𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

eleven

Chase : Zavarlak?

Hát, hogy őszinte legyek aludni próbálok, de végülis, mit számít az. Az elmém, mint egy 10 gyerekes anyuka iskolai tanszerek bevásárlásakor.

Én : Szia neked is, kérdésedre a válasz hogy, igen, jó éjt.
Chase : Válaszolsz a kérdésemre?

,, Csapjunk bele a lecsóba ! ,, szokták mondani, hát Chase bíz isten ez a típus.

Vajon lehet ignorálni valakit, aki nem is akárki hanem Chase. A gondolataim a fáradságom miatt egyre jobban össze kászálódtak.

Chase : A szabály az szabály, tudod ezt te is jól.
Én: Bocs most túl fáradt vagyok hozzád. Majd még holnap beszélünk.

Nem vártam meg ameddig válaszol rá, hanem lenémítottam a telefonomat és az ágyam egyre jobban beszippantó kényelmességében elnyomott az álom.

♧

A napon nem is indulhatott volna szebben, hogyha nem arra ébredek fel, hogy édesanyám, úgy ráncigál mintha nem lenne holnap és közben üvöltözik velem.

- Neked is jó reggelt. - nyögtem ki majdnem félholtra ráncigálva
- Hát végre, hogy felébredtél! Azt hittem már, hogy Csipkerózsika édes álmát alszod éppen egy, hogy hívnom kell majd neked egy herceget. - mosolyodott el

Motyogtam valamit az orrom alatt amit szeretetteljes anyukám nem hallhatott.

- Hogy mit mondtál? - förmedt fel anya
- Semmit. - mosolyogtam bele az arcába

♧

A mai szettemet egy fehér top, rajta egy bézs pulcsi és egy fekete hosszú farmer alkotta. A fejemmel lehetett volna mit kezdeni, de én csak egy kis szempillaspirált raktam rá. Rá néztem a telefonomra ami 6.54-et mutatott. Ráeszméltem, hogyha nem indulok el legkésőbb 2 perc múlva, akkor úgy le fogom késni a buszt, mint a huzat. Sétálni meg nem lenne annyira kellemes 30 percet minimum, de az én sarkammal, ami még mindig nem gyógyult meg az első nap okozta terhelés miatt, ezért nekem ez kb. 40 perc lenne, vagy több.

Ebben a tudatban lerohantam a lépcsőkön, csakúgy kettesével vettem őket sietségemben. Majdnem eltaknyoltam, de csak majdnem.
A konyhába érve, olyan finom illatok csapták meg az orromat, hogy menten el csordult majdnem a nyál a számban.
Anya a specialitását készítette amerikai palacsinta. Ezt az ételt mindig akkor készítette el, amikor kész voltam, hogy lenyugtassam magam. Félig sikerült is neki.
A palacsinta isteni volt, ezt az arcom is mutatta, de a fali órára nézve az arcom enyhén kétségbe esett.

A tervem az volt, hogy 6.56-kor indulok el. Az óra nem mást mint, 6.58-at mutatott.

Szuper .

Gyorsan felkapva az egyik kedvenc színű fehér cipőmet, megiradtam a buszmegálló felé. Fájt a sarkam? Persze, hogy igen. Vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy akkor néz ki a legjobban az ember, ha éppen rohant valahova. Hát, hogy őszinte legyek, milyen képet ad az embernek egy olyan lány, aki húzza már majdnem maga után a lábát és szidja a világegyetemet, hogy miért nem ehetett még egy darabot abból az isteni palacsintából. Hát igen ez pont én vagyok. Minden vagyok ilyenkor, csak jól kinéző nem.

A fő utcán rohantam a buszra, ami pontban 7.00 mutatott. Hátra kukkantottam és láttam, hogy a távolban megjelent a buszom. A sprintelésemet egy tesi órai munka ötössel lehetett volna honorálni.
Már láttam a buszmegállót. Azt az utolsó szuszt is kiköpve, de elértem a buszt.
Nagy lélegzetveteleket vettem helyett foglaltam barinőm mellett.

- Szia csajszi! - ugrott a nyakamba Flora
- Szia... neked is. - sikerült nagy nehezen ki szuszognom

Flora elég ijesztően rám nézett.

- Gyanús vagy. - mondta
Kidüllesztett szemekkel ránéztem, miután a pulzusom vissza állt a normális kerékvágásba.
- Hogy mondod? - néztem rá meglepődötten
- Rád nézek és látom, hogy nem aludtad ki magad. Vagyis későn feküdtél le. Tegnap ha jól tudom nem válaszol az üzeneteimre. - mondta
Pislogtam és próbáltam észhez térni. Milyen üzenetek?
- Milyen üzenetek? - tettem föl a kérdést

Flora kivette a telefonomat a kezemből és beírta a kódomat.
- Te ezt honnét... - nem hagyta, hogy be fejezzem a mondatot
- Jajjh ugyan, már első óta tudom, hogy a születési dátumod a kódot. - mondta kuncogva
Nos hát erre nem számoltam .
Megnyitotta a beszélgetéseimet és magasan a dobogó legtetején Chase Jaxon White neve szerepel, és alatta Flora 20+ üzenete.

Lebuktam.

Flora rám pillantott. A szája a füléig ért, majd megnyitotta az üzeneteket.

Hirtelen kikaptam a kezemből a telefonomat, és védekezően magam mögé tettem.

- Drágám Te mit kutakodsz? - mondtam neki kissé elpirulva
- Édesem, tudod te azt. - kacsintott rám

♧

Az út fele, hanem háromnegyede azzal ment el, hogy beavassam Flora-t. Az arcán, ha nem láttam legalább 4 arckifejezést akkor egyet sem. Viszont az egészet csöndben végighallgatta, majd a végén csak annyit mondott, hogy:
- Azta csajszi. - mondta tártva nyitva a száját
Majd hogy nem üvöltött izgalmában. Én a hirtelen meglepetésre oda emeltem az egyik kezemet a szájához. Tudva hogy, már a fél hanem, egész busz tudja, hogy mi történt velem az este, vagy legalábbis sejtheti.

- CSSHHH... - csitítottam barátnőmet
- Ezt az egész busz hallotta. - mondtam aggódva, még mindig zavarba jötten
- Hát, de Robin ez hatalmas dolog. Chase nem szokott ilyeneket csinálni. - mondta
Meglepődtem, hát az arcomon ez gyanítom hogy lejött. Viszont legbelül tudtam én is, hogy ez nem vall rá.

A busz percenken belül le is rakott minket a suli előtti buszmegállóban. Leszálltunk és be indultunk az iskola falai mögé.

Vagyis indultam volna, ha egy személy nem vár karba tett kezekkel az ajtóban.