𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

twenty three

Egy újabb hétfő van. Juppi!

A nap első felében lévő óráim viszonylag gyorsan elteltek, majd jött a tesnevelés óra. Az én remálmom. Miért kell pénteken futni? Vagy erősíteni? Nem lehetne egyszerűen, csak haza menni? Gondolom nem...

A tesi tanárunk a mai napunk utolsó órájára ígérte be az 1000 méteres futást. Megmondom az őszintét ilyenkor néha elküldeném a tanár úrt egy jó meszi...

Átötöztünk, és mire elkezdtem volna átbeszélni a hétvégét Flora-val és Luna-val, kopogást hallottunk, majd nyílt is az ajtó. Egymásra néztünk. Kórusban sóhajtottunk egyet és elindultunk a végzetünkbe.
Hogy megmondjam az őszintét, talán nem volt annyira borzasztó tesnevelés óra. Persze megvannak mindenkinek, azok a tipikus utálom feladat-ok. Ingafutás, szekrényugrás, kőtélmászás. Na igen például ezek. Na ezek közük hála' jó istennek, egyiket sem csináltuk. Csak játszottunk kosarat. Hát igazából véleményem szerint, az nekem a 160 cm-mel, nem mindig lehet előnyös sport, de kifejezetten nem teljesítettem rosszul.

Az utolsó órám osztályfőnöki volt. Mr.Morton szorgosan elkezdtem mondani a fontosabbnál fontosabb információkat. Osztálykirándulásról, osztálypénzről, és egyéb hiper-szuper izgalmas dolgokról. Az óra vége felé közelhetünk amikor:
- Nos, most, hogy mindenki figyel... - vett egy nagy levegőt
- Mindenkinek kötelező a részvétele ezen a feladaton. A feladat lényege nem tudom hogy már észrevettétek-e de itt van az asztalon egy kalap amiben benne van az osztály lécemával megegyező lapok ami rajta vannak az osztályt a lunóinak a nevei egytől-egyig. A játék neve ,,Ismerd meg a másikat jobban". - mondta izgatottan
Rásandítottam Florára. De, hogy őszinte legyek, ő is le volt fagyva.
- A feladat az, hogy én az ügyes kezemmel... - felmutatta - kihúzok neveket, de a feladat második részét, majd csak azután árulom el, hogy megvannak az eredmények. - mondta magabiztosan

Florara néztem.
- Én ezt nem akarom... - suttogtam
- Most gondolj bele, lehet, hogy pont egymást kapjuk... - súgta Flora

A tanárúr elkezdte kihúzni a neveket.
- Nos nézzük... - kivett egy cetlit, a sapkából - Flora és... - kihúz még egyet - Tate.

A következő páros, a számok királynője, Elisatbeth és Gergina.
Kövi. Lucian, a footbalista, és Alex.
Matt és Felix, Alex legjobb barátja.
A tanár úr lassan már mindenkinek a nevét kihúzta de én még mindig nem kerültem sorra minél kevesebb név marad annál jobban kezdek ideges lenni és próbálom kitalálni. Hogy majd vajon ki lehet az én párom.
Egyre jobban szűkül a kör, és egy megérzésem egyre jobban kezd beigqzolódni. Ha jól számoltam, akkor már, csak egy páros van hátra. Becsukom a szememet, és imádkozok az istenekhez, hogy csak ezt ne.

- És legvégül... - ejti ki a száján a szavakat - Robin és William maradt. - mondja megelégedve olvasói képességeivel
A padra temetem magam és legszélesebben kiugranék az ablakon. Nincsen problémám William mert csak az utóbbi időkben eléggé furcsa volt mondjuk úgy. Talán az rá a szakszó, hogy nyomulós vagy nem is tudom.
- A feladat legényegében annyi hogy fejenként 4000 karakteres szóközökkel lévő esszét kell írnotok egymásról. Különböző szempontok alapján:
hogyan ismertétek meg a másikat,
milyen érzései vannak,
melyik vannak van-e humora,
külső teszt nem muszáj leírni hiszen azt mindenki látja. - mondta Mr.Morton

Azt talán le tudtam volna inni azt hogy hogyan ismert ők meg egymást de az hogy milyen érzései vannak az már túl személyes számomra.
Egy lopott pillantást vetettem Williamre aki végig engem figyelt és széles mosolyra húzta a szájasarkát.
- Öröm lesz veled dolgozni! - tátokta
Én egy erőteljes mosolygást villantottam rá majd hallgattam tovább a tanár urat. A tanár úr beszédét a csengő éles hangja szakította félbe majd a gyerekek összepakoltak az osztályban és mindenki kiviharzott a teremből Flora előrement, én viszont maradtam Williammel, aki még mindig a padban ült.
Éreztem a testemen a szúrós pillantását ahogy ön végig követi minden mozdulatomat majd egyszer csak megszólalt:
- Te akarsz hozzám jönni vagy én menjek hozzád. Kivételesen is te választhatsz. - mondta
- Nekem mindegy. - mondtam hanyagul
William elmosolyodott.
- A halottnak a mindegy, drágám. - mondta
- Akkor döntsd el. - mondtam
- Akkor szombaton délután 14.00-kor várlak a házamnál. Majd még elküldöm a címet.
Bólintottam egyet.