A szerelem mindenhol megtalálja az embert! [Wincest]

5. fejezet

De sajna elaludtak pedig nem kellett volna. Sam arra riad fel, hogy a biztonságot nyújtó ölelés eltűnik körüle és nem is jön vissza ezért úgy döntőt kinyújtja a kezét, hogy megbizonyosodjon mellette van-e Dean vagy sem. Nem volt mellette ezért lámpát kapcsolt, hogy lásson is valamit ne csak tapogatózon a sötétben. Hát lehet nem kellett volna az a lámpa mert amit látott nem volt mindennapi még legrosszabb rémálmában sem gondolta majd, hogy ezt látja, amit. Deant látta amint éppen egy asztalon fekszik kiláncolva ahogy körülötte három csuklyás alak kántál valamit majd egy főzetet megitatnak a bátyjával, amitől elájult. Ez után felvesznek az asztal mellé helyezett kis toló asztalról kikészített kések közül egyet majd elkezdenek rajta különböző vágásokat ejteni. Míg már nem marad rajta ép terület azután odamennek a sokkos Samhez, aki most veszi észre, hogy ki van kötözve egy székre. Majd körül állják és itt is elkezdenek kántálni, de nem akárhogyan közben rácsorgatják Dean vérét majd ahogy végeztek ezzel egyszerűen leütik. Dean éppen megy vissza a fürdőből, ahova azért ment ki mert egyszerűen az előző napi borzalmakat élte újra, de ebben sehol sem találta Samet és mindig lejárt a határidő vagy egyszerűen meghalt az útközben valahol. De ahogy kilép az ajtón azt látja, hogy egy nagyon ijedt Sam ül az ágyon a sírás szélén állva. Sam ahogy felkelt nem találta Deant maga mellett és nem mert nagyon körülnézni sem mert ki tudja lehet az álom nem is álom volt, hanem a valóság. Majd csak arra lesz figyelmes, hogy valaki megöleli, aki nem más, mint a bátyja.

- Mi a baj Sammy?

Sam csak rázza a fejét és nem szólal meg.

- Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?

- Igen tudom, de akkor is nehéz mert félek teljesülni fog.

- Ha teljesül akkor majd már felkészültek leszünk, úgyhogy mondd.

- Rendben az álmomba megkínoztak, elátkoztak aztán lelocsoltak a véreddel és engem is elátkoztak.

- Na baszki ez aztán nem semmi.

- Ja az de aztán mikor felkeltem nem voltál itt és azt hittem, hogy az álmom nem is álom volt, hanem a valóság.

- Már itt vagyok, úgyhogy ne idegeskedj inkább mesélj mi volt veled tegnap mikor meg kellett keresselek.

- Hát arra keltem, hogy fázok és mikor kinyitottam a szemem egy üres szobába voltam az ágyon rajtam meg az a ruha volt, amibe megtaláltál ahogy körülnéztem megláttam az ablakot, de túl magasan voltam így elvetettem az ötletet mentem éppen az ajtó felé mikor kinyílt és egy kigyúrt démon sétált be rajta és indult meg felém. Jobb ötlet lévén hátrálni kezdtem, de nem tehetem sokáig mert elbotlottam az ágyba és elterültem rajta ő meg kikötözött majd mivel nem maradtam nyugton bekötötte a szemem is de ez nem jött be mert kiabálni kezdtem akkor meg megszúrt és valami tablettát nyomot a számba aztán elkezdte csókolgatni a mellkasom meg azt mondta, hogy ha nem találsz meg akkor halálra dug. Aztán képszakadás és hát ennyi.

- Na bassza meg a kurva élet!!! Kinyírom azt a rohadékot!!

- Nyugi Dean jól vagyok, de te, hogy találtál meg?

- Hagytak nekem leveleket a rohadékok amíg meg nem találtalak ez volt az első próba és mint láthatod sikerült és amit az a démon mondott a halálodat illetően beteljesedett volna mert nekem is írták a levelekben.

- Mióta csinálnak ilyet fújj már ha csinálnak is csak ne velem és messze tőlem.

- Jól van nyugi nem lesz baj, de most menj fürödni és öltözni mert megyünk kajálni.

- Oké sietek.

Egy kis idővel később már az Impalában ültek és mentek Ben kajáldája felé. Ahol ahogy leültek egy pincér termet mellettük.

- Jó napot elnézést a zavarásért, de ezt a tulaj küldi önöknek.

Nyújtót át egy borítékot.

- Mit adhatok?

- Egy hamburger sült krumpli pite kávé és palacsinta kávé elvitelre, ha lehetne.

- Egy pillanat és kész.

Ahogy kész lett a kaja füzetet és ment is a kocsiban lévő Samhez. Ott odaadta neki a levelet, amiben ez állt:

Sziasztok fiúk, ha ezt a levelet olvassátok akkor már halott vagyok mert megöltek a démon boszik, akikből nem kettő, hanem három van így vigyázzatok magatokra.

- Tudtuk, hogy meg fog halni, de azért, hogy bírunk majd el velük?

- Úgy ahogy eddig majd megoldjuk valahogy nem lesz baj Sammy.

Legközelebb csak akkor beszéltek amikor már a motel szobában ettek.

- El kéne kezdenünk keresni őket a városba mert a neten nincs fenn róluk semmi.

- Majd holnap ma fáradt vagyok, de gondolom te is.

- Jól gondolod majd holnap, de lenne egy kérdésem.

- Mondjad mi lenne az?

- Miért csókoltál meg már kétszer?

- Őőőő izé csak úgy.

- Normálisan válaszoljál már!

- Jól van na először azért, mert adta a helyzet másodszor meg féltem, hogy elveszítelek és ezért talán baj mert nekem nem úgy tűnt, hogy zavarna és nem ér...

Befejezni már nem tudta mert Sam felkelt odament hozzá és az ölébe ült majd megcsókolta. Dean a döbbenettől nem csókolt vissza, de mikor Sam el akart húzódni nem engedte utána kapott és beletúrt a hajába egyik kezével másikkal meg átölelte a derekát. Nagy nehezen abbahagyták egymás szájának falását, de nem engedték el a másikat. Majd azt vették csak észre, hogy sötétbe ülnek ezért lámpát kapcsoltak. Aztán befeküdtek az ágyba. Az álom egymás karjában lelte őket.