-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.-
•𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...
Kika ahogy ígérte, egy órán belül meg is jelent az ajtóm előtt. Egy nagyobb táska volt nála, benne a cuccaival. Mikor belépett a lakásomba, egyből megérezte a spagetti illatát.
-Igen, mivel megígértem. Emlékszel? -mondtam mosolyogva.
-Te vagy a legjobb barátnő, akit kívánhatnék! -ugrott a nyakamba és már ment is a konyha felé. Én csak megráztam a fejem, és utána is mentem. Szedtem mind a kettőnknek egy-egy adaggal és leültünk beszélgetni. Elmesélte milyen volt Párizsban, hogy milyen klassz képei születtek. Megígérte, hogy egyszer engem is elvisz magával, hogy meglássam milyen jó a hangulat a stúdióban és, hogy egy kicsit kimozduljak innen.
-És mizujs a lovagoddal? -kérdezte két falat között.
-Mi lenne? Nem beszéltünk a hajóút óta. -vontam meg a vállam.
-Csodálom, hogy még nem keresett. -forgatta meg a szemét. -Mert Pierrerel napi szinten beszélgetnek, és kérdezgeti tőle, hogy hogyan vagy. -mutatott rám mosolyogva.
-Akkor miért nem hív vagy ír nekem? -kérdeztem. -Bár nem fogom neki elmondani, hogy mi a bajom, de attól még írhatna. -halkultam el a végére.
-Egyszer úgy is rá fog jönni. -mondta kedvesen.
-Egyszer biztos, de ennek nem most van az ideje. -mondtam és megettem az utolsó falat spagettit is. -Kérsz még? -fordultam vissza a mosogatótól.
-Nem, köszi. -hozta oda a tányérját. Az övét is betéve a mosogatóba becsuktam az ajtaját és elindítottam. -Nézünk valamilyen sorit? -kérdezte Kika átlépve a nappaliba.
-Először fürödjünk le, aztán nézhetünk valamit. Mert tudom, hogy tuti a kanapén fogjuk tölteni az éjszakát. -nevettem fel.
-Jogos! -nevetett ő is. -De akkor én kezdek. -villám tempóban felállt a kanapéról és futott a fürdő felé.
-Minden nélkül nehéz lesz! -kiáltottam utána nevetve.
-Megoldom! -kiáltott ki a fürdőből. Én csak jóízűen felnevettem és leültem a kanapéra, hogy addig elfoglaljam magam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nagyjából másfél órába telt mire mind a ketten megfürödtünk, és végre letelepedtünk a nappaliba. Kihúztuk a kanapét, hogy kényelmesen elférjünk, aztán hoztunk magunkkal egy-egy pokrócot, hogy jól bekuckózzunk. Először minden figyelmünket a közös sorozatunkra fordítottuk, de fél óra múlva már a röhögésünktől volt hangos a lakásom.
Bontottunk egy üveg bort, olyan alapon, ha csinálunk valamit, azt csináljuk rendesen. A harmadik poharat töltöttük tele, és még mindig nem fogytunk ki a témákból. Már jócskán elmúlt hajnali három, mi pedig lányosan be voltunk csiccsentve. A viccesebbnél, viccesebb történetek jöttek elő, belőlünk pedig a kicsit sem halk hahotázás. Szegény szomszédok nem tudom mennyit halhattak, de nem jöttek le nekünk szólni.
