𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

fifteen

Kezet ráztunk, majd erősen nekem dőlt és az ajtónak nyomt.
- És most, hogy ezen túl vagyunk. Tudod mi a dolgod angyalom. - mondta toroklágyítóan
Meglepődtem. Hirtelen nem kaptam levegőt.
- Most, hogy az enyém vagy. Nem tudod el képzelni mennyi mindent elképzeltem veled, tudod? - bele harapott levakarhatatlan mosolygós alsó ajkába.
Mély levegőt vettem. A mellkhasom fel-le ugrált.
Chase megfogta a derekamat és közelebb húzott magához.
- Ez nem jó helyszín... - motyogta
Mihez?
- De mindegy, nem bírok magammal, amikor a közelemben vagy. - duruzsolta a fülembe, úgy hogy a beszédének minden meleg szava a bőrömbe ivódott, és megmergezett.
- Térdelj le. - kért nyengéden
Nem tudtam hol vagyok... csak képzelődöm.
- Térdelj. Le. Angyalom. - mondta
Megtettem.
Kint az erkélyen egyre hidegebb volt. Libabőrös lettem, amikor megérintette az ujjaival az állkacsomat.
Lentről néztem fel rá. Nem szólt, csak morgott egyet.
Tudom mi lesz...
- Drágám azt akarom, hogy mielőtt megízlelhetnélek téged, elsőnek tedd meg te. Megigérem, hogy elsőre nem leszek kemény, és hogyha megcsinálod megjutalmazlak. Ígérem.
Le húzta a sliccét, miközben végig a szemembe nézett. Mikor levette a nadrágját, ami a térdére csúszott, már-már szinte kilátszódótt bevetni kívánt fegyvere.
Kivette a már lassan illegális atom fegyverét, ami már a magasba emelkedett.
Megvoltam lepődve, zavarba jöttem a látványtól, ahogy szemezek a farkával és ő várja, hogy leszopjam. Nyeltem egyet. Őszintén fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kezdjek neki. Vagy azt, hogyha elkezdem jól fogom e csinálni.
Chase észre vette a habozásomat és leguggolt hozzám.

- Angyalom... - aggódó tekintettel bámult engem- valaha csináltad már eddig?
Nem tudtam megszólalni, nem engedték a hangszálaim. Ezért csak elnéztem a város utcái felé, és már tudta a választ és bólintott.
- Így izgalmasabb lesz, angyalom. - mondta, majd föl állt
A makkját a számhoz tette.
- Angyalom, ez az a dolog amiért neked majd az élet minden egyes pillanatában könyörögni fog a hüvelyed. - mondta kendőzetlenül
Bólintottam.
- Ezt úgy kell bevenned a szádba, mintha egy átkozott pókot veszel be a szádba. Vagyis vigyáznod kell rá, hogy ne harapj rá, mert akkor megcsíp. Vagyis én nem, de a pók igen. - mosolygott
Én is mosolyogtam.
- Nos ezt addig kell beengedned a torkodban addig, ameddig csak tudod. Lehet, hogy én is fogok mozogni, de az ne ilyesszem meg angyalom. Készen állsz?
Bólintottam.
- Ügyes kislány!
A makkja hegyét bele rakta az ajkaim közé. Rám nézett, és én úgy néztem vissza, hogy kibaszottul tökéletesen fogom őt leszopni, hogy megdicsérjen.
Tovább engedte a farkát a számba, és én egyre nagyobbra tártam a számat ügyelve arra, hogy nem érjek a fogammal a fegyvere egyetlen részéhez is, és minél tovább beengedjem a torkomban.
- Ügyes kislány! És most mozgasd azt a kibaszottul szép szádat drágám.
Úgy tettem. Úgy lovagoltam meg mintha életem legfinomabb nyalókáját kaptam volna meg, és nem bírom abba hagyni annak a nyalását. Chase arca megfeszült. Boldog volt... Én is boldog voltam, hogy ő örül. Szeretek örömöt okozni az embereknek. Bár mondjuk nem így, de ha neki ez hoz örömöt, én mindent megfogok azért tenni, hogy moslyogjon mint a vadalma.

Folytattam. Egy kicsit már öklendeztem, de csak a cél hajtott. Le hunytan a szemem.
- Angyalom nézz rám, kérlek. - a végét már nyögte
Rá néztem, és folytattam. Nehéz volt, a levegő és a farka harcolt. Nehezen kaptam levegőt, mivel termetes fegyvere el zárta a légcsővemet. Könnyek szöktek a szemembe, de folytattam. Azt akartam, hogy örüljön, boldog legyen. Lassított a ritmuson, és kintebb húzta a farkát, hogy kapjak levegőt. Kaptam. A könnyek kezdtek felszívodni, a szememből. Majd előre tolta a csípőjét és utána ki.
- Lélegezz. - mondta
- Lélegezz az orrodon keresztül. - folytatta
Nagyot nyeltem és amennyire tudtam ki nyitottam a számat. És őt újra befogadom. Érzem, hogy a torkom végén jár a makkja, és újra öklemdezek, de nem adom föl.
Egyre szaporábban veszi a levegőt, még egyszer a makkja érinti a torkomat majd megszólal:
- Drágám, amit mindjárt neked ajándékozok... Azt el kell fogadnod, és le kell nyelned. - mondta már szinte fog csikorgatva
Az ondója bele megy a számba, és ő felynyög. Próbálom lenyelni, de az oxigén többet jelent nekem. Nem tudom az egészet lenyelni, és az kicsorog a számból. Majd végre oxigénhez jutok, és föl lélegzem.

Chase a fegyverét vissza csúsztatva a nadrágjába leguggol hozzám. Az egyik keze meg simogatja az állkapcsomat. Mire én gyengéd etintésétől becsukom a szememet.
- Ügyes voltál, angyalom. - mondja vidáman, még egy kissé a levegőért kapkodva
Elmosolyodom. Meg dicsért, pedig ez volt az első.

- Haza viszlek. - mondja komolyan
- De megbeszéltem Flora-val, hogy találkozunk 3 órakor, a bejáratnál. - mondtam
A pulzusom vissza tért az eredeti állapotába, és újra normálisan vettem levegőt. Már bent voltunk a szobában. Én egy széken ültem, Chase meg a szemközti falnak dőlt. Kócos haja, gyűrött inge, félig felhúzott slicce mindent elárult. Úgy éreztem, hogy talán meg bízik bennem annyira, hogy nem mutatja magát tökéletesnek, de még akkor is egy kicsi részem is utálta. Még ígérte, hogy megjutalmaz, de semmi. Várok.
- Az előbb rá írtam Eric-re, 2 perc és itt van. Haza viszi a barátnődet. Gyanítom, hogy ő rosszabb állapotban van.
Nem tévedett. Flora mindig szerette a jó italokat, főleg most, hogy az exe olyan dolgokat tett vele, amihez nem volt joga. Megbántotta Flora-t. Összetörte. Miután ez megtörtént, hónapokig nem beszéltünk róla. És hogy kivel? Volt még régebben egy harmadik barátnőnk, vagyis hárman voltunk együtt. Flora, Sibby és én. De az a féreg ráhajtott Sibby-re. Sibby nem nagyon tudott neki ellenálni, mégis kellett volna. Lefeküdtek, majd ez kiderült. Csalódtunk Sibby-ben. De én titkon megértem, ha nincsen más választása, különben megerőszakolják... de, de Flora ezt nem értette meg. Lehet ő is legbelül így van vele. De Sibby-vel azóta nem beszélünk. Elment a városból. Mielőtt elhagyta volna, bocsánatot kért Flora-tól, de Flora meg bocsátott neki, de azt elmondta, hogy mostantól már nem úgy fog rá tekinteni, mint barát. Hanem, mint az exének az a kiválasztottja akivel őt megcsalta.

- Jó rendben, akkor menjünk. - jelentettem ki
Amikor fellkeltem a székről Chase maga köré fogott. Látta rajtam, hogy durcás vagyok.
A jobb kezével végig símított az állam vonalán és én újra meg gyengültem.
- Köszönöm... - majd ajkait az enyémre tapasztotta
Csókja szenvedélyes volt és birtokló, de gyengéd. Minden érzelem amit ő érzett, ezzel át adta nekem. Kinyitotta a száját, hogy én is tegyek így. Megtettem. És megízleltük egymást. Már régóta kíváncsi voltam, hogy Chase Jaxson White a híres csődör, hogyan csókol. De erre mint mondtam egy szó van csak, birtokló. Pontosan tudta, hogyan és hova rakja a nyelvét, mikor harapjon az alsó ajkamba, hogy tökéletes legyen a csók, és megismételhetetlen. Nem tudtunk elszakadni egymástól. Az érzelmeink felszínre jöttek és némán kommunikáltunk. Egyszer megengedte, hogy bele harapjak az alsó ajkába. Puha volt és telt. Pont olyan, mint aminek elképzeltem. Két kezét a hajamba temette, ahogyan azt én is tettem. Kis kezeimet az ő dús már szinte fekete hajába dúrtam, és azt markotam, mire ő felmordult.
- Haza kell vigyelek. - mondta kásásan, a csókok közepette
Én, csak helyeslően fel bólogattam, de egyikünk sem tett semmit ez ügy érdekében.
A csók cunamit egy hangos puffanás szakította meg. Egymásra néztünk, majd ki mentünk a buli helyszínére.
Egy lámpa le esett a földre, a basszus miatt. Hál' istennek nem gyulladt föl, és senki nem halt meg. Ez volt az a jel számunkra, hogy tényleg el kell mennünk.

Az úton haza felé nem sokat beszélgettünk. Mind a ketten még eksztázisban voltunk. Gyorsan haza értünk. Amikor meg állt az autó, akkor döbbentem rá, hogy végig bambultam az  utat.
- Megérkeztünk, angyal. - mondta
Én kinéztem, és házunkat láttam. Vissza fordultam Chase felé.
- Bekísérjelek? - kérdezte
- Nem szükséges. - mondtam
- Jó éjt.
- Jó éjt.

Kiléptem a kocsiból és a hajnali hideg fogadott. Majdnem megfagytam, amikor sikerült el topognom a bejárati ajtóig. Hirtelen meglepetés ért.
- Te mit csinálsz hajnali fél négykor? - döbbenten figyeltem anyát, ahogyan egy könyvet olvas
- Inkább az lenne a jó kérdés, hogy ki az a délceg herceg aki haza hozott FÉL NÉGYKOR? - tette föl
El kezdtem játszani az ujjaimmal.

- Az nem számít. Inkább válaszolj a kérdésemre! - utasítottam
- Olvasok, mint láthatod. Hajnalban a legjobb. Na és most te jössz.
- Chase.
Anya szemöldökei megemelkedtek, gyanítom, hogy nem attól amit olvasott.
- Chase?
- Igen.
Anya becsukta a könyvet, le vette az olvasó szemüvegét, majd oda sétált hozzám és meg veregette a vállamat.
- Jó az ízlésed. - mondta, majd lekapcsolta a villanyt és el ment a szobájába lefeküdni. Kivéve, ha ott is folytatta tovább az olvasást.
Én ott álltam a sötétben, a bejárati ajtónál, teljes sokkban.
Pislogtam kettőt, és utána elindultam a szobámba.
Mára elég volt ennyi.

Amikor be értem a szobámba, be huppantam a már szinte túl kényelmes ágyamba, és elnyomott az álom.