Veled maradok.. (LEVI ACKERMAN X OC)

8. fejezet

Arra ébredtem, hogy súlyos nyomás nehezedik az oldalamra. Ahogy kinyitottam a szemem és a tekintetemet a kérdéses területre vezettem, meglepő dologgal szembesültem. A nehéz súly nem más volt, mint Levi izmos karja, ami körém fonódott. Ezzel együtt elkezdtem érezni, ahogy a forró lehelete a nyakamat cirógatja és mellkasa szinte már a hátamhoz simul. Elkezdett a testem forrósodni a helyzettől, a szívem pedig csak úgy kalapált. Tudtam, hogy hogyha nem szeretnék szívrohamban meghalni, nagyon gyorsan ki kell kászálódnom az ágyból. A lehető leggyengédebben emeltem le a rajtam pihenő kezét magamról, majd gyorsan kicsusszantam mellőle. Egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, de nem ébredt fel csak elfordult. Felültem az ágyon és ujjaimmal végig szántottam a hajamon. Ekkor vettem csak észre, hogy az ággyal szembeni szekrény ajtaja egy óriási tükör.

Nagyon megörültem, fel is pattantam gyorsan és szemügyre vettem magam. Kicsit zilált voltam, a tükörben sokkal megviseltebbnek látszottam. Lágy, hullámos tincseim büszkén fogták közre az arcomat, mely kicsit talán sápadt és beesett volt, látszott az egész testemen is, hogy jó pár kilót fogytam. Engedve a kisértésnek, benyúltam Levi szekrényébe és kivettem egy fekete polót, olyat, ami rajta is volt éppen akkor és a sajátom helyett felvettem azt. Tekintetem újra a tükörképemre csúszott és tetszett, amit láttam. Levi polója majdnem a térdemig ért és olyan kellemes illata volt mint neki. Puha anyaga szinte kényeztette a bőrömet, úgy éreztem, hogy soha többé nem akarok mást hordani.

A gondolataimat a gyomrom halk korgása szakította félbe. Levire néztem gyorsan, remélve, hogy nem ébredt fel, de szerencsére meg se moccant. Pár szapora lépéssel oda szaladtam hozzá és megnyugodva nyugtáztam, hogy lement a láza. Mosolyogva indultam el a konyha irányába, hogy most én lephessem meg valamilyen reggelivel, mire felkel.

Az út közben viszont egy halk zúgásra lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy csak a fülem zúg, de aztán a zongorás szoba előtt állva még erősebbé vált a zaj. Belépve láttam, hogy egy telefon adja ki a hangot, amit az egyik kis szekrényen hagytak. Félve nyúltam hozzá, hiszen tudtam, hogy valószínűleg Levié és a kezemet is eltörné, ha csak úgy engedély nélkül elvenném. Félelmeimet legyőzve nyúltam érte, de mire kezembe vettem a kis készüléket, el is hallgatott. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt és a kezembe fogva, azzal együtt folytattam az utam a konyhába.

Miközben sürögtem-forogtam a helyiségben, a telefon többször is megszólalt. A rejtélyes hívó igazán kitartónak bizonyult, hiszen nem adta fel. Mikor már megelégeltem a folyamatos zúgást, a készülékért nyúltam és egy határozott mozdulattal felvettem.

- Na végre, te lógós törpe! Mostmár igazán visszavonszolhatnád a hátsód dolgozni, eleget szívtunk már csak azért, mert a kis növésű királyfinak nyaralni támadt kedve! Hallod? Többet nem csinálom meg a te munkádat is, nem fizetnek érte eleget!- hallottam az elégedetlenkedő, ideges női hangot a másik oldalról.

- Ohmm... Sajnálom, Levi éppen alszik még, de amint felkelt, szólok neki, hogy kereste.- próbáltam tömören válaszolni, amit a vonal másik felén mély csend fogadott.

- Ki maga?- érkezett a gyanakvó kérdés.

- Én... Én Levi... Én Levi unokatestvére vagyok.- böktem ki gyorsan zavaromban, fogalmam sem volt, hogy miért éppen ezt hazudtam.

Szinte láttam magam előtt, ahogy a nő gondolkodik, de meglepetésemre nem válaszolt semmit, csak rám csapta a kagylót. Beletörődve vállat vontam és visszatértem a reggeli készítéshez. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, végig Sashara gondoltam közben, hiszen régebben mindig együtt főztünk. Ő tanított meg nekem mindent, nagyszerű kis szakács volt. Úgy döntöttem, hogy bundás kenyeret és palacsintát fogok készíteni, így mindegy, hogy Levi édeset vagy sósat kíván majd, hisz lesz mind a kettő. Dúdolgatva főzőcskéztem és már szinte be is fejeztem, mikor harsány, erőteljes kopogásra lettem figyelmes. Megilletődve indultam az ajtó felé, fogalmam sem volt, hogy szabad-e ajtót nyitnom vagy sem. Pár pillanat gondolkodás után végül mégis csak a kilincsért nyúltam és kinyitottam az ajtót. Egy magas, szemüveges nő látványa tárult elém, barna haja szoros copfba volt kötve, fehér ingje és barna szövetnadrágja pedig egy házalóügynök szereléséhez hasonlított.

- Nem veszünk semmit, köszönöm.- igyekeztem gyorsan bezárni az ajtót, de a nő elkapta, mielőtt becsukódott volna.

- Nagyon vicces!- dugta be a fejét kedélyesen, majd lépett ő maga is beljebb a házba.

Ekkor esett csak le, hogy ez a nő az, akivel a telefonban beszéltem, felismertem a hangját. Igazán otthonosan mozgott a lakásban, biztos voltam benne, hogy nem először járt itt. Többször is alaposan végig mért a fenyegető tekintetével, mielőtt szóra nyitotta volna a száját.

- Hol van Levi?- vont kérdőre olyan hangsúllyal, mintha csak elraboltam volna.

- A szobájában, alszik.- válaszoltam röviden, kezdtem egy kissé kellemetlenül érezni magam a társaságában, de ő csak jóízűen felnevetett. Nem tudtam, hogy mi olyan vicces, de zavaromban én is csak elmosolyodtam.

- Tizenegy óra van, Levi sosem alszik reggel öt után, max csak ha meghalt.- egy pillanatra elhallgatott a mondandója után és ijedt szúrós tekintettel mért végig.- Csináltál vele valamit ugye? Bedrogoztad? Te is olyan örömlány vagy, aki bedrogozza a klienseit, aztán átkutatja a házat és elvisz minden értékes holmit?- összeráncoltam a szemöldökömet, nem értettem mégis miről beszél. Én? Mint örömlány? Na az lenne az igazán nevetséges.

- Nem, én Levi unokatestvére vagyok, már mondtam.- emeltem fel a kezem védekezően, mire a nő csak legyintett.

- Levinek nincsenek unokatestvérei. Fogadjunk Cherry a művészneved ugye? Minden örömlányt így hívnak. Jaj, Levi miért kellett ennek idáig fajulnia.- kapott drámaian a fejéhez, mire zavarodottan hátráltam egy lépést. Olyan szürreális volt az egész helyzet, mintha csak valami rossz álomba csöppentem volna.

- Kikérem magamnak, nem vagyok örömlány!- keltem ki magamból.- De ha már itt tartunk maga kicsoda? Levi barátnője?- hangosan felnevetett.

- ÉN? Előbb mennék el a Marsra fagylaltot árulni, minthogy egy zsémbes törpe barátnője legyek.

- De hangosak vagytok.- hallottam Levi érdes hangját, mire mind a ketten egyből odakaptuk a tekintetünket.- Pápaszem te mit keresel itt?- indult lefelé komótosan a lépcsőn.

- Amíg te itt mindenféle kéjhölgy társaságát élvezed én majd megszakadok a munkában, hol az igazság törpe?- Levi ideges pillantásokat küldött a nő felé.

-Tch... jól van négy szemű, ha más mondandód nincs, elmehetsz.

- Na de ki ez a lány? Nem szokásod neked az ilyesmi.- sóhajtott a nő, mire látszott, hogy Levi idegei is kezdenek megfeszülni.

- Lia nem prosti.- válaszolt, miközben végig mért, én pedig igyekeztem minél jobban kerülni a szemkontaktust.

- Oh, hát akkor kicsoda? Csak mert biztos nem az unokatestvéred, ahogy azt ő állította. Mi más okból lehetne egy ilyen fiatal, gyönyörű lány az irányításmániás, szigorú Levinél?- vonta fel kaján mosoly kíséretében a szemöldökét, mire Levi csak sóhajtott egyet.

- Lia a barátnőm.