𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝
2006.05.03-Anya, fáj! -szaladtam oda anyukámhoz a játszótéren.
-Mi fáj kincsem? -nézett rám aggódóan. Rámutattam a mellkasomra, ahonnan ki akart esni a szívem. Anyukám rátette kezét a mellkasomra, majd kikerekedett szemekkel nézett rám. Meg voltam ijedve, hogy valami gond van velem.
-Mi a baj? -kérdeztem félelemmel a hangomban.
-Sokat futkostál a barátaiddal szívem? -simította meg az arcomat.
-Nem, mert akkor köhögök. -ráztam meg nemlegesen a fejem. Mintha nagyobb aggodalmat láttam volna szemeiben.
-Köszönj el a barátaidtól, és megyünk haza, rendben? -kért meg egy mosollyal az arcán. Nagy mosollyal az arcomon mentem vissza a barátaimhoz, hogy elköszönjek tőlük. Anyukámhoz visszaérve megfogtam a kezét, és úgy sétáltunk hazafelé.
-Pocakod nem fáj? -nézett le rám.
-Most nem fáj. -ráztam meg a fejem. -Csak egy kicsit fájt, amikor még ott voltunk a játszótéren, de gyorsan elmúlt! -mosolyogtam rá.
-Máskor szólj nekem, rendben? -mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre. Hazafelé elmeséltem neki, hogy mit játszottunk, milyen volt a játék a többiekkel. Anyukám megkért, hogy menjek be a szobámba és foglaljam el magam egy kicsit, amíg elintéz valamit. Amint becsuktam magam mögött az ajtómat, hallottam, ahogy anyukám szinte sírva beszél a telefonba. Nem tudtam kivenni szavait, de aggódtam érte. Maradtam tovább a szobámban és próbáltam inkább elterelni a figyelmem, ezért leültem az asztalomhoz és színezni kezdtem. Pár perccel később apukám nyitott be hozzám egy nagy mosollyal az arcán.
-Hogy vagy kincsem? -kérdezte és nyomott egy puszit a fejemre. -Anya mesélte, hogy fájlaltad a mellkasod. -ült le mellém.
-Már nem fáj, jól vagyok! -villantottam felé egy nagy mosolyt. -Nézd milyen szépet rajzoltam!-mutattam neki fel a lapomat.
-Nagyon szép lett. -mondta majd egy puszit nyomott az arcomra, amire én felnevettem. -Mit kérsz uzsira? -kérdezte, majd felállt mellőlem.
-Nem vagyok éhes, köszi. -mondtam majd visszafordultam elkezdeni egy újabb rajzot. Bólintott egyet, majd kilépett az ajtón. Anyukámék beszélgettek pár szót, majd csend borult a házra. Nem hallottam senkit mászkálni, beszélgetni és ténykedni.
Anyukám sötétedéskor szólt nekem, hogy ideje fürödni és vacsizni. Nem voltam éhes, de nem tiltakoztam. Ettem pár falatot, de több nem ment le. Este anyukám betakart, majd a könyvet elővéve elkezdett volna olvasni, de eszébe jutott valami.
-Holnap elmegyünk a doktornénihez, hogy megvizsgáljon téged, rendben? -simított végig a hajamon.
-De ugye nem csinál velem semmit? -kérdeztem aggódva.
-Nem csinálnak, maximum befektetnek egy nagy gépbe, de akkor se fogsz semmit se érezni, csak be kell majd csuknod a szemed. -nyugtatott meg, majd újra kezébe vette a könyvet és elkezdett olvasni. Nem tudom mikor aludhattam el, de már csak annyit éreztem, hogy anyukám nyom egy puszit a fejemre, majd elhagyja a szobát.
Másnap reggel idegesen keltem fel. Nem szerettem orvoshoz járni, mert féltem tőlük. Tudtam, hogy semmit se fognak velem csinálni, de akkor is bennem volt egy kis félsz. Ahogy anya mondta, csak egy nagy fehér gépbe kellett befeküdnöm, de nem kellett sok időt benne töltenem.
Anya az orvosi vizsgálatom után pár nappal, idegesen jött be levéllel a kezében. A kanapén ültem és színeztem, de arra lettem figyelmes, hogy anyukám a tenyerébe hajtotta a fejét, majd keserves sírásba kezdett. Rögtön odaszaladtam hozzá, mert nem értettem mi a baj. A szemembe nézett, és csak azt hajtogatta, hogy nagyon sajnálja. Akkor nem értettem, hogy mit sajnál, de pár évvel később megértettem.
Azon a napon derült ki, hogy szívizom-elfajulásom van.
•
Egy kis betekintést nyerhettetek a kicsi Aurora legmeghatározóbb korszakába. Remélem meghozta a kedvet a történethez! :)
-☆-
Következő rész: Július 3. - 17:00
Érdemes TikTokon és Instagrammon is követni, mert oda teszem ki a spoilereket és ha elmaradna egy rész. :>
________
TikTok: @iamanyu
Instagram: @iamanyu.wattpad
YOU ARE READING
𝙎𝙯í𝙫 𝘿𝙞𝙠𝙩á𝙡
Fanfiction-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.- •𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...