-𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙚𝙨 𝙇𝙚𝙘𝙡𝙚𝙧𝙘 𝙛𝙛.-
•𝐋𝐚𝐮𝐫𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐥𝐥𝐚𝐫𝐝 egy súlyos betegségben szenved, de ezt a "titkot" csak a közeli család tudja. Ezt a szívbetegséget a nagymamájától örökölte, a lány nagy örömére. Mindig próbált teljes éle...
A szívem sebesen kalapált, és a levegő is kezdett megfogyatkozni körülöttem. Úgy éreztem, hogy menten összeesek, ezért szinte lehuppantam a földre. A mellkasom szaporán járt és egyenlőtlenül szedtem a levegőt. A fejem tiszta káosz volt, és Kika hangja is olyan volt, mintha víz alatt lettem volna. Látásom is homályos lett, de annyit láttam, hogy már két alak áll előttem. A szememet lecsuktam és próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor vagy száz darab tűt szurkálnának a szívedben, közben pedig több ezren mondanak neked bántó szavakat. A kezemet a fülemre tapasztottam, hogy elcsendesítsem a szavakat, de így is ott voltak a fejembe.
Annyit éreztem, hogy valaki megfog és elvisz egy másik helyiségbe. Nem tudtam pontosan hova, mert még mindig csukva voltak a szemeim. Puhaságot érzetem magam alatt, ezért egy kicsit nyugodtabb lettem. Valaki bevitt a hajó hálószobájába.
Egy kicsit megnyugodtam, mert tudtam, hogy biztonságos helyen vagyok. A kezemet levettem a fülemről és a szemem is megkíséreltem kinyitni. Körbenéztem a szobában és két homályos alakot láttam újra. Pislogtam párat, hogy tisztább legyen a látásom, és akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ki, vagy inkább kik állnak ott. Ahogy megláttam Charlest, megint pánikba estem. Láthatta a kiborulásom, vajon mit gondol rólam?
A másik személy aki velem volt a szobában, az Kika volt. A tenyerem magam elé emeltem és kis kört rajzoltam bele, hogy tudja mire gondolok. Ő egyből kapcsolt is, és a táskámhoz lépett és kivette belőle a gyógyszerem, amiből kipattintott egy darabot. A kulacsommal együtt fordult felém, mire én elvettem a két dolgot a kezéből, és bő vízzel lenyeltem a gyógyszert. Visszaadtam neki és csukott szemmel hátra dőltem az ágyon. Nem akartam sajnáló tekintettel találkozni. Most egy kicsit se volt rá szükségem.
-Szeretnék egy kicsit pihenni. -mondtam célzás képpen, hogy egyedül szeretnék lenni. A hangom olyan volt, mintha tegnap végig kiabáltam volna. Rekedt és halk.
-Rendben, ha valami kell, mi kint leszünk. -válaszolt Kika, szintén halkan. Én csak bólintottam egyet, és már csak aza ajtó csukódását hallottam. Végre kinyitottam a szemem és sóhajtottam egy nagyot. Nem hiszem el, hogy pont most történt ez az egész. Szinte majdnem az egész társaság előtt jött rám a roham. Felültem az ágyban és csak akkor realizáltam, hogy még mindig a félig megszáradt fürdőruhámban vagyok. Felkeltem az ágyból és egy pillanatra meg kellett állnom, mert forgott velem a világ. Miután egy kicsit alább hagyott, odaléptem a táskámhoz, hogy kivegyek belőle egy másik bikinit. Gyorsan átvettem és kiteregettem a bent talált szárogatóra. Felvettem még egy pólót és úgy döntöttem, hogy tényleg pihenek egy kicsit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de már kint kezdett lemenni a nap, amikor felkeltem. A torkom ki volt száradva, ezért egyből a kulacsom után kutattam, amit az ágy mellett lévő éjjeli szekrényen meg is találtam. Hogy az a kevés álom is kimenjen a szememből, megdörzsöltem őket és máris tisztábban láttam.
