Maffia feleség: Egyedül dolgozom (Jimin ff.)

A maffia ház

Nem tudtam, csak gondoltam, hogy milyen kocsiba fekhetek. Mikor láttam a maffia gyereket elrabolni a rendőröket, akkor egy nagy fekete furgonba rakták be őket. Sejtem, hogy most a furgon csomag tartójába vagyok és mellettem két oldalt 2 pasas ül. Elől meg gondolom a maradék kettő vezet. Király. Nagyon nem érdekel mit csinálnak velem, de most nem tom mit kezdjek. Megölni magam nincs kedvem, de zöldfülű maffia csávók által sem szeretnék meghalni. Az túl... szánalmas hozzám képest. Várjunk csak egy percet! A bátyám Jungkook is elvileg maffia az akta szerint. Mivan ha be akarnak majd venni? Nem! Ne gondolj rosszra!! Biztos, hogy az az akta csak rossz! A bátyám meghalt. Az nem Jungkook! Nem keverem magam megint egy félreértésbe! Csak lenne egy pisztolyom, amivel fejbe lőhetném ezeket a faszkalapokat. Könnyen is menne, mert nem kötöztek meg a nyomorékok. Amatőr hiba!! Ha én elraboltam valakit kábító szeres teknikával, akkor mindig megkötöttem a kezét lábát, hogy ne tudjon felkelni vagy akármi. Eddig azt sikerült levennem, hogy kiértünk Szöulból és most egy nagyon döcögős úton haladunk vidékre, gondolom én. És könnyen lehet, hogy igazam is van. Megjegyeztem, hogy melyik úton jöttünk ki a fővárosból és sejtem, hogy melyik úton haladunk tovább. Olyan döcögős az út, hogy állandóan beverem mindenhová a fejem, ha így folytatják a száguldozást, agyrázkódást fogok a végén kapni és lehányom valamelyik barmot. Éreztem valamit a hasamban, meg a fejem is már fájt. Sokhelyre bevertem a fejemet és nem éreztem valami pompásan magam. Hirtelen mozdulattól felültem, lekaptam a zsákot a fejemről és lehánytam a bal oldali csáveszt, aki a nagy meglepettségtől nem tudott mit csinálni. Letöröltem a számat és csak akkor vettem észre, hogy úszott a tervem.

- Ezt meg hogy....? - kezdte a lehányttal szembe lévő hitetlenkedve.

- Csodálkozol? Oh tényleg? Ne fáradj máskor ezzel! Nem hat. - mondtam, majd egy ugrással már fel is pattantam és az autó tetejét kezdtem vizsgálni.

- Lelövöm! - kezdte mérgesen a lehányt gyerek, mire a szembe lévő intett neki, hogy nyugodjon meg.

- Minden rendbe ott hátul? - kérdezte az anyós ülésen ülő csávesz a két hátul ülőtől.

- P-persze, persze. - válaszolt a lehányttal szembe ülő. Míg én felül matattam, meg tudtam állapítani, hogy egy csak is maffiáknak kifejlesztett Skoda 1600-ban ülök. Aztán helyet foglaltam.

- Jó kis járgány, mindig is akartam lopni egy ilyet! - mondtam, amit az elöl ülő csávesz meghallott és gyorsan lőtt belém egy altatót, amire szintén nem szoktam bealudni, csak néha van egy kis émelygésem, de most az egyszer, mivel hogy este volt elnyomott az álom.
- Hej! Míg alszok, nem levetkőztetni! Értem? - mondtam kómás fejjel és rögtön ellepte a szemem a sötétség.

Mikor felébredtem egy sötét kihallgató teremhez hasonló teremben ébredtem. Egy széken ültem a terem közepén, megkötözött kézzel s lábbal. Az ablakon besütött a reggeli napsütés. Olyan reggel 5-6 óra lehetett. Iszonyatosan fájt a nyakam. Meg kell találjam azt, aki fejbe lőtt! Nem hiszem el.
Még pár órát várakoztam és olyan 7 és 8 óra között hangokat hallottam kintről.

- És ezt miért kéne nektek elhidjem? - hallottam egy ismeretlen mélyebb hangot kintről.

- Mert többen is láttuk! És hogyha jól tudom már pár éve együtt dolgozunk és nem szoktam neked hazudni. - vágott vissza a másik, akinek már ismerős volt a hangja.

- Nem érdekel, J-hope! Most bemegyek és kihallgatom, jó lenne ha nem jönnétek be! - mondta ridegen a mély hang, majd benyitott. Egy túlhúzott szemű alacsonyabb férfi állt velem szemben. Ha nem csal az emlékezetem azzal a Yongò valakivel álltam szemben, akinek valami Sigri volt a beceneve. Rideg pillantása szinte szánalmas volt, de egy valamit észre vettem nála. CIGI!!! Régen nem dohányoztam és szívesen rágyújtottam volna egyre.