Veled maradok.. (LEVI ACKERMAN X OC)

4. Fejezet

~Levi szemszöge~

Kifejezetten jól esett az a fürdő. Kellett valami, amivel eltudtam terelni a gondolataimat erről a helyzetről. Ez a kölyök kifejezetten idegesítő. Nem beszél sokat, de látom, hogy készül valamire, ami nem tetszik. Semmi kedvem bajlódni vele, mind a kettőnknek egyszerűbb lenne, ha csak nyugodtan kibírná ezt a pár hónapot, hogy utána ne lássuk egymást többet.

Elsétáltam szobájának ajtaja előtt, bent néma csend volt. Lementem a konyhába és úgy döntöttem, hogy ha már lassan este van, egy könnyed vacsorát össze is dobok. Rántottára esett végül a választásom, mert nem volt kedvem sokat bajlódni ezzel se, ezután pedig elkészítettem egy csésze teát.

Erőt véve magamon felmentem a szobájához, majd bekopogtam. Mivel választ nem kaptam, így benyitottam. Odabent már teljes sötétség volt, csak az ágyon láttam egy kis dudort, ami néha megmoccant.

Odasétáltam az ágy mellé, majd leültem és tekintetemet az előttem fekvő lányra szegeztem. Szép arcvonásai voltak, és így hogy aludt az arca is nyugodtabb volt. Ám hirtelen összeráncolta szemöldökét és összehúzta magát a takaró alatt.

- Ne menj el... Várj..- morogta maga elé álmában, majd újra összerándult a teste. - Armin... Hova... - arcán egy könnycsepp gurult le.

Nem tudtam mire vélni, de úgy voltam vele, ha rosszat álmodik, jobban teszem, ha felkeltem. Óvatosan megfogtam a vállát és megszorítottam, erre ő elkapta hirtelen a rajta pihenő kezem és egy pillanat alatt felült.

-Ne nyúljon hozzám!- kiáltott szinte rám, látszott a szemében a félelem. Kihúztam a kezem a gyenge szorításából és felálltam, mire távolabb hátrált tőlem az ágyon. Miért gondolja azt hogy bántani akarom?

- Egy ilyen kölyökhöz, mint te? Álmodban sem tennék akkora szívesseget.- mondtam neki szárazon.- Csak szimplán rémálmod volt és felkeltettelek. Mellesleg kész van a vacsora, gyere le enni. - fordultam sarkon és lementem az étkezőbe, ahol az asztalra már meg is terítettem.

Leültem a szokásos helyemre, az ő vacsoráját pedig az asztal másik végébe tettem. Pár perc után Lia is megjelent a lépcsőn. Halvány sárga pólója a combja közepéig ért, a rövidnadrágja pedig éppen hogy csak kilógott alóla. Lassan közeledett az asztalhoz, mint aki fél, hogy bármelyik pillanatban neki rontok. Unottan bámultam, ahogy óvatosan kihúzza a széket, majd helyet foglal és rám se nézve, neki lát a vacsorájának. Az első falat után egyre mohóbban tömte magába a tojást, szinte mint aki egy hete nem evett. Mikor észre vette, hogy őt nézem, arca halvány piros lett.

- Finom.- mondta szűk szavúan.- Maga hol alszik?- az elejétől kezdve nem értettem, miért magáz, alig 6 év van köztünk.

- Fent az emeleten van az én szobám is. És tegezz nyugodtan.- nem nézett rám, csak bólintott egyet, mint aki nem is figyel és a földszintet vizsgálta.

- Akkor idelent milyen szobák vannak?

- Itt a konyha, a nappali, amott pedig van egy fürdőszoba és a dolgozószobám.- válaszoltam kérdésére, de ő gyanúsan szugerálta a mosdó ajtaját. Közben be is fejezte a vacsoráját és felpattant az asztaltól.

- Elmegyek mosdóba.- mondta röviden, mintha ehhez bármit hozzá kellene fűznöm. Pár perc múlva vissza is tért.

- Tedd a tányérodat a mosogatóba, ma elmosogatok én.- meg is tette, amire kértem, majd eltűnt a szobájaban. Miután elmosogattam, vissza tértem a munkához.