosolyod. Mikor eljön az ősz, egy kicsit újra beléd szeretek. Bár nem találkozunk, az emlékeimben ilyenkor elevenen élsz, és csak néha hiányzik az ölelésed, az arckifejezéseid, dolgok, amiket nem tapasztalhatok meg veled újra.
Nem szomorítanak el ezek az érzések. Olyan, mintha újra megélhetném veled őket... Vagy nélküled. Csak reménykedni tudok, hogy néha te is gondolsz rám, és csak reménykedni tudok, hogy mikor rám gondolsz, mosolyogsz.
Mindketten megváltoztunk és mindketten túlléptünk ezen a kapcsolaton, mégis... Mikor eljön az ősz, kicsit hiányolom.

Novella hotelOnde histórias criam vida. Descubra agora