Esik a hó, de nem úgy, mint szokott, valami megmagyarázhatatlan okból ez teljesen más, mint az eddigi hóesések. Valaki kint áll az udvaron és felnéz a felhőkre. Hideg van, minden egyes kilégzésnél egy kis páragomolyag hagyja el a száját. Nézi, ahogy a felhőcskéje útjára indul, fel az égbe, majd szem elől veszti. Újra és újra. Bár nem nagyon szokott ilyeneken gondolkozni, most mégis megkísérel egy kérdést feltenni magának. „Ezt vajon milyen metaforába lehetne foglalni? Ha valamit kimondok, az most elszáll és semmivé válik. Levegővé. Úgy általában is ez történik? Volt szó, nincs szó? Nem érdekel senkit? Elmegy a fülük mellett?”
Lehunyja a szemét és sóhajt. Elképzeli, hogy ez a felhő örökre megmarad. Vár. Hallgatja a szél hangját, a távolban valami csilingel. Eszébe jut egy gyermekkori emléke, mikor a csengő hangjára elindult benne a pavlovi reflex és a karácsonyfához szaladt, ami addigra már tömve volt az ajándékokkal. Mosolyra húzódik a szája, hiányzik a naiv énje, aki még nem foglalkozott csak a boldogsággal. A sajátjával és másokéval. Aki sírt, ha véletlenül megbántotta a szüleit. Aki mindig odabújt egy ölelésért, ha kérték, ha nem. Aki szeretett és elfogadott. Akit szerettek és elfogadtak. Egy pillanatra mintha érezné a szoba melegét az arcán, egy színes izzó melegét pedig az ujjbegyén. Fenyő illatot, színeket, érintéseket. Valaki ölelését hátulról. Lassan kinyitja a szemét. Az arcára hullik a hó és elolvad rajta. A szorítás enyhül, majd eltűnik. Nevetést hall és hirtelen egy nagy hógolyó üti meg a hátát. Hátra néz: a családja játszik a fehér udvaron. Kiabálnak, visítanak, ugrálnak, dobálóznak, de nevetnek. Itt az esély újra kicsinek és naivank lenni. Most nem kell azon görcsölni, hogy a szomszédok mit mondanak. Csak élvezni, hogy végre együtt vannak, minden veszekedés és idegeskedés nélkül.
Kit érdekelnek a beadandók, a tanulni valók, a problémák? Menj! Játszatok együtt! Fuss oda, neked is ott a helyed! Hemperegj, amíg át nem ázik a ruhád! Érezzétek jól magatokat!
Esik a hó, de nem úgy, mint szokott, valami megmagyarázhatatlan okból ez teljesen más, mint az eddigi hóesések. Egy család nevetése, kiáltozása költi fel az utcát és ösztönöz másokat is arra, hogy élvezzék az életet.
________________
Dedikáltatva valakinek aki nem tud róla (hogy dedikálom neki), de már olvasta xd ♡
Szeretek mindenkit, boldog karácsonyt!
ESTÁS LEYENDO
Novella hotel
Historia CortaA hely, ahol novelláim találkoznak és időrendi sorrendben felsorakoznak. Itt a recepciós, miben segíthetek? Hogy ki hol lakik? Oh persze, jöjjön utánam, bemutatom önnek a lakóinkat. Szabad szobát pedig a második emeleten tudok biztosítani hosszútávr...
