Maffia feleség: Egyedül dolgozom (Jimin ff.)

A bevetés

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap kiakarja világítani a szemem. Felkektem, azon nyomban észre vettem Jimin-t mellettem szuszogni. Majd rájöttem, hogy mit is csináltunk mi tegnap este (upsz🤭). Aztán kikeltem az ágyból felöltöztem és lementem kaját keresni.

Mikor benyitottam, megpillantottam Jk-t, Namjoon-t és Jessit a kanapén.

- Sziasztok! - köszöntem nekik, akik furcsa szemmel néztek rám. De nem nagyon érdekelt mert farkas éhes voltam. Ígyhát besétáltam a konyhába, hogy össze rakjak magamnak valamit. Akkor pillantottam meg.... a nyakamat. Tele volt lila foltokkal.

- Pfú geci. Jimin aztán elvégezte a dolgát. - sóhajtottam. De nem érdekelt különösebben, hogy ki látja meg.

Egy tányérral sétáltam ki, majd a kanapéra le is huppantam. Jessi csak sejtelmesen mosolyogva nézett rám. Nem annyira érdekelt, hogy a többiek mit gondolnak inkább a kajával voltam elfoglalva.

- Khmm.. Jeon Minji!!! - kezdte Kook.

- Kim!! - szóltam bele magamat tömve. - Hallgatlak.

- Mit csináltál te tegnap este?? - kérdezte kikérő hangon.

- Aludtam. - válaszoltam egyszerűen nem felnézve rá.

- Aha. És ezt kinek akarod beadni?? - kérdezte ismét.

- Neked. - válaszoltam, mire muszály volt elmosolyodjak, ugyanis drága oppa megforgatta a szemét idegességében.

- Hagyjuk.

- Szerintem is.

Miközben vártunk a többiekre, Jessivel beszélgettünk minden féle lányos dologról. Meghallgattuk Nam közleményét, miszerint van egy új bevetésünk és megkéne nekik mutatni, hogy melyik banda is a vezető. A többiek egyesével kullogtak befele, álmos fejekkel. A legutsó a főnci volt. Nagyon cuki az álmos fejével. Mikor leült az asztalhoz, végig vezette rajtam a szemét, majd a nyakamon megállt és ördögien elmosolyodott. Ezt persze Jessi is észre vette és egy féloldalas mosolyt eresztett.

Reggeli után Jimin összehívta a bandát egy tárgyalásra. Majd nem elértem a tárgyaló termet, mikor meghallottam Jimin hangját. Ilyen gyorsan elkezdték? És nélkülem? Nem nagyon érdekelt, hogy megszakítom, benyitottam.

- Nahát! És engem kihagytok? - mentem a székemhez, hogy leüljek, de a főnci közbe szólt.

- Ebben a bevetésben te nem veszel részt. - közölte fél vállról.

- És miért nem? - kezdtem már fogni a fejemet.

- Csak. - mondta Kook is.

- Mi az hogy csak? Egy, ide rángattok, hogy legyek tag, kettő, kiképeztek mindenféle faszom-aszomnak, aztán nem hagyjátok, hogy elmenjek veletek harcolni?! - akadtam ki.

- Megmondtam, hogy ez lesz. - nézett Jiminre Jessi.

- Kijönnél egy percre? - nézett rám Jimin haladósan. Jessire néztem, aki még a jól bevált titkos jeleinkel elmutogatta: segítek.

Jiminnel, mikor kellő távolságba értünk a teremtől, megállított és elkezdett beszélni.

- Kérlek, ebbe ne avatkozz bele!!! Erre a bevetésre még nem jöhetsz, nem állsz készen. - regélte.

- Oh, szóval ÉN nem állok készen??? Had emlékeztesselek a TEG vezetője voltam és 11 hónap alatt nem felejtettem el semmit. Akár mit is gondolsz, verd ki a fejedből!!!! - mondtam neki mérgesen.

- Sajnálom Minji. De erre nem jöhetsz. - mondta, majd azon volt, hogy kibuktasson, de én vettem az adást és felugrottam, csak azt nem vettem figyelembe, hogy ő lent maradt és mikor földet értem kirúgta magam alól a lábam, amitől elestem, majd gyorsan lefogott és lekötözött. Felkapott a karjába és elvitt a szobánkba. Bent a szobánkban lerakott az ágyra és a fülemhez hajolt.
- Ha rossz kislány leszel és nem maradsz itt a helyeden, megduglak, de úgy hogy 1 hónapig nem tudsz majd járni. - mondta, majd adott egy puszit az arcomra és egy dögös mosoly kíséretében ott hagyott.