𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

𝔉𝔬𝔲𝔯

- Kicsim, fent vagy? - kérdi anya, miközben nyit be a szobámba

Takaróval próbálom hárítani a napsugarakat, amik éppen a szemeimet készülik kisütni.

- Hány óra? - nyöszörögöm

- Hét óra. - mondja

- 20 perc és lent vagyok. - mondom

Anya kimegy, és becsukja az ajtót. Kikászálódok az ágyamból, és szépen lassan el sétálok a fürdőszobáig. Letusolok, majd még egyszer meg mosom az arcom hátha felébredek. Törlés közben magamra pillanatok.
Több mint 20 szívás helyet látok. Egy kissé megijedtek. De rájövök két dologra.

1. Chase-ről beszélünk szóval ő nem áll meg egynél ő az egészet akarja.

2. Nincs annyi sminkem hogy, ezeket még minimálisan is de eltűntessem.

Ránézek az alkaromra az is tele van. Egy kis szívroham után vissza mászok a szobámba a gardróbomhoz. Ki nyitom.
Úgy voltam vele, hogy most igyekszek minél jobban takarni ezeket az alkotásokat.

Szóval a választásom egy fekete nike melegítő nadrágra esett, felülre egy aláöltözetet vettem rá egy sportosabb pólót, majd még kiválasztottam egy pulcsit. A kapucnit a fejemen hagytam.

Felkaptam a táskám és leviharzottam.

- Jó reggelt! - mondtam

Láttam, hogy Flora sincs toppon.

Mivel láttam, hogy ő sem gondolta, hogy ez lesz az éjszaka vége, így felmentem a szobámba, majd rá 4 perce hoztam neki egy szettet, amit fel tud venni a mai napra, és beküldtem a fürdőszobába.
Egy kicsit nyüszörgött de bement.

- Reggeli az asztalon. - mondja anya

- Köszi. - mondom kissé másnaposan

- Kislányom bent tudod, hogy le kell venned a kapucnit. - mondja anya

Majd nyúlna a kapucnimért de meg fogom a kezét.

- Fáj a fülem. - hazudok hátha beveszi

- Mióta kinőtt a lábad azóta nem fájt a füled. Hadd nézzem meg! - mondja

Kissé ledermedek.

- Most, hogy mondod, már nem is fáj a fülem. - mondom idegesen

Anya megrántja a vállát és el kezd mosogatni.

Közben Flora is kijön a fürdőszobából.

- Jó reggelt. - mondja vidáman

- Jó reggelt! - mondja anya

- Szia. - mondom

- Majd szeretnék veled beszélni valamiről, és kérlek ne légy ideges. - mondja

- Chase. - mondom

- Igen. - mondja aggódottan

Lehúzom a kapucnit.

Flora észre veszi a milliónyi kiszívást.

- Chase. - mondja

- Igen. - mondom

- Lefeküdtünk. - mondja

- Tudom. Mondta amikor el hozott hozzám. - mondom

- Miután megtörténtek a dolgok... - mondja - Arra kért hogy, számoljak be mindenről neked. Hogy mi volt, mit csinált, hogyan csinált, stb. - mondta kissé szégyelve a dolgot

- Nem kell, nem érdekel az a pöcs. Valaki nemet mond neki és máris ráhajt. - dörmögöm idegesen

- Nemet mondtál neki, megint megkért? - kérdezi felhúzott szemöldökkel Flora

- Nem, de minden arra utalt, amikor nekem kezdett. - rá mutattam a nyakamra a sok szívás helyére

Flora elmosolyodik.

- Fejezzük be a kaját, és menjünk suliba.- mondta Flora

- Elviszlek titeket, most úgy is később kell be mennem a dolgozni. - mondta anya miután befejezte a mosogatást

- Ő még beugorhatunk hozzám suli előtt, mert otthon van a táskám. - mondja Flora kissé megszeppenve

- Persze. - mondta anya

♧

- Nagyon másnapos vagyok. - mondja nyögdécselve Flora

- Én is tegnap hánytam egy nagyot. - mondom

Besétáltunk.

- Szerinted bejött ma? - kérdem

- Nem hiszem. - mondja Flora

Befordultunk a folyosón és ott voltak a tökéletesek, Hedvig még mindig pipa szerintem arra, hogy beszóltam neki. Chase csak a telefonját bámulja.

El sétálunk mellettük.

- Hé cicabogár. - ordítja hangosan nekem címezve mondatát

Hátra fordulok.

Rámkacsint egy önelégült mosoly keretein belül, majd újra a telefonját bámulja.

Visszafordulok, mintha nem is láttam, hallottam volna semmit.

Az ,,első,, óránk a 17-es teremben volt komplex.

Ez az óra gyorsan elment...

Óra közben, akik jókat szóltak, azok kaphattak egy ötöst, persze én sem fogtam vissza magam.

Egy ötössel biztos gazdagodtam a mai nap.

Ki sétáltunk a teremből, és útközben találkoztunk Flora-val, Liam-el.

- Szia cicabogaram. Hallottam tegnap voltál buliba. - mondja mosolyogva

- Igen, és? Már felnőtt vagyok. - mondtam kissé kiakadva

- Bocsi Robin, de nekem most rohannom kell a tanáriba. - mondja Flora szomorúan

- Semmi gond, órán találkozunk. - mondom

Liam, tekintetét visszaszegezte a szemeire.

- Van valami dolgod ma. - kérdezi

Ami azt illeti nincs.

- Igen van, tanulnom kell. - mondom

Szemeim hirtelen valaki másra tapadtak. Észre vettem valamit, vagy valakit.

Chase volt az. Szúrós szemmel nézett rám. Mintha arra parancsolt volna hogy, küldjem el a rákba a fiút,
és csak vele foglalkozzak.
Érdekel? Kicsit sem.

- De amúgy azt hiszem van egy csöppnyi időm amit rád szánhatok. Mondjuk mozi nálam? - kérdeztem, miközben Chase-re néztem és elmosolyodtam

- I-igen - mondta meglepődve

- Este 20.00? - kérdeztem

Chase, majdnem megölt a szempillantásával. Villámként hatol belém. Szid, hogy miért tettem ezt, de nem annyira érdekel, szeretek játszmázni, főleg ha az ellenfelem szívja meg.

- Akkor este, szia! - mondja és elmeg

Intek neki és fordulok a szekrényem felé, hogy kivegyem az irodalom könyvemet.

Valaki mögém áll, szorosan, szinte nincs közöttünk egy centi se. Érzem izmos mellkhasát, széles vállát.
Nem lep megy hogy, Chase az. Hátra lépek egyet kinyomva a fenekem, hogy érezze a törődést, és becsukom a szekrényem.

Elindulnék a termem felé, de egy eres kar az utamba áll.

- Ó szia! Észre sem vettelek. - mondom mosolyogva

- Tényleg? Észre sem vettél? Az előbb mintha nem ezt üzeneted volna a seggeddel. - mondja fennhangon kissé idegesen