Turul Kagan Legendái

Vonyítás

#vállaldbe #október #vobyítás

Rohanok a sötétben, nincs kiút. Rettegek, hogy utolér. Az éj leple már rám borult, mégsincsenek csillagok, elnyomja őket a vérben ázó holdnak fénye. Elfordítom a fejem, és dühödten ordítok, de csupán a visszhang köszön vissza rám. Egyedül vagyok a sötétben. Nem állhatok meg, futok míg a lábam bírja. Bokrok szaggatják a ruhám, felhasad a bőröm és semmit sem látok. Üvöltése a sarkamban lohol, morgásának hangja körülvesz, akárhol lehet a feketeségben. Érzem, nem bírom már sokáig, szúr az oldalam, fáj minden mozzanat. Elhányom magam és tovább rohanok. Megbotlok egy ágban, lezuhanok a mélybe és beverem a fejem. Zakatol a szívem, és újra hallom a vonyítását. Itt van. Sehol sem látom őt, valami azt súgja legbelül, tekintsek fel az égre, de csak a vérholdat láthatom. Megdobban a szívem. Nem ereszt a fénye és felüvöltök. Hadonászok, küzdök ellene, de már késő. Megragad engem és nem ereszt. Izmok szakadnak, vér buggyan fel, tekintetem eggyé válik a vörös holdfényével. Térdre rogyok, tenyerembe temetem arcom. Bár vége lenne már...
Irtózatos fájdalom kínoz, nem bírom már tovább. Vágyom a halálra, az legalább kíméletes és nincs tovább. Belemarok arcbőrömbe, ordítok és darabonként tépem le magamról. Éles körmeim mélyen a húsba vágnak, hangom eltorzul, helyét vad vicsorgás veszi át. Szűnnek a kínok, üvöltsem közepette távozik belőlem az ember és csend borul rám. A holdat nézem, beszél hozzám. Hallom az éj minden neszét, a tücskök ciripelését, a baglyok huhogását, a bogarak ízelt lábainak minden mozzanatát és a vér szaga csalogat. Felvonyítok, hangom a megtestesült iszonyat. Vérre szomjazom, szükségem van a húsra. Ezt diktálja a vérhold, öljek és szabad leszek...

#vérfarkas#vállaldbe#október