Veled maradok.. (LEVI ACKERMAN X OC)

11. Fejezet

Szó szerint égett a kezem alatt a munka. Az isteni illatok csak úgy terjengtek a levegőben, ami büszkeséggel töltött el. Fogalmam sem volt, hogy hány emberre készüljek, valahol éreztem viszont, hogy nem sokra, hiszen Levi ránézésre sem az a barátkozós fajta, inkább az, akitől mindenki tart.

Serényen forogtam a konyhában és közben azon gondolkodtam, hogy ez a férfi mindig megtud lepni. Elvileg egyedül él, mégis minden megtalálható volt a házában.  Élelmiszerek terén is olyan volt, mintha legalább hatan élnének a lakásban és a világvégére keszülnének, de őszintén szólva nem bántam, mert így legalább bármit eltudtam készíteni. Tojás salátától kezdve a húsos tálig mindent csináltam.

Mély levegőt vettem mikor már csak a torta volt hátra. Hosszú percekig törtem a fejem azon, hogy vajon Levihoz milyen torta, milyen íz világ passzolna leginkább. Végül a gyümölcsös csokis torta mellett tettem a voksom, hisz kissé keserű mint ő maga, de a gyümölcs feldobja. Gyorsan neki is láttam az édességnek és közben mélyen hálálkodtam Sashanak, hogy anno bemagoltatott velem egy egész recept könyvet.

Másfél óra múlva már az utolsó simításokat végeztem a tortán. Gyorsan eltakarítottam magam után, hogy ne zavarja az alacsony növésűt, ha meglátja a mosatlan edényeket, meg persze a vendégek szemében sem keltett volna túl jó benyomást.

Mindent tökéletesre szerettem volna megcsinálni, így hát az asztal megterítésére is külön odafigyeltem. Végül egy elégedett pillantást vetettem a művemre és a büszkeségtől legszivesebben táncot jártam volna. Az órára esett a tekintetem, ami már fél nyolcat mutatott.

Felrobogtam a szobámba, és előkerestem az egyetlen normális ruhámat, ami nem merült ki egy sima póló nadrág kombóban. Magamra is öltöttem a fekete lenge ruhát, majd beszaladtam Levi szobájába, hogy szemügyre vehessem, hogy hogyan is festek. Nem volt tökéletes, de szép voltam. Gyorsan még a hajamat is megigazítottam, majd végszóra megszólalt a csengő. Erre le is Szaladtam, hogy ajtót nyissak, mielőtt Levi tenné.

- Szia!- köszöntem az előttem álló nőnek.

- SZIA LIA! - ugrott a nyakamba Hange. - Azt a fene, micsoda illatok keverednek itt.

Beljebb lépett a házba, egyedül volt. Körbe nézett a megterített asztalon, majd rám villantotta szemeit.

-Ezt mind egyedül csináltad?- mosolyogva bólogattam.- Jó sok kaja hármunknak.

Hármunknak? Gondoltam, hogy nem lesz 50 fős embertömeg, mivel Leviről beszélünk, de akkor is ennél többre számítottam. Az arcomra biztos kiült a kétségbeesés, mert Hange felnevetett.

- Csak vicceltem te lány, jajj látnod kellett volna milyen fejet vágtál! Nyugi, nem csak én jövök, csak gondoltam egy kicsit előbb beállítok, hogy hogyha kell segítség még valamiben, akkor segítek.- nagy kő esett le a szívemről, tényleg nehéz lett volna 3 ember torkán legyúrni azt a kaja mennyiséget.- De ahogy látom már készen is vagy. Nem csodálom, hogy Levi szemet vetett rád, csinos vagy és még főzni is tudsz.- odasétált a tortához és alaposan szemügyre is vette.- Nahát, milyen jól ismered Levit, ez a torta a kedvence. Nem hittem, hogy mesélni fog neked róla. Petra mindig ilyet készített neki a szülinapjára.- gombóc nőtt a torkomban, már megint ez a lány.

Hála az égnek erre már nem kellett mondanom semmit, mert az ajtón kopogtak, Hange pedig rohanva Nyitotta ki. Az emberek sorban léptek beljebb, először egy magas szőke férfit láttam, akinek a szemöldökét talán még a vakok is látják, utána lépdelt egy magas, fekete hajú lány, aki olyan velem egyidős lehetett és egyszerűen gyönyörű arca volt, mögötte egy magas fiú jött, aki gyorsan mosolyogva végig mért, mire éreztem, hogy egy kissé elpirulok, majd még egy barna hajú fiú és egy szőke lány látványa is elém tárult.

- Nos, ő itt Lia, Levi barátnője. Csinos ugye?- karolt át Hange én pedig csak zavarodottan mosolyogtam.

- Szemre való, az egyszer biztos.- szólalt fel a fiú, aki végig mért.

A magas férfi jól tarkón vágta, mire a fiú kicsit megingott, de nem veszítette el az egyensúlyát. Végül a szőke férfi lépett hozzám először.

- Nagyon örülök, hogy találkozunk, Erwin Smith vagyok.- nyújtotta a kezét felém, amit meg is ráztam. - Nem mondom, eléggé meglepődtünk, mikor Hange mesélte ezt az egészet, először még a létezésedben is kételkedtünk, azt gondoltuk, Hange megint szórakozik velünk.

- Jajj már Erwin, ne kelts rólam rossz benyomást.- szólalt fel a mellettem álló nő.

- Eren.- lépett oda hozzám az eddig ismeretlen fiú egy kacér mosoly kíséretében.

Végül megtudtam, hogy a többi vendégünk, Mikasa, Jean és Annie. Örültem, hogy végre találkozhattam új emberekkel, hiszen egy ideje már csak Levi volt az egyetlen társaságom, bár nem mondhattam volna, hogy nem volt a kedvemre való. Pár perc bájcsevely után eljött a pillanat, amire nem vártam. Szembesíteni kellett Levit ezzel az egész cirkusszal, amit ügyesen egy röpke telefon hívással rendeztem. Mély levegőt véve, óvatos léptekkel közelítettem meg a dolgozó szobáját, majd pár másodpercnyi hezitálás után beléptem a helyiségbe.

Kellemes látvány fogadott, bent csend volt, pusztán Levi halk szuszogasa töltötte be a szobát. Az illata körbe járta a helyiséget, ő maga pedig békésen szundikált a székében, így már érthető volt, hogy miért nem jött ki, miközben hangoskodtunk odakint. A papírok végig beterítették az asztalát, nagy volt a kísértés, hogy végig nézzem őket, de úgy véltem ez nem a megfelelő pillanat. Óvatosan végig simítottam a karját, amit hirtelen megragadott, majd odarántott magához.

- Lia? Mit keresel itt? Baj van?- olyan közel volt az arcomhoz, hogy hogyha közelebb hajoltam volna egy kicsit is, akkor összeértek volna az ajkaink. Megint.

- Én csak... Hát... Nem igazán mondanám, hogy baj. De ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni.- Levi kérdően nézett rám, mikor nem folytattam.

- Szét verted a házat? Felgyújtottál valamit?- gúnyosan felhúztam a szemöldökömet, jelezve, hogy nem tetszik, hogy ilyeneket feltételez rólam.

- Nem. Csak... Gyere. De emlékezz, hogy megigérted, hogy nem leszel mérges rám!- emlékeztettem és felhúztam a székről.

Kézen fogva vezettem ki őt a szobából, éreztem, hogy elönt a forróság, mikor megszorította a kezem.

Felvont szemöldökkel vette szemügyre az előttünk álló embereket. Semmit mondó tekintete rám csúszott és küldött egy "ezt nem hiszem el" pillantást felém, amikor a többiek kórusban szólaltak fel.

- Boldog szülinapot!