Veled maradok.. (LEVI ACKERMAN X OC)

18.fejezet

          Pár perce már egymás mellett feküdtünk. Ennyi idő alatt a légzésünk is visszatért a normális keretek közé. Levira tévedt a szemem, ő csak meredten bámulta a plafont és úgy tűnt, mintha keresné a megfelelő szavakat.

- Te és én... most tényleg lefeküdtünk?-suttogta maga elé a kérdést rám sem nézve, én pedig csak helyeslően hümmögtem egyet.- Nem kéne ezt csinálnunk.-motyogta még halkabban.

- Miért? Nem volt jó?-tettem fel a kérdést csendesen, mire végre felem fordult és találkozott a tekintetünk.

- Erről szó sincsen. Egyszerűen tökéletes vagy, a tested maga a mámor, a hangod pedig kellemes dallam a füleimnek. Nagyon rég éreztem már ekkora szenvedélyt, a puszta tested látványa megőrjít már és alig tudok betelni veled. -szája szélén megjelent egy apró halvány mosoly, amely hirtelen eltűnt, amikor a mellkasomra tévedt a tekintete.- Az egy heg?-gyorsan magamra húztam a takarót, hogy eltakarja a mellkasomat, majd aprót bólintottam.-Mi történt?

- 5 évvel ezelőtt súlyos problémák adódtak a szívemmel. Emiatt volt egy műtétem.-mondtam szűkszavúan, de nem akartam a szemébe nézni. Apukám nagyon jó munkát végzett, szinte alig látszik, viszont engem attól még zavart a látványa.

- Mi volt a probléma a szíveddel?-csillant fel a szeme kíváncsian.

-Nem tudom pontosan, apa sosem mondta el, nem avatott be a részletekbe.-feleltem komoran, mire hitetlenkedve nézett rám.

- Hagytad, hogy úgy műtsön meg, hogy még arról sem tájékoztatott, hogy mi nem működik megfelelően és miért?-nagyot sóhajtottam. Tudtam, hogy igaza volt, viszont 15 évesen is vakon megbíztam édesapámban, az orvosok közül is mindig kitűnt az éles eszével, mindig mindenki felfigyelt a munkásságára és tisztelték is az eredményeiért, éppen ezért, mint a  lányának, szinte kötelességem volt elhinni mindent, amit csak mondott, hisz mind tudtuk, ő sosem téved.

- Tudom ez nagyon furcsán hangzik, de igen. Teljes mértékben megbíztam és mai napig bízom az apámban. És mint látod az, hogy itt vagyok, is azt bizonyítja, hogy igaza volt.-Levi mintha mondani akart volna valamit, de végül lenyelte a szavakat. Komótosan hátra dőlt, vissza az ágyra.

- Bárhogy is, azért örülök, hogy itt vagy.-suttogta és a szavai hangsúlyából már tudtam, hogy mosolyog.

- Én is örülök.-feleltem.- Oh és köszönöm, hogy ma elmehettem Hangieval vásárolni, kifejezetten jót tett. Meg persze azt is köszönöm, hogy kölcsön adtad a kártyádat a mai napra.

- Tudom, hogy nehéz lehet mindentől elhatárolódva lenni, ezért is engedtem meg, hogy Hangie magával vigyen, viszont ettől függetlenül még ugyan úgy próbáld kerülni a feltűnést. Meg hát furcsa lenne, ha az állítólagos barátnőmet nem engedném ki a házból. Annak hatására valószínűleg mindenki gyanút fogna. És a kártya miatt ne fájjon a fejed, használd nyugodtan a jövőben is, a tiéd, neked csináltattam.-felszaladt a szemöldököm és egyből felé fordultam.

-Nekem csináltattad?-a reakcióm láttán Levi elnevette magát.

- Igen, neked. Így a jövőben, ha bármikor hirtelen pénz kéne, nem kell kérned, mindig lesz nálad.-mosolygott rám azzal az őrjítően szexi mosolyával.

- Nem félsz, hogy elköltöm az összes pénzed? Lehet egyszer elpattan nálam valami és az összes pénzedet márkás, dizájner ruhákra költöm. Sőt veszek egy házat!-kuncogtam el magam.

- Vehetsz akár hatot is, ha azt szeretnél. Bár nem tudom, mihez kezdenél ennyi házzal.-elhalkultam egy pillanatra.

- Megkérdezhetem, hogy mennyi pénz van azon a kártyán?

- Hat családi házat vehetsz belőle nyugodtan. De a hetedik előtt kérdezz meg engem is.- nevette el magàt.

- Levi... mégis mi a fene a munkád, hogy ennyit keresel?-kérdeztem hitetlenkedve, mire ő is elkomolyodott.

- Elég... sok mindennel foglalkozom.-köszörülte meg a torkát.

- Ez mit takar?-vontam fel a szemöldököm.

- Jelenleg amolyan... hobbi detektív vagyok.-hitetlenkedve néztem rá.- Ha felkérnek, akkor besegítek például különböző bűnesetekben. Nyilván jó pénzért.-tette hozzá. Nehezen hittem el a szavait, hisz mégis ki ő, hogy ennyi pénzt áldozzon a rendőrség arra, hogy ő is részt vegyen ilyeneken? Ennyire jó lenne?

- Jelenleg is dolgozol valamilyen ügyön?-próbáltam faggatni a részletekről, hátha bele fárad és bevallja, hogy csak viccel. Ehelyett viszont tekintete szigorúvá és keménnyé vált.

- Van néhány igen. De nem mondhatok róluk semmit. Gondolom megérted miért.-felelte komolyan, mire nyeltem egyet. Ettől a tekintetétől még most is kiráz a hideg.

Ezután néma csend telepedett közénk. Ő lassan lehunyta a szemét, az én fejemben pedig csak cikáztak a gondolatok. Egyre kevésbé kételkedtem abban, hogy Levi hazudik. Valóban nyomozó lenne? És ha igen, még így is hajlandó bújtatni engem? Lehetséges, hogy ezért is pénzt kap apámtól. Más haszna nem igazán lehetne annak, hogy itt tart. És ami a még nagyobb kérdés, hogy mi mik is vagyunk jelenleg... mert egy párnak nehezen tudnám nevezni magunkat. Két hónapja vagyok itt és már kétszer lefeküdtem vele. Oldalra döntöttem a fejem és jobban szemügyre vettem a mellettem pihenő férfit. Minden értelemben tökéletes külsővel rendelkezett. Széles vállak, kidolgozott test, férfias arcvonások, tökéletes haj és bőr. Szinte alkotni sem lehetne tökéletesebbet. A kapcsolatunk is sokat javult, mióta először találkoztunk. Lehet a szex is nagy szerepet játszott ebben, hogy ennyire közel kerüljünk egymáshoz, bár nem bánom.

- Kenny járt itt?-törte meg a csendet érdes hangja.

- Igen, benézett. Tudja, hogy szexelünk.-Levi ezt hallva egy nagy lendülettel felém fordult.

- Nem tudtam, hogy annyira jóba vagytok az öreggel, hogy megosztod vele a szexuális életedet. Vagy ennyire nincs kivel beszélned, kölyök?-aprót rácsaptam a mellkasára, mire elnevette magát.

- Hülye! Nyilván nem jó kedvemből mondtam el neki. Sőt, igazából nem is mondtam el, rájött magától.-mutattam a nyakamat ékesítő foltra, amit ő varázsolt oda a legutóbbi alkalommal. Erre csak elvigyorodott, majd ismét hátra dőlt.

- Mondott még neked valamit?

- Csak azt, hogy a szüleim jól vannak és nem kapta el őket a rendőrség.-Levi csak bólintott.- Te tudod, hogy hol lehetnek?- csak megrázta a fejét, mire sóhajtottam.

     Elmondhatatlanul gyötört a tudatlanság. Kiszolgáltatottnak éreztem magam Levial szemben, a rendőrséggel szemben, sőt az egész világgal szemben. Néha azt kívántam, bárcsak felkelnék egyik reggel és kiderülne, hogy ez az egész csak valami rossz álom. Hiányzott a régi kaotikus, mégis nyugodt életem, a családom akikre az életemet is rábíznám és Sasha.

- Elmenjek fürdeni vagy te akarsz előbb menni?-kérdezte Levi.

- Elmehetnék előbb én? Eléggé kifáradtam.-elmosolyodott, majd bólintott.

Miután sikerült egy forró zuhany segítségével tisztára mosni magam, felkaptam magamra a pizsamámat és visszaszaladtam a szobába. Levi már fel is pattant az ágyról.

- Levi... aludhatok ma itt?-kérdeztem halkan, mire csak elmosolyodott és bólintott.

Pár pillanat múlva ki is vándorolt az ajtón, hallottam ahogy a fürdőbe érve megengedi a vizet, nekem pedig a csobogás monoton hangját hallva szép lassan leragadt a szemem.