-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.-
•𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...
Amire én leértem, Charles a kocsijának dőlve várt engem. Rajta egy fehér lenge ing és egy fekete rövidnadrág volt. Egy félmosolyt engedtem rá, amit viszonzott is.
-Üdvözlöm hercegnő. -hajolt meg játékosan.
-Üdvözöllek dicső lovag. -nevettem fel. -Merre megyünk ma? -kérdeztem.
-Ha elmondanám, nem lenne izgalmas. -nyitotta ki nekem az ajtót. Én csak megforgattam a szemem és beültem az autóba. -Milyen napod volt? -kérdezte, miután beszállt ő is.
-Nagyon jó volt. -néztem rá, és elindultunk. -Délelőtt kitakarítottam és utána mentem lovagolni. Imádom. -jelentettem ki mosolyogva. -Neked?
-Egész okés. -rántotta meg a vállát. -Mivel szünet van most, ezért otthon voltam anyukámmal és Arthurral. Enzo most Olaszországban van a barátnőjével. -nézett rám egy pillanatra. -Beszélgettünk és anyu csinált nekünk süteményt, egy kis cseresznyés pitét. Istenien csinálja. -mosolygott, miközben az utat nézte.
-Élvezettel beszéltél róla, szóval tényleg biztos nagyon finom. -néztem rá.
-Majd egyszer hozok neked. -kacsintott rám -Meg is érkeztünk. -állította le az autót. Nem messze a kikötőtől parkolta le az autót. Kinyitotta nekem az ajtómat, amit megköszöntem neki. Bezárta az ajtókat majd elkezdtünk sétálni a kikötő felé. Nem tudtam, hogy mire készül.
-Azon gondolkozok, hogy vajon most raboltál el, mert nem nagyon vannak itt emberek. -néztem körbe, de érezhető volt az irónia a hangomba.
-Ki tudja? -nézett rám, aztán egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. -Nem, amúgy azt terveztem, hogy kihajózunk és megnézzük a naplementét. -mondta és nekem egyből felcsillant a szemem.
-Imádom a naplementét és a napfelkeltét. Olyan gyönyörűek. -mondtam izgalommal a hangomba.
-Azt is csicseregték a madarak, hogy fényképezni is imádsz. -sandított rám egy félmosollyal.
-Te ezt honnan tudod? -néztem rá összeszűkített szemekkel. -Ki volt az a "kismadár"? -mutattam idézőjelet.
-Titok. -tette az ujját a szájához. Erre csak megforgattam a szemem, mire ő felnevetett.
Egy kis ideig még sétáltunk, aztán Charles megállított a hajójánál. Ezt már nem is mondanám annak, inkább egy jacht volt. Először ő szállt fel, hogy feltudjon segíteni. Megfogtam a kezét, amit felém nyújtott és felléptem én is a jachtra. Ő egyből a vezető fülkéhez ment, ahova követtem én is. Charles körbevezetett, és amerre mentem, mindent megcsodáltam. Egyszerűen nagyon csodálatos és elegáns volt. Tényleg, minden gyönyörű volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mióta van hajós jogsid? -kérdeztem miközben kiültünk a jacht elejére.
-Pár éve ha jól emlékszem. -gondolkodott el. -De minden percét megérte. -nézett körbe mosolyogva.
