-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.-
•𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...
Sietősen húztam fel a cipőmet, majd zártam be az ajtómat. Sikerült megint átaludnom az ébresztőmet, amit direkt fél órával előrébb állítottam, hogy elkerüljem az ilyen helyzetet. A lépcsőt választottam a lift helyett, ezzel is spórolva az időmön. Miután bedobtam magam mellé a kocsiban a cuccokat, megpróbáltam normalizálni a szívverésem. Gyújtást adtam a kocsira, majd elindultam a bár felé.
Olyan helyen dolgozom, ami reggel egy kávézó és este pedig egy bárként szolgál. Mióta itt lakom Monacoba, azóta itt dolgozom. Az ott dolgozók kedvesek és jól kijövünk a másikkal. Autóval pedig 5 percre van, ami tökéletes.
Ma délután kettőtől vagyok egészen zárásig. Azaz, hajnali kettőig.
Az autómmal beállok az itt dolgozóknak kijelölt helyre, majd megfogva a cuccom kiszállok az autóból. Bezárom és még egyszer ellenőrzöm. Vászon táskám felveszem a vállamra és szőke hajamat lófarokba kötöm, úgy, hogy elől maradjon két tincs.
Sietős lépésekkel lépek be a bárba, ahol köszönök, majd megyek is az öltözőbe. A szekrényembe lerakom a táskám és kiveszem belőle a fekete kötényem, ami leér a térdemig. Hátul megkötöm és bezárom a szekrényem. Kisétálok az öltözőből és beállok a pultos társam mellé, hogy elkezdjem a munkát.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Délután négyig nem volt akkora forgalom a péntekhez képest. Lehetett tartani a tempót és néha sok is volt a két pultos, ezért beálltam pár percre segíteni kihordani a rendeléseket.
Aztán hat óra felé közeledve elkezdett megnőni a tömeg. Egyre többen tértek be - a mostanára már bárnak nyílt - helyiségbe. Este nyolcra már szinte nem lehetett elférni, annyian voltak bent. De legalább a hangulatot az itt lévő dj biztosította. Éppen az egyik koktélt kevertem, amikor ismerős arcok bukkantak fel a bejáratnál.
A csoportból Max egyből felismert és rám mosolygott. Nem sokkal később találtak egy üres sarok beülőt és oda telepedtek le. Maxot láttam felém jönni, amikor felnéztem egy pillanatra.
-Szia Lau! -köszönt nekem kedvesen.
-Szia Max, mizu? -mosolyogtam rá.
-Lejöttünk egy kicsit a srácokkal bulizni. -nézett hátra. -És veled? -kérdezett vissza.
-Semmi különös. -vontam vállat. -Csak a szokásos lesz? -kérdeztem, miközben letöröltem a pultot.
-Igen. -mondta, majd leült a bárszékre. -Milyen napod volt? -könyökölt fel a pultra.
-Amikor én jöttem délután, nem volt ekkora forgalom mint most. -nevettem fel. -De, szeretem a pörgős napokat. -vontam vállat mosolyogva. Az elsőkoktélkész.
-Én is azt hittem, hogy kevesebben lesznek. -nézett körbe. -Eddig még senki nem ismert fel minket. -kopogta le. -De nincsenek nagy reményeim evvel kapcsolatban. -nevetett fel.
