A szerelem mindenhol megtalálja az embert! [Wincest]

13. fejezet

Dean reggele a szokásostól eltérően indult, vagyis vacogva kelt, amit először nem értett majd amint jobban körülnézett rá kellett jönnie mi is történt vele a próba és hogy Samet meg kell mentenie vagy itt marad ebben a játékvilágban. Szürke kőből készült vizes hideg falak vették körbe minden olyan ridegül idegenül hatott. Olyan érzetet keltve mintha nem kellene neki itt lennie mintha egy betolakodó lenne. Nyomasztotta az egész kopár helység és az, hogy csak magára számíthat másra nem. Egyedül volt egy olyan korban, amit eddig csak filmekben sorozatokban látott igaz öccse vele volt, aki mégse az öccse mivel nem emlékszik rá ezért rosszabb mintha nem lenne itt. Ülő helyzetbe küzdötte magát mire a bunda és a takarók lecsúsztak a derekára csak egy vékonyabb hosszú ujjú felső volt rajta egy ugyan olyan vékony anyagból készült nadrággal. Gyorsan felvette a csizmáit majd a szőrmét a vállára terítette és kiment a szobának nevezet lyukból majd felfelé vette az irányt a király lakosztályába. Ahogy felért a földszintre már azonnal észrevette mennyivel melegebb van itt, mint lent magában bosszankodva Helga ,,kedvességén" amiért ide szállásolta el elindult Sam felé a kanyarókat lépcsőket leküzdve meg is érkezett először kopogni akart, de meggondolta magát minek is tegye ezt, amikor a szoba tulajdonosa nagy valószínűséggel alszik és neki kell ébresztenie. Így az ajtót kitárva nem kicsit lepődött meg amikor Sam az ágya szélén ült fejét kezeibe temetve a sötét szobában, amiben csak egy kis gyertya világított az ágy mellé helyezve a földre. Dean az ajtót becsukva Sam felé lépkedett majd megállt mellette és megszólalt mindent feledve, hogy ki ő és ki öccse ebben a kaotikus helyzetben csak azt látta, hogy bajban van az, aki a világon a legjobban számít neki.

- Sammy mi a baj? - térdelt le, hogy Sam szemébe tudjon nézni.

Sam a hangra ijedten pattant fel majd hátrált teljesen a falhoz és onnan nézett a még mindig térdelő Deanre.

- Sammy mi a baj? - kelt fel majd sétált elé annyira, hogy ha Sam el szeretne menni akkor el tudjon.

- Hogyan...?! Nem inkább miért most?! Hol voltál eddig?! Apa, Bobby és te is egy pillanat alatt eltűntetek az előbb veletek voltam majd itt. Éveket kellett itt lennem! Érted éveket?! Az itteni életem katasztrófa anya, apa halottak te nem is létezel nekem kellene egyedül megoldanom mindent! Azt se tudom mi a valóság DEAN!! Ne hagyj magamra! Te remélem tudod mi a valóság... - eredtek meg Sam könnyei ahogy a hangja kétségbeesetten elhalt.

Dean mellette termet és magához ölelte, amit öccse viszonzott is de nem sokáig lehettek ebben a fura nyugodt pillanatban mert Sam megszakította az ölelést és még mindig könnyező szemekkel Deanre nézett és megszólalt.

- Miért öleltél meg és én miért sírok? - Deannek könnyek gyűltek a szemébe, de tudta, hogy itt semmiképp se engedheti szabadjára őket így nagy nehezen, de nyugalmat erőltetett magára és megszólalt.

- Felség amikor bejöttem a szobádba, hogy felkeltselek alva jártál majd amikor vissza akartalak vezetni az ágyba megöleltél és sírva fakadtál.

- Khm... értem. Sajnálom. Most menj és hozd fel a reggelimet. - Dean nem szólt semmit csak tette, amit Sam mondott neki és elhagyta a szobát és a konyha felé vette az irányt, de a történtek nem hagyták nyugodni.

Felvette az ételt, ami az asztalra volt készítve és ment is vissza Samhez. Szerencsére nem találkozott senkivel sem, aki akadályozta volna a munkájában és vissza is ért. Ahogy belépett az ajtón kezében a nagy tálcával Samet először nem látta sehol sem. Dean ahogy körülnézett jobban a szobában se vette észre sehol sem öccsét így a pánik megjobban kezdett rajta úrrá lenni. Már éppen kiáltani akart amikor elhúzódott az egyik faliszőnyeg, amin egy erdei tály volt éjjel ahogy a hold átsüt a fák ágai között miközben olyan az egész mintha egy tisztáson állna a kép csodálója. Ez a magában is egy másik világba szippantó alkotás takarta azt a nyílást, amin öccse talán visszajött mert mi van, ha több ilyen is van ebben a szobában abba már bele se mert gondolni, hogy mennyi lehet a vár különböző pontjain ugyan így elrejtve. Gyorsan letette a tálcát a kezéből az asztalra majd öccse felé indult volna, hogy magához ölelje amikor amaz megállította egyetlen mondattal.