𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

twenty nine

Az ajtó kinyílik, és Chase lép be mögötte Floraval.
Chase ránk néz. Olyan mérges. A szemei lángokat hánynak.
- Itt meg mégis mi a fasz folyik! Bazmeg!

Chasere nézek.

Chase neki ront Williamnek. Ott üti, ahol éri. Próbálom leállítani, de képtelen vagyok kettéválasztani két ilyen izomagyat. William sem hagyja magát, többször is ütést mér, volt barátja arcára.
- Jobbat érdemel nálad. - morogja Chasenek
Chase egy újabb erős ütést céloz az arccsontjának, ami találatot is ér.
Mr.Morton ilyedten rohan be a szobámba, és próbálja szétválasztani a kettő fiút.
- Köcsög! - köpi oda Chase, majd rám néz

Szemében csalódást látok.
- Beszéljük meg! - suttogom
- Arra kíváncsi leszek hercegnő. - morogja, majd Mr.Morton elvezeti őt

Will ott marad az ágyamon, és egy kósza vércseppet töröl le a szája sarkából. Floranak intek, hogy szeretnék kettesben maradni Willel, aki bizonytalanul, de bólint, és becsukja maga után az ajtót.
Néma csönd borul ránk. Egyikünk sem szól semmit. Csöndben ülünk, és hallgatjuk az ablakból bejövő szentjánosbogarak hangját. Miután veszek egy nagy levegőt Will felé fordulok.

- Will. - kezdek neki

William elindul a mosdó felé, majd amikor odaért levesz csomó törlőpapírt bevizesíti, és az elrepedt ajkának nyomja. Zaklatott. Látszik rajta. És még talán mérges is. A mosdó felé lépek, és halkan, de újra megszólalok.

- Will.
- Tudom. Ne is kezdj bele. - mondja, majd a tükörben nézi a sebeit, amit Chase kegyetlenül mért rá
- Én sosem úgy gondoltam rád. Érted?

Will megfordul, és a falnak nyom. El akarom lökni, de még a friss sebei ellenére is csak felszisszen. Az egyik karomat a falnak nyomja, amíg a másikkal, a sebe vérzésének erejét tompítja.

- Tudod. - szól meg rekedten
Nyelek egyet.
- Én viszont mindig többet láttam benned. - mondja érzelemmel téli hangon

A szeme alatt, már kezd feldagadni Chase ütése, és kezd az arcbőre is itt-ott lilulni.

- Will... - megnyalom az alsó ajkamat - amikor jobban megismertelek, akkor egyben meg is értettelek. De persze azért még vannak sötét foltok. - Will szóra nyitná a száját, de lecsitítom - Te mást érdemelsz. Nem engem. Egy olyan nőt érdemelsz, akivel ugyanaz a tüzes szikra megvan köztetek, nem pedig egy halvány, és bizonytalan parázs. Érted
Will bólint, és elenged engem. Kezembe veszem a vizes kéztörlőt, és elkezdem törölni a sebet, ahol már kezd alvadni a vér.

Percek múltán Will ismét rám néz, majd szemeiben remény szikrái pattognak.

- Tudom. Lehet furcsa kérdés, de attól még maradhatunk ugyan úgy barátok? Tudod megkedveltem a kobakodat. - mondja enyhe nevetéssel, én is elnevetem magam.
- Persze.
- Egy baráti ölelés? - kérdezi enyhén mosolyogva
Bólintok, mire ő átölel és halkan felszisszen, a hirtelen fájdalomra.
- Fáj? - kérdezem, bár már tudom a választ
- A barátod rohadt erős. Ugye tudod? - mondja nevetve, majd közelebb hajol a fülemhez, és belesuttog - Ugye keresel nekem egy olyan lányt, akinél érzem majd az a tüzes szikrát. - rá nézek
- Persze, te butus. - mondom neki nevetve - Profi vagyok a témában. Nem tudtad?

♧

Az utcára kiérve, egy világító telefont fényét látom meg. Chase.

Odasétálok hozzá. Amikor észre vesz. Szinte azonnal elrakja a telefonját, és engem követ minden egyes mozdulatommal a gyönyörű szeme.
-

Szia. - érek oda hozzá
- Szia Robin. - közelebb jön hozzám és a derekamnál megragadva magához húz, és egy gyengéd csókot lehel a számra. Elgyengülök a karjai között, és úgy érzem, hogy mindjárt összeesek. Hiányzott. Még ezek után is. Főleg ezek után.
Elindulunk a sötét utcán és közben az épületeket nézegettjük.