Maffia feleség: Egyedül dolgozom (Jimin ff.)

Sikeres bevetés

Jimin kémeket küldött a kiszemelt épületbe, ahol gondoltuk, hogy lapulnak az apámék. És igazam volt. Kémeink jelentése szerint ott van még mindig a maffia házuk.

A héten egész végig a felkészülést vezettük. Számtalanszor átbeszéltük a tervet és mindent elraktároztunk. A kommandós osztag is jönni fog velünk, hogyha esetleg kell akkor legyen ki közbelép. A hét közepén Jungkook állított be hozzánk. Állítása szerint ő az egyetlen, akinek sikerült megszöknie. Mindent kikérdeztünk tőle. Nagyon örültem, hogy túl élte. Suga persze azonnal gyanakodni kezdett, hogy esetleg követték őt idáig, de a birtokot többször is átkutatták és senkit nem találtak ott.

Jiminnel azóta távolságtartóbbak vagyunk. Nem beszélünk sokat, kivéve ha nagyon muszáj. Viszont a vágyat még mindig látom rajta, ahogy rám néz. Ezért is kerülöm. Lehet, ha nem lennék ilyen távolságtartó "kibékülhetnénk", de én ugyanúgy haragszom rá.

A rajtaütés napján, mindenki görcsösebb volt. Ahogy a fekete furgonunk leparkolt a helyén, kezdetét vehette a bevetés. A megbeszéltek szerint én mentem fegyvertelenül a legelejére. A csali voltam. Jimin eléggé sokszor hangsúlyozta, hogy nem szeretné, ha én lennék a figyelem elterelő, de a végén annyit érveltem, hogy beadta a derekát. Az egész annyiból állt, hogy a gyönyörű és óriási maffia kúriába csak simán besétáltam. Tudtam, hogy az apám bent lesz az irodájába, mert régen is mindig estékig dolgozott.

Átsétáltam a lépcsőkön, fel az irodájába, amibe aztán kopogás nélkül benyitottam.

- Visszatértem. - kúrjantottam, ahogy kivágtam az ajtót. - Hiányoztam, apuci? - kérdeztem gúnyosan.

- Csak óvatosan! - szólt a rejtett rádiómból Suga.

Az óriási irodának a közepén volt az íróasztal, előtte apám ült és az asztal mellett az exem állt.

- Melissa! - szólt hozzám ledermedve Suho. Hányingerem támadt, ahogy kimondta az igazi nevemet. Valahol, pedig egy Jimin felmordulást lehetett a rádiómból hallani.

- Lányom! Mit, hogyan..? - apám nem találta a szavakat a megjelenésemre.

- Gondoltam, nem húzom itt az időt azzal, hogy várok amíg fel nem robbantjátok a Bangtan Boys-t. Így hát eljöttem. - regéltem a betanult szövegemet. Csak remélni tudtam, hogy beveszik majd és nem kell műröhögnöm hozzá. Suho elindult felém és abban a pillanatban azt hittem, hogy odahányok.

- Csak nem? Tudtam, hogy megjön az eszed, bébi. - végig simított gyengéden a hajam vonalán. - Mostmár a világ ellen fordulhatunk, ráadásul együtt.

- Legyünk okosak. Ez nem ilyen egyszerű, drágám. - az utolsó szót gúnyosan emeltem ki. - Ahhoz, hogy tönkre tegyük ezt a világot ezer meg ezeregy dolgot kellene művelnünk.

Elkezdtem körbe járkálni, vagyis felmérni a terepet. Több haditechnika és elfogási terv volt a falra kiakasztva. A polcokon temérdek könyv, ami gondoltam, hogy a gyilkolászásokról szólt. Majd ismét megszólaltam, de a szavaimat mostvapám felé intéztem.

- Elhagytál, amikor kicsi voltam. - mondtam keserűen. - Egyedül maradtam és sajnos vagy nem sajnos, de egy kibaszott levélből kellett megtudjam, hogy élsz és virulsz.

- Oh, drágám. Felejtsük el a múltat! Kezdjünk egy új jövőt, együtt. Lehetnék újra az apukád és Suho meg ismét a szeretőddé válhatna. - már a gondolattól, hogy Suho meg én, még jobban felkavarodott a gyomrom. Csak a jelet kellett megvárnom, amit Jimin fog nekem leadni és akkor mind a kettőtmeglövöm. Már nem kellett sok idő hozzá, hogy végezzenek. Vissza sétáltam eléjük és semleges pillantást vetve feléjük álltam.