-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.-
•𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...
Amire én leértem, Charles a kocsijának dőlve várt engem. Rajta egy fehér lenge ing és egy fekete rövidnadrág volt. Egy félmosolyt engedtem rá, amit viszonzott is.
-Üdvözlöm hercegnő. -hajolt meg játékosan.
-Üdvözöllek dicső lovag. -nevettem fel. -Merre megyünk ma? -kérdeztem.
-Ha elmondanám, nem lenne izgalmas. -nyitotta ki nekem az ajtót. Én csak megforgattam a szemem és beültem az autóba. -Milyen napod volt? -kérdezte, miután beszállt ő is.
-Nagyon jó volt. -néztem rá, és elindultunk. -Délelőtt kitakarítottam és utána mentem lovagolni. Imádom. -jelentettem ki mosolyogva. -Neked?
-Egész okés. -rántotta meg a vállát. -Mivel szünet van most, ezért otthon voltam anyukámmal és Arthurral. Enzo most Olaszországban van a barátnőjével. -nézett rám egy pillanatra. -Beszélgettünk és anyu csinált nekünk süteményt, egy kis cseresznyés pitét. Istenien csinálja. -mosolygott, miközben az utat nézte.
-Élvezettel beszéltél róla, szóval tényleg biztos nagyon finom. -néztem rá.
-Majd egyszer hozok neked. -kacsintott rám -Meg is érkeztünk. -állította le az autót. Nem messze a kikötőtől parkolta le az autót. Kinyitotta nekem az ajtómat, amit megköszöntem neki. Bezárta az ajtókat majd elkezdtünk sétálni a kikötő felé. Nem tudtam, hogy mire készül.
-Azon gondolkozok, hogy vajon most raboltál el, mert nem nagyon vannak itt emberek. -néztem körbe, de érezhető volt az irónia a hangomba.
-Ki tudja? -nézett rám, aztán egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. -Nem, amúgy azt terveztem, hogy kihajózunk és megnézzük a naplementét. -mondta és nekem egyből felcsillant a szemem.
-Imádom a naplementét és a napfelkeltét. Olyan gyönyörűek. -mondtam izgalommal a hangomba.
-Azt is csicseregték a madarak, hogy fényképezni is imádsz. -sandított rám egy félmosollyal.
-Te ezt honnan tudod? -néztem rá összeszűkített szemekkel. -Ki volt az a "kismadár"? -mutattam idézőjelet.
-Titok. -tette az ujját a szájához. Erre csak megforgattam a szemem, mire ő felnevetett.
Egy kis ideig még sétáltunk, aztán Charles megállított a hajójánál. Ezt már nem is mondanám annak, inkább egy jacht volt. Először ő szállt fel, hogy feltudjon segíteni. Megfogtam a kezét, amit felém nyújtott és felléptem én is a jachtra. Ő egyből a vezető fülkéhez ment, ahova követtem én is. Charles körbevezetett, és amerre mentem, mindent megcsodáltam. Egyszerűen nagyon csodálatos és elegáns volt. Tényleg, minden gyönyörű volt.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
-Mióta van hajós jogsid? -kérdeztem miközben kiültünk a jacht elejére.
-Pár éve ha jól emlékszem. -gondolkodott el. -De minden percét megérte. -nézett körbe mosolyogva.
