ten

3.1K 68 1
                                        

,, A fejét a padlón tartotta eddig, de most a tekintetét a szemeimre szegezte.
Pillantása mindent el mondott. Tudtam hogy, mit akarhat... ,,

A szemeimről a tekintete le vándorol a bokámig, majd megáll a semmi ruha anyagot nem takaró combomnál. Elmosolyodik.


- Szép pizsama. - mondja


A szavai mintha végig tapintanák a combomat.


- Én szinte mindig így szoktam aludni. - mondom nem törődve
- Én, ha tudtam volna, hogy nem semmit szoktál esténként nadrágot felvenni. - harapta meg alsó ajkát
- Elég. - mondtam


Chase, a szemöldökét fel húzta.


- Mi a baj? - mondja


Félre nézek.


- Válaszolj a kérdésemre. Hogyan és miért kerültél ide? - mondom
- Nos... - vakarja meg a tarkóját

- Szerettem, ha jobban megismerjük volna előre elmegyek 1 hónapot dolgozni németbe. - mondja


Meglepődők.


- Micsoda, elmész? - mondom
- Igen, de nyugi mint mondtam, csak egy hónap. - néz rám csalafinta csillogó szemeivel
- És hogyan, akarsz engem megismerni? - teszem föl a kérdést
- 5 kérdés. 5 válasz, de nem akármilyen, szín tiszta igazságnak kell lennie, vagyis kendőzetlen igazságok, és nem mondhatsz nemet a kérdés megválaszolása kapcsán. Benne vagy, jó muri lesz. - mondja lelkesen, szemeit merészen rám szegezve.

Mintha valamiben sántikálna. Viszont ez csak ismerkedés, lehet hogy csak pl. Mi a kedvenc színed és hasonló kérdéseket fog fel tenni.

Megrántottam a vállam.

- Oké. - mondtam ki

- Kezdj te. - mondtam
- Oké... nos mondd el a legkínosabb partneredet ágyban. - mondja

Témánál vagyunk... ez nem normális.
A szemem hirtelen érdekesnek találta az ablakon kívül lévő sötét éjszakát...

- Nos... - mondja
- Hát ömh az van, hogy ...- nem tudtam be fejezni a mondatot. Komolyan a suli leghíresebb szoknyapecére előtt mondjam el, hogy nem voltam még fiúval.


- Akkor nem feküdtél le még egy fiúval sem? - állapítja meg


Beszélni sőt még makogni sem tudok neki oda valamit, amivel kimentem magam ebből a helyzetből.


- Nem. - mondom
- Értem, így minden izgalmasabb lesz. - motyog valamit össze, viszont én nem hallom
- Te jössz. - mondja vidáman
- Mit érzel irántam? - mondom

Csend .

- Nem is tudom pontosan. Kedvellek de, még nem szeretlek. Érdekelsz engem, fel keltetted a kíváncsiságomat. - mondja tekintetemet keresve


Fel dolgozom a mondatot, majd válaszolok.


- Értem, te jössz. - mondom
- Mi a lenne az ideális hely, hogyha valaki meg akarna kérni, hogy légy pl. a barátnője vagy felesége? - kérdi

Jó kérdés.

- Szerintem egy tópartot. Az általában romantikus érzelmeket hoznak fel az emberből. - mondom


Ő bólint egyet, majd el kezd tanakodni a saját kérdésén.


- Mi az eseted? - kérdi
- Oké, nos. Barna haj az tuti, nekem a szem az mindegy, csak legyen szép és talán még az, hogy legyen magasabb nálam. A belső pedig, hogy legyen hűséges, kitartó és megfontolt, de ezeknek a hátterében ott legyen a csintalanság és a kíváncsiság is. - mondom


Chase elmosolyodik.


- Mi az? - mondom meglepődve
- Nem gondoltam, hogy valaki ilyen alaposan le tud engem írni. - mondja kuncogva

Egy kicsit elpirulok. Tényleg hasonlít a fiú/férfi ideáljaimhoz.

- Oké nos én jövök. - mondom morfondírozva


Chase lehuppan az ágyra, majd int, hogy én is üljek le mellé.


- Miért, vagy nőcsábász? Miért, nem mondjuk kocka? - teszem föl a kérdésemet
- Ezzel most ki lőtted a harmadik kérdést is. - mondja


Nézek rá felhúzott szemöldökkel, hogy ne terelje a témát.


- Nincs külön különösebb oka. - mondja
- Tényleg? - kérdem


- Vagy hát... - mondja


Erre felhúzom a szemöldököm.


- Az, hogy szeretem az egy éjszakát kalandokat, tudod... - mondja

- Nem kell részletezned nyugi, azt már Flora megtette. - ez az utolsó pár szó csak úgy kicsúszott a számon, sa szám elé kapok, majd behunyom a szememet
- Nocsak, nocsak a kis Robin miket meg nem tud a magánéletemből. - mondja fennhangon, vigyorogva
- Nem én kényszerítettem rá. - teszem föl a kezeimet, védekezés képpen
- Aha... - motyogja a szemkontaktust fenntartva
- Te jössz. - mondom
- Miért állsz nekem ellen, hisz látom, hogy tetszek neked. - mondja, egyik kezét az állán tartva

Kopogás hallatszik.

Az életmentő jel...

Egymásra nézünk.


- Azt hiszem, a legtöbb menned kéne. - mondom suttogva
- Erre még, majd vissza térünk. - vakarja meg a tarkóját kissé csalódva, de a kíváncsiság szikrája még látszik a szemében

- Kicsim, még ébren vagy? Be jöhetek? - kérdi anya


Chase-re nézek ezzel sietve, hogy most le kell lépnie, mert ha itt, ebből valami kiderül, hogy nem lehet jó vége felőlem.

- Oké akkor hétfőn tali. - mondja, dob egy puszit a kobakomra, majd kimászik az ablakon
Leugor a földre és elmegy. Nem tudtam feldolgozni a történteket, olyan gyorsan történt minden.
- Kislányom... - töri be az ajtót anya
- Anya... ha meg kérhetlek ne ronts be többet így a szobámba. - mondom
- Jólvan bocsánat, csak nem válaszol. - mondja - Mivan, ha éppen alszok? - mondom - Hát abban biztos voltam, hogy nem. - mondja - Miért? - kérdem meglepődötten - Mert hangokat hallottam kívülről, mintha beszélgettél volna valakivel... - mondja, majd eltanakodik a részleteken és próbálja össze rakni a képet

Én tudom, hogy mire gondol. Biztos gyanakszik rám. Bár mondjuk van rá elég oka...

- vagyunk, csak beszélgetünk az egyik barátnőmmel. - mondom megszakítva a csöndet- Értem, na mindegy is jó éjszakát picim. - mondja anya, majd becsukja maga mögött az ajtót

Bele szippantok a levegőbe. Férfi parfüm illata van, nem is akármilyen. Chase parfümje.

Bele huppanok az ágyikómba, s elnyom az álom. Nyugodt vagyok, a pulzusom is vissza állt a normál állapotába. Csönd van... Majd megrezzen a telefonom...

Hát akkor ma sem alszok...

𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // BefejezettOù les histoires vivent. Découvrez maintenant