Maffia feleség: Egyedül dolgozom (Jimin ff.)

Régi ismerős

Benyitottam és a bent fogadó látvány sokkolt, a gépesektől a csávó kikötözve, mellette pedig...... Suho

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem minden köszönő rituálé nélkül.

- Én is örülök, hogy újra látlak! - köszöntött azzal a sárga vigyorával Suho, amitől a gyomrom elkezdett kavarogni.

Suho az exem. Norvégiában ismerkedtünk meg. Norvégbe még pedig azért mentünk, mert az ottani maffia kérte a segítségünket egy leverésre. A drága Suho akkor kezdett a norvég maffiában miután a szülei elváltak és anyjával odaköltöztek. Akkor voltam 16, ő meg 26. Az akció során egymásba szerettünk és hivatalosan is elkezdtünk "járni". Mint aztán kiderült, az ő részéről ez egy kicsit sem volt nevezhető szerelemnek, csak játszadozott velem, de ezt még a mai napig sem ismerné be.

- Ne játszd itt nekem a bolondot!! - förmedtem rá.

- Ahhoz képest, hogy ilyen sok idő eltelt még mindig csípős a nyelved. - mondta nevetve.

- Na térjünk a lényegre! Mit keresel itt? - indultam meg felé a fegyverrel a kezemben.

- Amilyen okos voltál annan idején, ahhoz képest eléggé butus vagy most. Már rá kellett volna jöjjél, hogy minek vagyok itt. - mosolygott, de a mosolya kicsit sem volt szívből jövő. Aki egy kicsit is ismeri tudja, hogy ellenségesek a szándékai.

- Nem vagyok buta. Van sejtésem, de attól, hogy párszor lefeküdtünk még nem azt jelenti, hogy ismersz. - sziszegtem.

- Oh ne hidd, hogy elfelejtettem azokat a szép időket. Ahh imádtam.... - kezdte a perverz emlékeket felidézni, de nem tudta befejezni, mert a falhoz szorítottam és a fejének szegeztem a fegyvert.

- Ha szeretnéd, hogy lehányjalak jó úton jársz. - mondtam. - Ha szeretnéd hallani jó. Azért vagy itt, hogy csőbe húzz és a magad hasznára fordíts engem. Most leszögezem. Nem fog menni!! -

- Most is azt hiszed, hogy okos vagy, mi? De megint félrelőttél. Nem minden az, aminek látszik. - mondta ravaszul.

- Minji! Gyere onnan ki!!! - hallottam Jimin mérges hangját. Aztán kicsapódott az ajtó és két erős kéz megragadott és kirohantunk még mielőtt az épület felrobanhatott volna. Mielőtt még kirohantunk, láttam, hogy Suho felém kap, de az erőskéz tulajdonosa gyorsabb volt és kirohantunk.

Kint Jimin lerakott és dühösen nézett rám. A csapatból 4 ember hiányzott: Jungkook, J-hope, Jin és Jessi. A nagy ház akkorát robbant, hogy sokáig füst felhő gomolygott a helyén. Remélem Suho meghalt. De a többiek vajon hol vannak? Ugye nem haltak meg? Jimin nem mondott semmit. Úgy láttam én voltam az egyetlen, aki kurva nagy szemeket mereszgetett rá. A többiek tudták mi történt. Hát persze. Nekem mikor bent voltam Suho-nál kiesett a rádió a fülemből, Jimin akkorát ordított, hogy azt csak azért hallottam meg, mert túl hangos volt. Bizonyára a többiek kint voltak és látták, mi történt az eltűntekkel. Mikor jimin betessékelt minket a csapat kocsiba, nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg.

- Hol vannak Jessiék? - kérdeztem a még mindig komor Jimintől.

- Na mit gondolsz, hol vannak? - kérdezte felháborodottan.

- Honnan kéne tudjam? -

- Na, hát ez az. Miért is nem tudod? Elrabolták őket. Viszik Szöulba a maffia szervezetükhöz. - mondta, majd belökött hátra és beült velem szembe.

- Indulunk Szöulba!! - orditott előre a vezetőnek.

Egész úton csendbe ültünk. Senki nem mert megszólalni. Valamiért, mikor Jimin mérges, akkor soha senki nem beszél a másikhoz. Jiminnek egész úton villámokat szórt a szeme. Én csak azon bírtam gondolkodni, hogy Suho, hogy került oda, és hogy mit akar. Mint mondta, 16 éves koromban mindig mindent egyből kitaláltam, de azt csak Mathias miatt csináltam, az akkori norvég banda vezér miatt. Féltem a csávótól, hogy nehogy rossz színben tüntessen fel és nehogy kirúgjon a csapatból, ezért mindig sokat agyaltam a bevetéseken.