Arra ébredtem, hogy súlyos nyomás nehezedik az oldalamra. Ahogy kinyitottam a szemem és a tekintetemet a kérdéses területre vezettem, meglepő dologgal szembesültem. A nehéz súly nem más volt, mint Levi izmos karja, ami körém fonódott. Ezzel együtt elkezdtem érezni, ahogy a forró lehelete a nyakamat cirógatja és mellkasa szinte már a hátamhoz simul. Elkezdett a testem forrósodni a helyzettől, a szívem pedig csak úgy kalapált. Tudtam, hogy hogyha nem szeretnék szívrohamban meghalni, nagyon gyorsan ki kell kászálódnom az ágyból. A lehető leggyengédebben emeltem le a rajtam pihenő kezét magamról, majd gyorsan kicsusszantam mellőle. Egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, de nem ébredt fel csak elfordult. Felültem az ágyon és ujjaimmal végig szántottam a hajamon. Ekkor vettem csak észre, hogy az ággyal szembeni szekrény ajtaja egy óriási tükör.
Nagyon megörültem, fel is pattantam gyorsan és szemügyre vettem magam. Kicsit zilált voltam, a tükörben sokkal megviseltebbnek látszottam. Lágy, hullámos tincseim büszkén fogták közre az arcomat, mely kicsit talán sápadt és beesett volt, látszott az egész testemen is, hogy jó pár kilót fogytam. Engedve a kisértésnek, benyúltam Levi szekrényébe és kivettem egy fekete polót, olyat, ami rajta is volt éppen akkor és a sajátom helyett felvettem azt. Tekintetem újra a tükörképemre csúszott és tetszett, amit láttam. Levi polója majdnem a térdemig ért és olyan kellemes illata volt mint neki. Puha anyaga szinte kényeztette a bőrömet, úgy éreztem, hogy soha többé nem akarok mást hordani.
A gondolataimat a gyomrom halk korgása szakította félbe. Levire néztem gyorsan, remélve, hogy nem ébredt fel, de szerencsére meg se moccant. Pár szapora lépéssel oda szaladtam hozzá és megnyugodva nyugtáztam, hogy lement a láza. Mosolyogva indultam el a konyha irányába, hogy most én lephessem meg valamilyen reggelivel, mire felkel.
Az út közben viszont egy halk zúgásra lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy csak a fülem zúg, de aztán a zongorás szoba előtt állva még erősebbé vált a zaj. Belépve láttam, hogy egy telefon adja ki a hangot, amit az egyik kis szekrényen hagytak. Félve nyúltam hozzá, hiszen tudtam, hogy valószínűleg Levié és a kezemet is eltörné, ha csak úgy engedély nélkül elvenném. Félelmeimet legyőzve nyúltam érte, de mire kezembe vettem a kis készüléket, el is hallgatott. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt és a kezembe fogva, azzal együtt folytattam az utam a konyhába.
Miközben sürögtem-forogtam a helyiségben, a telefon többször is megszólalt. A rejtélyes hívó igazán kitartónak bizonyult, hiszen nem adta fel. Mikor már megelégeltem a folyamatos zúgást, a készülékért nyúltam és egy határozott mozdulattal felvettem.
- Na végre, te lógós törpe! Mostmár igazán visszavonszolhatnád a hátsód dolgozni, eleget szívtunk már csak azért, mert a kis növésű királyfinak nyaralni támadt kedve! Hallod? Többet nem csinálom meg a te munkádat is, nem fizetnek érte eleget!- hallottam az elégedetlenkedő, ideges női hangot a másik oldalról.
- Ohmm... Sajnálom, Levi éppen alszik még, de amint felkelt, szólok neki, hogy kereste.- próbáltam tömören válaszolni, amit a vonal másik felén mély csend fogadott.
- Ki maga?- érkezett a gyanakvó kérdés.
- Én... Én Levi... Én Levi unokatestvére vagyok.- böktem ki gyorsan zavaromban, fogalmam sem volt, hogy miért éppen ezt hazudtam.
Szinte láttam magam előtt, ahogy a nő gondolkodik, de meglepetésemre nem válaszolt semmit, csak rám csapta a kagylót. Beletörődve vállat vontam és visszatértem a reggeli készítéshez. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, végig Sashara gondoltam közben, hiszen régebben mindig együtt főztünk. Ő tanított meg nekem mindent, nagyszerű kis szakács volt. Úgy döntöttem, hogy bundás kenyeret és palacsintát fogok készíteni, így mindegy, hogy Levi édeset vagy sósat kíván majd, hisz lesz mind a kettő. Dúdolgatva főzőcskéztem és már szinte be is fejeztem, mikor harsány, erőteljes kopogásra lettem figyelmes. Megilletődve indultam az ajtó felé, fogalmam sem volt, hogy szabad-e ajtót nyitnom vagy sem. Pár pillanat gondolkodás után végül mégis csak a kilincsért nyúltam és kinyitottam az ajtót. Egy magas, szemüveges nő látványa tárult elém, barna haja szoros copfba volt kötve, fehér ingje és barna szövetnadrágja pedig egy házalóügynök szereléséhez hasonlított.
- Nem veszünk semmit, köszönöm.- igyekeztem gyorsan bezárni az ajtót, de a nő elkapta, mielőtt becsukódott volna.
- Nagyon vicces!- dugta be a fejét kedélyesen, majd lépett ő maga is beljebb a házba.
Ekkor esett csak le, hogy ez a nő az, akivel a telefonban beszéltem, felismertem a hangját. Igazán otthonosan mozgott a lakásban, biztos voltam benne, hogy nem először járt itt. Többször is alaposan végig mért a fenyegető tekintetével, mielőtt szóra nyitotta volna a száját.
- Hol van Levi?- vont kérdőre olyan hangsúllyal, mintha csak elraboltam volna.
- A szobájában, alszik.- válaszoltam röviden, kezdtem egy kissé kellemetlenül érezni magam a társaságában, de ő csak jóízűen felnevetett. Nem tudtam, hogy mi olyan vicces, de zavaromban én is csak elmosolyodtam.
- Tizenegy óra van, Levi sosem alszik reggel öt után, max csak ha meghalt.- egy pillanatra elhallgatott a mondandója után és ijedt szúrós tekintettel mért végig.- Csináltál vele valamit ugye? Bedrogoztad? Te is olyan örömlány vagy, aki bedrogozza a klienseit, aztán átkutatja a házat és elvisz minden értékes holmit?- összeráncoltam a szemöldökömet, nem értettem mégis miről beszél. Én? Mint örömlány? Na az lenne az igazán nevetséges.
- Nem, én Levi unokatestvére vagyok, már mondtam.- emeltem fel a kezem védekezően, mire a nő csak legyintett.
- Levinek nincsenek unokatestvérei. Fogadjunk Cherry a művészneved ugye? Minden örömlányt így hívnak. Jaj, Levi miért kellett ennek idáig fajulnia.- kapott drámaian a fejéhez, mire zavarodottan hátráltam egy lépést. Olyan szürreális volt az egész helyzet, mintha csak valami rossz álomba csöppentem volna.
- Kikérem magamnak, nem vagyok örömlány!- keltem ki magamból.- De ha már itt tartunk maga kicsoda? Levi barátnője?- hangosan felnevetett.
- ÉN? Előbb mennék el a Marsra fagylaltot árulni, minthogy egy zsémbes törpe barátnője legyek.
- De hangosak vagytok.- hallottam Levi érdes hangját, mire mind a ketten egyből odakaptuk a tekintetünket.- Pápaszem te mit keresel itt?- indult lefelé komótosan a lépcsőn.
- Amíg te itt mindenféle kéjhölgy társaságát élvezed én majd megszakadok a munkában, hol az igazság törpe?- Levi ideges pillantásokat küldött a nő felé.
-Tch... jól van négy szemű, ha más mondandód nincs, elmehetsz.
- Na de ki ez a lány? Nem szokásod neked az ilyesmi.- sóhajtott a nő, mire látszott, hogy Levi idegei is kezdenek megfeszülni.
- Lia nem prosti.- válaszolt, miközben végig mért, én pedig igyekeztem minél jobban kerülni a szemkontaktust.
- Oh, hát akkor kicsoda? Csak mert biztos nem az unokatestvéred, ahogy azt ő állította. Mi más okból lehetne egy ilyen fiatal, gyönyörű lány az irányításmániás, szigorú Levinél?- vonta fel kaján mosoly kíséretében a szemöldökét, mire Levi csak sóhajtott egyet.
- Lia a barátnőm.
BINABASA MO ANG
Veled maradok.. (LEVI ACKERMAN X OC)
FanfictionMilyen érzés lehet összezárva lenni Levi Ackermannal, teljesen kiszolgáltatottan, miközben az életed darabokban hever és olyan titkokra derül fény, amelyekre sohasem gondoltál volna? Ha kíváncsi vagy, tarts velem és éljük át együtt.! Levi Ackerman k...