-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.-
•𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...
Reggel amikor felkeltem, egy rossz érzés fogadott, de ezt betudtam csak a szokásos, kórház előtti idegességnek. Már több éve járok rendszeresen kórházba, de még mindig nem tudtam leküzdeni a félelmem. Úgy látszik, hogy ez örökre velem marad.
Kikeltem az ágyamból, és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Lefürödtem és a hajamat is megmostam. Miután ezekkel megvoltam, felöltöztem kényelmesen és átcsoszogtam a konyhámba. Lefőztem magamnak egy kávét és csináltam magamnak pár palacsintát. Most reggel valami édeset kívántam, ezért esett erre a választásom. Leültem az asztalomhoz és csendben a telefonom társaságában elfogyasztottam a reggelim. Tegnapról felkerül egy-két paparazzi fotó, de nem vészesek. Csak egy-egy fotón fordulok elő, de akkor is háttal.
A gyors reggelim után, bevettem a gyógyszereim és mentem a nappalimba. Bekapcsoltam a tévét, és sorozat maratont tartottam. Nem terveztem semmi érdekeset, mivel csak délutánra van programom, ami a vizsgálat lesz.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Délután kettő előtt egy kicsivel elkezdtem készülődni. Felvettem egy csinosabb ruhát, és egy nagyon alap sminket is raktam fel magamra. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és felvettem a szerencsét hozó fülbevalóimat is. Megkerestem a papírjaimat és utoljára a kezembe vettem a telefonomat és kiléptem a lakásból. Egy táska volt a vállamon, benne a fontos papírjaim és egy kis szőlő cukor.
Kinyitottam az autóm ajtaját és beültem, a táskámat pedig az anyós ülésre tettem. Gyújtást adtam a kocsira és az utamat a kórház felé vettem. A szívem már így is a torkomba dobogott, de tudtam, hogy ez csak a kezdet. Majd ha ott leszek sokkal jobban fogok görcsölni az eredményeken. Úgy tűnik ezt nem lehet elhagyni.
A parkolóba leparkoltam az autót és még ültem benne pár percet. Össze kellett egy kicsit szednem magam, hogy belépjek az épületbe. Beregisztráltam és már mondani se kellett, hogy merre menjek. Leültem a váróterembe a megfelelő emeleten és próbáltam rendezni a gondolataim. Nem tudom mennyi perc telhetett el, amikor az orvosom asszisztense kilépett a vizsgáló ajtaján és a nevemet mondta.
-Laura Aurora Mollard, legyen szíves befáradni! A doktor úr már várja. -megtalált engem a szemével, és rám mosolygott. Én csak egy halvány mosolyt tudtam elengedni, de végül egy gombóccal a torkomba beléptem az ajtón.
-Jó napot! -köszönt kedvesen az orvosom, amikor leültem elé.
-Jó napot! -próbáltam én is olyan lazán szólni, mint ő, de nem sikerült. A kötelező köröket lefutottuk, a hogy érzi magát, milyen gyakoriak a rohamok, gyógyszerek, ilyesmik. Elkérte tőlem a papírjaim, amiket én kivettem a táskámból és odanyújtottam neki. Ő csak hümmögött miután mindent odaadtam és elmondtam neki. Nem tudtam semmilyen érzelmet leolvasni az arcáról, ami aggasztott.
