A szerelem mindenhol megtalálja az embert! [Wincest]

7. fejezet

Nem is gondolták, hogy valaki meg fogja látogatni őket, amiről majd csak reggelre tudnak meg valamit mert csak egy levelet hagy maga után, amiből ki indulhatnak, hogy mégis ki az és nem-e akarja csak kihasználni a bizalmukat. Reggel Dean kelt fel először arra mintha valaki matatna az ajtónál. Nagy lendülettel fel is ült csak arra nem számított, hogy Samet lelöki az ágyról, aki nem reagált valami jól rá.

- Dean mi a franc van veled nem férsz el!!!

- Bocsi nem direkt volt.

- Mi van fiúk nem tudtok aludni? Sam miért vagy a földön?

- Mert ez a hatökör lelökött!

- Ja csak már bocsánatot kértem és amúgy is hallottam valamit az ajtónál.

- Mit hallottál amiért le kellett lökni?!

- Mintha valami vagy valaki matatott volna az ajtónál.

- Hát az nagyon jó mert csak te hallottad senki más, úgyhogy álmodhattad is.

És ebben a pillanatban szaladt el egy egér az ajtótól az szekrény aljáig és tűnt el.

- Na látod mondtam, hogy hallottam valamit.

- Ja látom egy egeret ennek nem kéne annyira örülni.

- Jól van na azt hittem valaki be akar törni.

- Nekem aztán mindegy aludtam volna még, de enyém előbb a fürdő.

- Jól van én elmegyek kajáért addig.

- Rendben fiúk én meg addig felhívom Bobbyt, hogy ő meg-e van és megkérdezem mit kéne csinálnunk mert nekem már ötletem sincs.

- Rendben.

Mindenki ment a maga dolgára. John írt Bobbynak egy üzenetet, hogy minél előbb hívja fel. Aztán vissza feküdt az ágyba és el is aludt mert az éjszaka majdnem semmit nem aludt mert azon gondolkozott mi van a fiai között meg hogy ebből az egészből, hogy fognak kikeveredni élve. Sam is kijött a fürdőből majd látta, hogy apja alszik ezért nem csapva zajt körbe járt a szobát és az asztalon meg is találta a levelet, amit az este hagyott ott valaki nem bontotta ki gondolta megvárja vele Deant, aki valamilyen módon eléggé lassan hozza a kaját.

- Bocs Sam nagy volt a sor, de már itt vagyok.

- Na az nagyon jó apa alszik, mint láthatod én meg találtam egy üzenetet gondoltam megvárlak még visszatérsz aztán megnézzük együtt.

- Oké itt vagyok na akkor nézzük.

Leültek az ágyra és széthajtogatták a papírt, amibe nem kis meglepetésükre majdnem mindenre meg volt a válasz. Az üzenetben pedig ez ált:

A nevem Horatius és most elmondom mi is történt ebben a városban valójában és remélem segít nektek megoldani a dolgokat. A lényeg, hogy volt egy kisebb embercsoport, akik vándoroltak majd letelepedtek ezen a helyen a feleségemmel mi voltunk az akkori vezetők. Majd megelégelték azt, hogy mi voltunk a vezetők és kitalálták, hogy boszorkányok vagyunk, akik lepaktáltak egy démonnal mert hármas ikreink lettek. Aztán egy éjszaka arra keltünk, hogy ég a ház. Kimenekültünk a szabadba, ahol már vártak minket a gyerekeket elvették tőlünk minket meg elüldöztek. Mi el is mentünk, de nem olyan messzire, hogy bármikor vissza tudjunk menni rövid idő alatt. A feleségem, aki egy boszorkány volt kitalálta hogyan állhatnánk bosszút az embereken, akik elüldöztek minket majd meg is valósította így lett az egész családom felig boszorkány és démon meg halhatatlan. A bosszúnk is teljesült, de ennek ára van volt, ha valaki megtöri az átkunkat akkor meghalunk és felszabadul a város az átkot azt nem mondom el mert úgy is tudjátok. Most egyelőre ennyi, ha van valami akkor úgy is üzeni fogok.

- Na neked mi a véleményed Sam mit kéne ezzel kezdeni?

- Hát van egy szövetségesünk vagy mink.

- Ja ez nekem is leesett.

- Na akkor mit csináljunk mert az ellenségeink még nem akartak ma eddig megölni minket.

- Aha jól mondod Dean de ne kiabáld el.

- Rendben akkor mi lenne, ha elmennénk valamerre a városba sétálni még apa alszik?

- Tőlem mehetünk.

- Na akkor induljunk.

A levelet, amit Horatius hagyott nekik az ágyon hagyták egy másik levél mellett. Majd lesétáltak a motel elé és elindultak a közeli parkba. Ahol a délutáni időpont miatt már voltak elegen így nagyon nem tűnhetek fel senkinek. Vettek egy hamburgert és leültek egy padra.

- Sammy nem nagyon akarok visszamenni apánkhoz.

- Hát nekem sincs hozzá semmi kedvem, de keresne minket, hogy merre lehetünk, úgyhogy vissza kell majd menni akármennyire nem akarunk.

- De apánknak is meg kell azzal békélnie, hogy szeretlek és nem mondok le semmiért se rólad.

Sam nem válaszolt erre semmit, hanem megcsókolta Deant. Majd, amikor a levegőhiány elválasztotta egymástól őket akkor vették észre, hogy valaki nézi őket.

- Bobby te meg hogy kerülsz ide?

- Hát írtam, hogy ma jövök ahogy megbeszéltük és itt találkozunk.

- Velünk ilyenről nem beszéltél.

- De pedig igen Dean és pont veled beszéltem.

- Na mindegy ki kivel beszélt meg mit inkább menjünk vissza a motelbe és beszéljük meg ezt mind a négyen.

- Rendben akkor indulás.

Elindultak mind a hárman a motel felé útközben egyikük se szólalt meg. Bementek a motelbe majd fel a szobába, ahol John ült az ágyon és tévézett.

- Apa nézd kivel találkoztunk.

- Bobby hát te meg mit keresel itt?

- Én mit keresek itt te, hogy kerülsz ide reggel még azt mondtad nem is akarsz a fiaiddal találkozni.

- De hisz itt vagyok már két napja.

- Hát nekem nem ezt mondtad mikor utoljára beszéltünk, de mindegy. Elmondanátok akkor, hogy mi is folyik ebben a városban?

- Igen de eléggé hosszú lesz, úgyhogy inkább ülj le.

Mindenki elfoglalta a helyét Sam és Dean az ágyukon John a másik ágyon míg Bobby a kanapén majd elkezdték neki elmondani az elejéről a történteket mikor is ő küldte ide őket. Amire végeztek mindennel már be is esteledett így már csak mindenki aludni tért, ahol voltak és várták a holnapot, hogy mit hoz számukra.