𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

𝔖𝔦𝔵

Eltanakodtam egy kicsit. Chase elkezdett csettintgetni a szemem előtt. Hátha vissza térek a valóságba.

- Halihó Csipkerózsika felébredtél mély álmodból? - mondja Chase

Pislogok párat majd rá nézek.

- Mi az? Nem kéne már menned dolgozni. Ki hűlnek a pizzák. - mondom
- Igazából nem nagyon izgat. Csak a mai napra lettem futár, és már a pizzákat is előtettek ki szállítottam. - mondja érdektelenül

Az arcából próbáltam kiolvasni hogy, mi nyomhatja ennyire a szívét amit a mai napon ennyire magára vett. Valószínűleg az, hogy itt van Liam. A közelemben van. Létezik Liam.

- Mi nyomja kicsi szíved? - kérdem

Rám néz. Fel emeli a szemöldökét.

- Semmi. - mondja szűkszavúan
Megrántom a vállam. Mi vagyok én? Pszichológus? Ha van valami baja elmondja, ha nem hát akkor nem.

- Oké. - jelentem ki
- Én viszont szeretném vissza menni filmet nézni szóval... - mondtam
Az ajtó felé mentem volna már a kilincshez is majdnem értem amikor egy drága kis depigép megállított.

- Ugye nem fogsz vele le feküdni? - kérdi

Szemét nem látom lefele néz. Dühös, vagy szomorú nem tudom, de azt viszont igen, hogy ez nem kérdés volt, hanem parancs.

- Ő... mióta is tartozik ez rád? - mondom
- Ugye nem fogsz vele lefeküdni? - kérdezte már egy kissé hangsúlyosabban

Éreztem mit akar és itt tudtam, hogyha nem válaszolok neki maradok egy életen át vele.

- Nem, megnyugodhatsz. - mondtam. Megint kifújtam egy kisebb adagnyi levegőt, ami már a tüdőmet mardosta.

Chase elmosolyodott, de a tekintélyét továbbra sem engedte le.

- Jó... - mondta, majd egy mosolyt vetett rám

Kinyitotta az ajtót, majd kisétált azon. Olyan gyorsan sétált, hogy mire én oda értem a nappaliba Liam fogadott azzal, hogy Chase egy ,,szia!,, -t dobott neki, majd kinyitotta az ajtót, és elment.

Ki jöttem én is a szobából ,és a bejárati ajtó felé rohantam . Már csak egy fekete motort láttam el menni. És a rajta ülőt, aki éppen visszafele nézett a házunkra.

Becsuktam az ajtót és vissza mentem.
Lehuppantam a fotelbe és a kezembe egy popcornos tálat.

- Itt is vagyok. - mondtam
- Miről maradtam le? - kérdem
- Hát igazából a gyilkos fel fedte a kilétét és elkezdett gyilkolni. - mondja unottan Liam

Látom rajta hogy, baja van.

- Mi a baj? - kérdem
Rám néz majd közelebb ül mellém

- Chase. - mondja a szemét végig rajtam tartva
El nézek. Ő követi.
- Értem, és mi vele a problémát? - kérdem
Tudom a választ rá van írva az arcára...
- Az hogy, ő is téged akar. - mondja durcásan

Bekapok egy popcornt hogy, időt nyerjek a gondolkozásra.
Végül erre a mondatra jutottam:
- És akkor mi van vele? - mondom
Megfogja a vállam.
- Én téged akarlak. - mondja komolyan

Egy kicsit elpirulok.
- De tudod, én nem úgy gondolok rád mint te én rám. - mondom nagy nehezen
- Tudom, de ezen változtatni fogok... - mondja

Mi van, ha nem...

Igyekszem ezt a mondatot nem meghallani majd a film végére koncentrálni
Ő is így tesz.

Nagyon gyorsan vége lett a filmnek. A pszichopata meg ölt mindenkit ki a főszereplőt mert, az tragikusan sikerült elmenekülnie. Vége.

Fel keltem a fotelből.
- Jó kis film volt. - mondom
- Jah. - mondja
- Akkor én mennék is. - mondja
- Oké. - mondom

Fel állt, egy kicsit kinyújtóztatta magát, majd felkapta a cuccait.
Kis idő múlva elindult az ajtó felé, én csak a karjaimat keresztbe téve néztem, ameddig megteszi ezt az utat.

Én is megindulok az ajtó fele, majd kinyitom azt.

- Szia! - köszönök el

Liam elindul kifele de, vissza fordul. Puszit nyom a homlokomra. Elmosolyodok.

- Szia! - mondja mosolyra húzva a száját

Elmegy...

Állok, és nézem, ahogy beszáll az autójába és elmegy.

Sóhajtok egyet és vissza megyek a házba. Elkezdek össze pakolni majd, valamilyen vacsorát csinálni a család többi részét, akik nem kajáltak még.

A választásom az a hűtőben lévő pácolt kacsa combokra esett és sült burgonyára. Ha a szakács múltamról kell beszélnem akkor nem ijedek meg a feladattól. Anya már 9 éves koromban elkezdett főzni tanítani. Azóta meg ezt a tudást csak mélyítettem.

Pár óra múlva...

Kb. már úgy 23.20 óra fele járhatott az idő amikor anya meg apa hazaért.

- Sziasztok! - mondtam, miközben az utolsó simításokat végeztem el
- Szia édesem. Bocsánat, hogy ilyen későn jöttünk, de apukádnak volt egy nagyon nehéz ügye ami nem tűrt halasztást. - mondta kissé szomorúan
- Jajj semmi gond! Csináltam nektek vacsit. - mondom lelkesen
- Ó köszönjük kicsim. - mondja apa
- De jól néz ki! - mondta anya

Leülnek, és neki kezdenek a vacsorának.

- Nagyon finom lett. - mondja anya

Elmosolyodok, és hirtelen becsap a fáradság, a mai nap után.

- Jó étvágyat kívánok, viszont én most elmegyek tusolni és zuhanok az ágyba.
Apa csak bólintott egyet, mosolyogva.

Fel sétáltam a lépcsőkön. A végére már majdnem leszakadt a lábam. Fáradtan bedőltem az ágyba és elővettem a telefonomat és rákukkantottam az üzenetekre.

*Névtelen üzenet 23:58*

Ismeretlen: Ugye nem teszed meg...?

Vissza írjak? Egyáltalán ki ez? Tuti Chase az... de honnét szerezte meg a számom?

Én : A számomat honnét szedted Chase?

Alig telt el pár másodperc és már válaszol is.

Ismeretlen : Felhívtad a pizzériát.
Én : És képes voltál kikeresni?
Chase : Ez jó kérdés.
...
Chase : Liam-mel mi van?
Én : Érdekel? 🫢
Chase : Nem nagyon, csak te...

Csak pislogtam a telefonomra. Mit is gondoltam volna Chase Jaxson White-ról, aki nyíltan ki jelentette, hogy le akar velem feküdni. Most komolyan rákérdezett a státuszomra?

Én : Semmi, hazament.
Chase : És volt valami?
Én : Létszíves ne mássz bele a magánéletembe köszi, puszi. 😘
Chase : Haha...
Chase : Mond ki, hogy lefeküdtél e vele vagy most rögtön elmegyek hozzád és személyesen kérdezem meg, de akkor már nem tudsz hova menekülni.