Baekhyun nyöszörög, csípőjét az öklödbe billenti, miközben dühítően lassan megrántod farkát. Arca kipirult, hajszálnyi nedves frufruja a homlokához tapad, fejét pedig hátrabillenti, homlokát összehúzza, az ajkait foga közé veszi, kissé megharapva azt.
– Kérlek – zihálja, miközben a csípője megrándul, kétségbeesetten, hogy gyorsabban mozgasd a kezet.
– És ugyan mire kérsz? – kérdezed gúnyos ártatlansággal. Frusztrált nyögést hallat, hangja érdes és kétségbeesett, amikor végre megszólal.
– Nagyon is jól tudod, és jobb ha megteszed – fenyít meg, mikor kuncogni kezdesz, ám ennek ellenére figyelmed kívül hagyod őt, kezed pedig szinte alig mozdul annyira lelassítod kényeztetését. Baekhyun nagyon szeretné ha végre téged érezne, így minden apró kis mozdulatodra megremeg, míg nem vesz elég erőt magán, hogy elrántsa kezet és maga felé húzzon. – Kívánlak baby – suttogja ajkaidra, mire elpirulsz.
– De nem vagyunk egyedül – pillantasz a földön fekvő alakra, mire Baekhyun felnevet.
– Ő már halott – mondja vággyal teli hangon mire elvigyorodsz. Az a férfi éveken át megkeserítette az életed, és azon a napon meg is fizette az árát.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
