-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.-
•𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...
A lányokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a hajó elejére napozni. Mind az öten lekentük magunkat és kifeküdtünk a hajó elején. Rég nem láttuk egymást, ezért be nem állt a szánk. Mindenki egymás szavába vágva mesélt. A lányokkal elég régóta ismerjük egymást. Kikát már gyerekkorom óta ismerem, Lilyt és Heidit az első paddock látogatásom óta, azaz 2020 óta. Rebeccat pedig nem rég ismertük meg, de egyből belopta a szívünkbe magát.
-Lányok én elmegyek mosdóba. -keltem fel a helyemről.
-Várj, megyek veled én is! -kelt fel Kika is. Megvártam amíg ő is felkel, és ketten elindultunk a hajó aljába. Miután mind a ketten végeztünk, már mentem volna ki, de Kika megfogta a csuklóm és behúzott az egyik hálószobába.
-Charles volt a fuvarod? -kérdezte és egy huncut mosoly volt az arcán.
-Igen. -mondtam nyugodtan.
-Azt is észrevettem, hogy kettesben voltatok a hajón is. -húzogatta a szemöldökét.
-Semmi érdekes nem történt, ha erre akarsz célozni. -sóhajtottam fel.
-Most úgy beszélsz róla, mintha nem érdekelne, de ha majd a barátnője leszel, akkor az orrod alá fogom dörgölni, hogy én megmondtam. -nevetett fel.
-Akkor meg is fogom érdemelni. De tudom, hogy ez nem fog bekövetkezni. -mosolyogtam rá.
-Lehetséges, de nem biztos. -kacsintott rám.
-Na, menjünk vissza a lányokhoz. -nyitottam ki az ajtót.
-Biztos hiányolnak minket. -nevetett. Én csak játékosan megforgattam a szemem és Kikával a hátam mögött lépkedtünk fel a lépcsőn. De amikor visszamentünk a napozó helyünkre, a lányoknak hűlt helyük volt. Átmentünk a hajó másik felére, ahol végül megtaláltuk őket. Mindegyikük egy koktéllal a kezükbe ültek a fiúk között. Mi is helyet foglaltunk Charles és Pierre közötti helyen. Kika ahogy kiszúrta a helyet rögtön oda is ült. Nekem csak egy cinkos mosolyt villantott, és úgy csinált, mintha semmit se csinált volna. Én kizárásos alapon Charles mellett foglaltam helyet, akinek szintén egy koktél volt a kezébe. Az egyik kezét mögém rakta a kinti kanapén, és úgy ült tovább.
-Kérsz valamit inni? -fordult felém.
-Valami menteset elfogadok. -mosolyogtam rá.
-Okés, mindjárt hozom. -mondta, és az előtte levő átlátszó asztalra letette a koktélját. A többiek körülöttem mind jól beszélgettek és nevettek. Nem éreztem magam kívülállónak, mert én mindig inkább a hallgató típus voltam. Charles pár perccel később meg is hozta a mentes koktélomat, ami mojito volt.
-Köszönöm! -mosolyogtam rá.
-Szívesen. -ült vissza mellém. -Nem akartalak ezzel téged zavarni, hogy téged kérjelek fel a mini bárba. Szóval, ha rossz, akkor nyugodtan mond meg. -kezdett el magyarázkodni.
-Szívesen csináltam volna! -nyugtattam meg, és ittam a koktélomból egy kortyot. -Meg amúgy is nagyon finom lett, és azok se lettek rosszak, mert a srácok még nem szóltak. -mutattam körbe.
-Ebben igazad van! -nevetett fel. Többet nem beszéltünk, hanem figyeltük a körülöttünk lévő beszélgetést.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
