A szerelem mindenhol megtalálja az embert! [Wincest]

11. fejezet

Következő nap reggelén minden úgy indult ahogyan egy normális átlagos embereknél szokott Bobby kelt fel elsőnek majd John a két testvér még összebújva aludta az igazak álmát.

- John van egy ötletem.

- Micsoda?

- Menjünk el a városba nyomozni vagy valami és hagyjuk őket piheni egy kicsit.

- Minek kellene elmennünk ahhoz, hogy ők pihenni tudjanak?

- Mert kettesben kellene hagynunk őket.

- Minek?

- Ne legyél hülye John! Gondolkozz egy kicsit.

- De nem akarok és maradok.

- Nem, nem maradsz, hanem jössz velem akár mennyire zavar mi van a fiaid között nem tudod meggátolni még azzal sem, ha a nyakukon ülsz!

- Jól van megyek és nem akarom meggátolni csak idegenül hat.

Majd elkészültek és kimentek a motelból, hogy utána nézzenek a dolgoknak hátha valami értelmesbe is belebotlanak végül. Nemsokára a fiúk is elkezdtek ébredezni először Dean kelt, de hasogató fejfájás kapta el majd ahogy a szemeit is kinyitotta társult ehhez az erős szédülés. Így fogta magát és Sam mellkasába temette az arcát, aki erre felkelt és átölelte a derekát és húzta magához még közelebb.

- Dean fenn vagy?

- Igen de nem vagyok valami jól. Szóval maradj így és ne menj sehova jó?

- Rendben akkor nem megyek sehova sem.

Így maradtak úgy ahogy voltak, amikor Sam arra lesz figyelmes mintha bátyja teste egyre forróbb lenne, de először nem tulajdonított neki nagyobb figyelmet és kezdett volna visszaaludni. Már egy ideje feküdtek az ágyban amikor Dean elkezdett nagyon csúnyán köhögni, de úgy, mint aki sohasem akarja abbahagyni.

- Meg se kérdezd Sam jól vagyok csak ki kell aludnom.

- Ja persze hallom. Legalább hadd mérjem meg a lázad rendben?

- Ha akkor utána békén hagysz.

- Azaz eredménytől fog függeni.

- Rendben.

Sam mintha erre várt volna már mert erre is várt ugrott is ki az ágyból majd ment a szekrényhez és elő varázsolt belőle egy lázmérőt, amit Dean nem is tudott, hogy van ott és indult is vissza az ágyhoz.

- Tudod Sammy nem kellett volna ennyire sietned prímán vagyok.

Dean még magának se akarta volna bevallani nem, hogy Samnek, hogy amióta felkelt csak rosszabbul van és a fejfájás szédülés kombóhoz még hozzá társult, hogy kettőt lát mindenből, de öccsét nem akarta jobban megijeszteni mert már most látszódott rajta, hogy nagyon aggódik.

- Ja látom csak akkor mond már el, hogy kit nézel mellettem?

- Őőőő...

- Gondoltam. Na itt a hőmérő addig rakd be mindjárt jövök csak kimegyek a gyógyszertárba.

- Rendben menj, de siess.

- Sietek.

Majd Sam elment elintézni a dolgokat addig Dean egyedül maradt, de nem sokáig mert megjelent a szoba közepén egy öreg öltönyös ember.

- Te meg mégis ki a fasz vagy?!

- Horatius vagyok és hozzád jöttem.

- Minek?!