𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

twenty four

Chase hírhedt második randi helyszíne egy színház volt.
Chase felé fordultam a bejáratnál, majd kérdőn vártam a válaszait, a fél nem tett kérdéseimre.
Chase is felénfordult majd a szemembe nézett.
- Eddig azt gondoltad rólam, hogy én a sulinak az egyik, vagy legdögösebb sráca vagyok, és nem járok színházba? - tette föl elég egyértelmű kérdését
Egy nagyot bólintottam.
- Ezen most komolyan csodálkozol? A mai fiúk többsége nem is jár színházba. Főleg nem randira nem viszi oda el őket.

Chase elmosolyodott.
- Akkor pont jót választottam. Hidd el tudom hogy szeretsz színházba járni még hogyha nem is sokszor szoktad mondani, de vannak forrásaim.
- Akkor azok a források nagyon is jók.
Chase elmosolyodott, nyújtotta a kezét amit szívesen el is fogadtam és szépen be sétáltunk a színházba.

Ahogy beléptünk egy pezsgővel fogadtak minket. Nagyon-nagyon meglepett a fogadtatás mivel, hogy általában egy színházban nem így fogadják az embereket, hanem például jegyeket kérnék szépen, vagy ti kik vagytok, igazolják magatokat, vagy nem is tudom pontosan, de hogy még egy pezsgőt is kaptunk vajon Chase-nek a színházban milyen szerepe lehet?
A nő kedvesen is mosolyogva fogadott minket.
- Kérem kövessenek a királyi páholyba.
Kikerekedtek a szemeim hisz köztudott a királyi páholy nem semmi hely és nem is lehet akárhogyan oda kerülni.
Izgatottságonban megszorítottam Chase-nek a kezét, mire ő rám tekintett. Én elmosolyodtam és ő is így tett. Miközben sétáltunk fel a királyi páholyba összevissza tekintettem a gyönyörű szép festményeket és portrékot. Az arany és a vörös játszott a folyosókon minden olyan gyönyörű volt, mintha el is felejtettem volna hogy milyen egy színház, olyan régen voltam itt. És hogy megmondjam az őszintét hiányzott is már. Az a sok dráma, ahogyan két karakter úgy tudja kifejezni az érzéseit hogy a valóságban nem is éreznek egymás iránt semmit se. De mégis azt mutatják felénk hogy egyszerűen megvesznek a másikért vagy az a gyönyörű zene amit lehet hallani egyes felvonásokkor egyszerűen elrepít egy másik világba, ahol nyugodtság van és nem kell türödni azzal hogy mások mit gondolnak rólunk. Talán utoljára egy évvel ezelőtt voltam színházban akkor is olyan szép volt talán valamilyen shakespeare-t néztünk az osztállyal de akkor is egyszerűen magával ragadott a darab.

Az ábrándozásomból Chase hozott vissza ugyanis, amikor kinyitotta a nő a királyi páholyt és a folyosót elválasztó ajtót Chase intett hogy menjek előre. Bólintottam és beléptem a gyönyörű páholyba. Két szék volt mellettem még szőlőfürt. Volt két kampó ahová fel lehetett akasztani esetleg ittlévő táskáinkat vagy téli időszakban kabátainkat.

A műsor el kezdődött, és egyszerűen magával ragadott a zene a karakterek ahogyan érzéseket mutattak felénk. Egész előadás alatt Chase-nek a kezét fogtam, volt olyan amikor néha rádőltem  elmosolyogtam, ő is elmosolyodott. A szünetben megosztottam vele a gondolataimat a darabbal kapcsolatban és szorgosan bólogatott, majd ő is mesélt hogy neki is mennyire tetszik, egyszerűen fantasztikus volt az egész. A darabra tekintettem majd egyszer csak Chase megszólalt:
- Olyan szépen csillognak a szemeid, amikor vágyakozol valami után. Ugye tudod?
Hirtelen felé fordítottam az fejemet és tekintetemmel szemeibe néztem.
- Valóban? - éreztem hogy a pupillám kitágul, ahogyan nézem mindent elnyelő barna szemeit
Nem tudtam mit tenni ellene. Éreztem hogy a pulzusom és megemelkedik a közelében. Azt is éreztem ahogy a dobog a szíve és minél közelebb akartam tartani magamhoz. Azt a szívet hallgatni akartam, ahogyan elmondja a bánatát vagy-hogy hogyan mondja el hogy boldog, szerelmes de azt is akartam hallani hogy mikor szomorú, vagy mikor meggyötört. Érezni akartam a közelségét a tapintását az ajkának az ízét azokat a dúsajkkakat minél közelebb akartam tartani magamhoz. És az az illat ami körbe lengte őt, egyszerűen megbódított
Nem kaptam a közelében levegőt nem tudott oxigénhez jutni a tüdőm, csak az ő illatát tudtam beszívni. A tüdőm tele volt vele, és még többet akart.

Annyira megmagyarázhatatlanul de kívántam őt.
- Tudod... - kezdtem mondani amikor hirtelen megcsókoltam erős és szenvedélyes csók volt, amit ő gyengéd és kellemesre váltott, ami teljesen megbabonázott. Lihegtem a csókjai között. Valahogy olyan haza kevés oxigén is ami valahogyan bejutott a tüdőmbe az most végképp nem akart oda bejutni, alig kaptam levegőt és a tüdőm feszített de nem érdekelt csak rá koncentráltam. Nyelvemmel azt utáltam felé hogy többet akarok még többet belőle mire ő felmordult és megharapta az alsó ajkamat. Birtokolta... igen azt kell mondjam hogy birtokolt. Nem csak az alsó ajkamat az egész számat, majd abbahagyta... Én azt hittem, hogy most van vége. A szívem majdnem ketté tört hirtelen kihagyástól.

De nem nem nem nem hagyta abba csókjai nem a számat célozták meg újra, hanem a nyakamat kezdték birtokolni. Végigcsókolt gyengéden, lágyan, majd elkezdte kiszívni a nyakamon lévő bőrt. Úgy hívtam mint hogyha tétrement volna hogy kiszívja a felleg gyorsabban egy üvegből a vizet. Becézgetett, birtokló hangja megbénította az érzékeimet.
- Annyira elérhetetlen vagy! - suttogta - Tudod miért?
Intettem, két csók között.
- Mert amikor megérintelek mindig úgy érzem hogy nem is teszem azt meg. Tapitalak, érezlek, de sosem telek be veled. Meg akarlak találni és birtokba venni, de sosem lellek rád.
Szavait nem pontosan értettem mert amikor majdnem befejezte a mondatát ravetette az ajkait az enyémre.

- Mintha egy univerzum lennél, és én mindig csak egy hangyányit kaphatnék meg belőled. De most ez változni fog. - duruzsolta
A páholyban voltunk még mindig, de senki nem volt a színház térben a szünet miatt.
Eddig a saját székeinkben ültünk, de ő most rám mászott a teljes testével. Felhúzta a szoknyámat majd kérlőn rám nézett egy pillanat múltán de szinte rögtön bólintottam egyet és engedélyt adtam rá. Az ujjai gyengéden birtokba vették a lábam közötti területet, ami már csucsogott. Annyira kívántam őt. Hálát adtam volna a jó istennek, hogy ne egy színházban legyünk, hanem egy szobában egy rohadt nagy franciaágygyal, de nem. Mi színházban vagyunk, ahol úriembereknek kéne mutatnunk magunkat főleg hogyha egy királyi páholyba kerültünk. Elsőnek csak csak egy ujjal körözött a szeméremajkaim között, majd kettőre emelte a tétet. Próbáltam visszafogni magamat de egy halknyögés mink is felszökött a torkomból. Fönt továbbra is csókolgatott néhol az ajkamatszívta és volt olyan, amikor meg a nyakamat fedte birtokba. Az orgazmus csúcsán lettem voltam legalábbis megközelítettem volna ha nem hagyja abba. Mire én felmondultam és összehúztam a szemeimet erre ő elkezdett nevetni halkan.

- Drága egy színházban vagyunk, ezt úriember módjára kell intéznem. - mormolta
Már majdnem a abba hagytam Chase Jaxson White kívanását, amikor ő letérdelt élem. Megszeppenten, de egyben újra fel is tüzelődtem.
A szikra ami a szemeiben égett. Már tudtam, hogy mit akart ő nekem vissza adni. Amikor találkoztunk mielőtt még elutazott volna. Kielégítettem őt. És ezt vissza akarta adni, ugyanazt az élvezetet.

Elmoslyodtam és bólintottam, mire ő a combjaim közé vetette magát. Amikor meglátta a fehér csipkés bugyimat felnyögött, majd lehúzta, szinte már szakította a lábamról, majd az egyik zsebébe gyömöszölte.
- Ez még jó lesz majd. - mormolta
Ajaimat egy halk nyögés hagyta el, amikor ajkai megérintettek. Már kezdtek vissza szálingózni az emberek, ezért Chase nyorsabban nyalt engem. Éreztem azt a lüktető érzést, amit Chase váltott ki belőlem, úgy vette birtokba a csiklómat, mintha élete legfinomabb fagyiját kapta volna meg tőlem.
- Isteni. - mormolta
Megint egy nyögés.
- Még jobban érezni akarlak.
Nyögés.
Éreztem, ahogy az orgazmus kezdt a felszínre törni.
- Chase... - nyögtem - azt hiszem.
- Engedd, érezni akarlak. Az ízedet akarom a kedvencemnek tudni mostantól.

Az orgazmus úgy csapott le rám, mint egy hullám. Egy nagyon is erős hullám, amit nem másnak, mint Chase-nek tartogatott.
Amikor végeztünk már elkezdődött a műsor második fele, de a sötétség miatt senki nem látott belőlünk egy árva mukott sem. Szomszédaink éppen akkor érték vissza mire Chase fel kászálodott a padlóról, majd egy apró csókkal a homlokomra vissza ült a székébe, és nézte tovább a produkciót.

Sziasztokkk! Most egy kicsivel később hoztam az új részt, de annál ropogósabban. Jó olvasást, jövőhéten találkozunk. 🥰