Veled maradok.. (LEVI ACKERMAN X OC)

3. Fejezet

A szobámban, az ágyon fekve bámultam a plafont. Fogalmam sem volt, mihez kezdhetnék most, hisz ez egy börtön. Nincsen velem sem a családom, sem az egyetlen barátom, sőt mégcsak azt sem tudhatom, hogy mi történik velük, míg én itt senyvedek egy ismeretlen férfi házában. Csak az járt a fejemben, hogy nincs szükségem erre a fickóra, egyedül is megtudom védeni magam, bármilyen veszély is lessen rám. Nem kell nekem egy pesztra, aki folyamatosan a nyomomban van, lesi minden lépésemet és korlátoz a saját szabadságomban. Tudtam, hogy ez egy igazán kényes helyzet, hiszen egyetlen rossz lépésem is végzetes lehet a családomnak, sőt még nekem is, de a büszkeségem nem engedte, hogy bárki is így beszéljen vagy bánjon velem.

Talán fél óra is eltelt, mire rávettem magam, hogy kikászálódjak az ágyból és kezdjek magammal valamit. Csak egy forró fürdőre vágytam leginkább, hogy égesse a víz a bőrömet és végre érezzek valami más féle fájdalmat is a lelkemet szorongató kínon kivül. Félve az ajtóhoz sétáltam, de amint a kilincsért nyúltam volna, az már lenyomódott és az ajtó is lassan nyilni kezdett. Visszatartottam egy pillanatig a lélegzetem, mikor megláttam magam előtt Levit.

- Szükséged van valamire?- kérdezte érdes hangon, mire csak megráztam a fejem. Már épp fordult volna sarkon, mire utána szóltam.

- Ami azt illeti... Szeretnék lefürdeni.- motyogtam magam elé halkan, mire vissza se nézve válaszolt.

- Menj végig a folyosón, az utolsó ajtó lesz az. Törülközőt a tükör melletti fehér szekrényben találsz. Az alsó polcról vegyél el, a felsőben az enyéim vannak.- kisétált az ajtón, becsukva maga mögött azt.

Elakarok menni innen, ez az egy mondat járt a fejemben. Nem éreztem itt jól magam, nem volt otthonos, nem az volt, amit eddig megszoktam. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, legszivesebben csak bezártam volna azt a törpét az egyik szobába, hogy soha többé ne kelljen látnom az unott arcát.
De ehelyett csak visszaültem az ágyra és a táskámból előkerestem egy polót és egy rövid nadrágot, amit használhatok pizsamaként. A kezemben tartva eszméltem rá, hogy összesen ennyi maradt meg a régi életemből. Pár rongy és papírlap. Sem egy kép a családomról, a múltamról, pusztán az emlékek, amik a fejemben cikáztak. Semmi használhatót nem hoztam magammal, a nagy rohanás miatt és hiányoztak a holmijaim. Nem akartam arra gondolni, hogy talán sose fogok innen elszabadulni, csak arra akartam öszpontosítani, hogy ez is csak egy állapot és amint elég idő eltelik, a szüleim eljönnek értem és minden olyan lesz, amilyen régen volt.

A fürdőszobába igyekeztem, ahova benyitva tátva maradt a szám. Óriási volt a helyiség, a falat fehér csempe borította, a bútorok is fehérek voltak, az egyetlen színt a bézs színű kagyló adta és a hasonló színű kád, amely a sarokban kapott helyet. Ha nem ilyen körülmények között lettem volna ebben a házban, akár még élveztem volna is. Most azonban csak megakartam szabadulni a ruháimtól és lemosni magamról az út porát. Be is feküdtem a vízzel teli kádba, valóban égette a bőröm, mire kellemesen felsóhajtottam. Nehezen vallottam be, de imádtam azt az enyhén citromos illatot, amelyet a habfürdő kölcsönzött a víznek. Órákat tölthettem odabent, mert egy határozott kopogás rázta meg a csendet.

- Minden oké odabent vagy már meghaltál?- hallatszottak a kissé gúnyos szavak az ajtó túloldaláról. Nem akartam vele beszélni, így inkább nem is mondtam semmit válaszul.- Ha nem válaszolsz, bemegyek.- hangja ijesztően nyugodt volt, fel is kaptam a fejem, amikor láttam, hogy a kilincs megmozdul.

- Nehogy bejöjjön!- mordultam fel hangosabban talán a kelleténél, mire a kilincs visszatért az alap helyzetébe.

- Siess. Más is akar fürdeni, nem egyedül élsz itt.

- Bánatomra..- motyogtam magam elé.- Rendben, mindjár kimegyek.- mondtam hangosabban, mire halottam távolodó lépteit.

Gyorsan összekaptam magam, szokásosan a törülközőmet magam köré tekertem és úgy indultam kifelé. Korábban levett ruháimat szorongattam a kezembe, ahogy kiléptem. Meglepetésemre Levial találtam szemben magam, aki semmit mondóan végig mért acélkék szempárjával, mire éreztem, hogy pír szökik az arcomra. Nem tudtam a szemébe nézni, talán nem is szerettem volna, elmondhatatlanul kényelmetlenül éreztem magam akkor a saját bőrömben. Féltem talán attól is, hogy valamit tenni akar velem, de meglepetésemre csak kikapta a kezemől a ruháimat.

- Ezt beteszem a szennyestartóba.- jelentette ki, majd benézett a mögöttem lévő fürdőszobába.- Lávában fürödtél, hogy ilyen gőz van odabent?- gúnyos mosolyra húztam a számat, majd találkozott a takintetünk. Megremegett a lábam, üres tekintetét látva, de nem törtem meg a szemkontaktust.

- Nagyon vicces. Elengedne mostmár?- szót sem szólva elállt az utamból én pedig besiettem a szobámba.

Nem értettem, miért vörösödtem el teljesen. Csak annyit éreztem, hogy hevesen ver a szívem, mintha egy maratont futottam volna. Abban reménykedtem, hogy hogyha észre is vette, akkor azt hiszi, hogy a forró viztől voltam kipirulva. Furán éreztem magam emellett a fickó mellett.

- Van pizsomád?- hallatszott a kérdés az ajtó felől.

- Van, köszönöm.- válaszoltam nemes egyszerűséggel, miközben magamat nyugtattam.

Hallottam a víz halk csobogását a fürdőszobaból. Ő is éppen fürdött. Vajon hogy nézhet ki ruha nélkül? Teljesen elvörösödtem a saját képzeltem miatt és dorgáltam magam, amiért egyáltalán ilyeneken gondolkodok. Az viszont biztos, hogy lett volna min fantáziálni, hiszen alacsony termete ellenére igazán sármos volt. Sötét haja lágyan hullott az arcába, acél kék tekintetét ezzel még inkább kiemelve. Állának vonala és puhának tűnő ajkai szinte csak ráadásként fokozta kinézetét. Arról nem is beszélve, hogy fekete ingje milyen szabályosan feszült a felsőtestére... Már-már hasonlított egy művészien kifaragott szoborra, csak a természete ne lenne ilyen undok és komor. Nem sok év lehetett kettőnk között, maximum olyan ötre tippeltem volna, de lélekben sokkal inkább meggyötörtnek látszott.

Megráztam a fejem, hogy kiverjem őt a gondolataimból, hiszen semmi okom nem volt róla fantáziálni, aznap láttam először és egyből eszembe jujott, hogy Sashaval milyen jól kitudnánk beszélni ezt is. De ő nem volt itt.
Az ágyon forgolódtam leginkább, hiába volt istenien puha és kellemes illatú az ágynemű, nem találtam benne a helyem. Ennek ellenére mégis elnyomott az álom idővel.