Veled maradok.. (LEVI ACKERMAN X OC)

7. Fejezet

        Óvatosan nyúltam az anyaghoz, véletlenül sem akartam még felébreszteni. Ahogy lejjebb értem, éreztem, hogy egyre hevesebben ver a szívem, nem értettem, hogy miért van rám ekkora hatással. Amikor megláttam teljesen kidolgozott felső testét, nagyot nyeltem. Bőre az ujjaimhoz ért, teljesen elöntött a forróság, mire gyorsan megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Észre vettem a testét borító rengeteg heget és sérülést, volt közöttük néhány régebbi, de jó pár friss is. Vajon honnan szerezte ezeket? Lassan, megbabonázva simítottam végig az egyik hegen, amelyik a mellkasán terült el, mire hirtelen elkapta a kezem.

- Petra...- suttogta maga elé, viszont nem ébredt fel.

       Ki a fene az a Petra? A barátnője talán? Egyáltalán miért érdekel engem ez az egész és miért vagyok csalódott, hogy egy másik lány nevét hallottam tőle? Gyorsan kihúztam a kezem a fogásából, majd igyekeztem felhúzni őt az ágyról.

- Gyere, ülj fel.- húztam magam felé, mire engedelmeskedett, de egyértelműen látszott, hogy nem volt teljesen magánál.

        Lesegítettem róla az inget, talán kicsit durvábban, mint kellett volna, de akaratlanul is ideges voltam rá az ismeretlen női név miatt, tekintettel arra, hogy mi történt nemrég a zongora előtt ülve. Ez neki is feltűnt, mert elködösült tekintetét rám emelte, majd a vállamra dőlt és megszorította a kezemet. A szívem majd kiugrott a helyéről az érintésére.

- Ne legyél ilyen durva velem...- forró lehelete égette a bőrömet.- De puha a bőröd... Eddig fel sem tűnt.

       Nehezen vallottam be magamnak, de tetszett a szituáció. Lassan végig simítottam a meztelen vállán és eltoltam magamtól. Ráadtam a korábban kikeresett pólót és vissza fektettem az ágyra. A teste lángolt, szóval gyorsan keresnem kellett valamit, amivel csillapíthatom a lázát. Fogalmam sem volt, hogy hol tárolja a gyógyszereket, így először a fürdőszobába rohantam törülközőért, amit vízzel át is itattam, majd visszasiettem hozzá. Finoman letöröltem vele a homlokát, majd rá is tettem. A kellemetlen érzés hatására összeráncolta a szemöldökét és halkan felszisszent. 

- Levi... hol vannak a gyógyszerek?- kérdeztem tőle halkan. 

- A dolgozószobámban, az asztalnál a második fiókban.- motyogta maga elé. 

         El is indultam a szoba irányába, majd belépve az eddig nem látott helyiségbe, próbáltam megkeresni a villanykapcsolót. Lelkesen tapogattam a falat már egy ideje, mire megtaláltam. Bent, a szobájához hasonló látvány fogadott, a bútorok sötét színben díszelegtek és letisztult, egyhangú, komor hangulat uralkodott. Az asztalhoz léptem és a második fiókból kihalásztam a kis dobozt, amelyben reményeim szerint a gyógyszerek voltak. Kinyitottam , de gyógyszer helyett fényképeket találtam benne. Kíváncsiságtól hajtva lapoztam át őket. Legtöbb családi kép volt, felfedeztem a rajtuk lévő kisgyereken Levi jellegzetes arcvonásait, némelyiken még Kenny is rajta volt. Levi édesanyját is felismertem, gyönyörű nő volt, kedves tekintete pont az ellentéte volt Levi szúrós, unott tekintetének, olyan fajta nőnek tűnt, akivel szívesen megismerkednék, talán lesz is rá lehetőségem valamikor, gondoltam magamban. Feltűnt viszont az is, hogy több képen is szerepelt Levi egy kislánnyal, szinte együtt cseperedtek fel, ahogy elnéztem a képeket. Az utolsó képen, amin együtt voltak, már körülbelül olyan idősek lehettek, mint én most. De vajon ki ez a lány? Ahogy megfordítottam a képet, észrevettem egy rövid kis üzenetet az alján.

"örökké szeretni foglak"

Petra.   

       Hát mégis igazam volt, gondoltam magamban, ennek a fickónak valahol van egy barátnője. Kicsit csalódottan visszapakoltam a képeket a dobozba és kivettem a fiókból a másik dobozt, amiben viszont már tényleg gyógyszerek voltak. Kihalásztam a lázcsillapítót és felegyenesedve körbe néztem a szobán, de semmi árulkodó jelet nem találtam, amiből kitudtam volna következtetni, hogy mi lehet a munkája. Megpróbáltam kinyitni a másik fiókot az asztalnál, de az már be volt zárva, a szekrények is hasonló képpen voltak védve az idegenektől. Mély levegőt véve egy kancsó víz és egy pohár kíséretében visszaindultam a beteg Levihez.

      Amikor beléptem, láttam, hogy az ágy szélén ül, a lázmérő már a kezében volt. Tisztábbnak tűnt a tekintete, de csak minimálisan. Odasiettem hozzá, gyorsan a kezébe nyomtam a tablettát és egy pohár vizet.

- Vedd ezt be. Kicsit jobban nézel ki, hogy érzed magad?- fordultam hozzá, miközben néztem, ahogy beveszi a gyógyszert.

- Egy kicsit jobban is érzem magam. Hogy került rám póló?- nézett magára értetlenül, mire elpirultam.

- Az ingedet... Nagyon leizzadtál, segítettem átöltözni.- magyarázkodtam, de még véletlenül sem tudtam a szemébe nézni.

-Tch... Értem.- egy pillanatra megjelent egy halvány mosoly a szája szélén.- És miért vagy ilyen vörös? Nem láttál még férfit azelőtt?- kérdezte gúnyosan, miközben visszafeküdt az ágyba.

- És ha nem? Mi a baj azzal?- kérdeztem idegesen, de ő csak elfordult tőlem, válaszra sem méltatva.
 
       Pár perc után már egyenletessé vált a légzése ismét, tudtam, hogy alszik. Éreztem, hogy az én szemhéjaim is elnehezülnek. Még gyorsan szemügyre vettem az alvó férfit, akit eddig talán még sose láttam aludni és elmosolyodtam. Nem akartam semmiféle képpen magára hagyni, ezért lekapcsoltam az eddig rendületlenül világító kislámpát és befészkeltem magam Levi mellé, de tartva azért a tisztes távolságot. Sokáig cikáztak a gondolatok a fejemben arról, hogy mikor fázhatott meg ennyire Levi, arról, hogy ki is az a Petra és arról is, hogy hogyha van barátnője, miért viselkedik velem így.
A nagy gondolkodás közepedte viszont, elnyomott az álom.