Amikor leparkoltunk a ház előtt, olyan érzésem támadt mintha újra megtörténne velem ugyanaz. Semmi nem változott. Ugyanazok a hangulatfények, ugyanazok az emberek iszogatták ugyanazokból a piros poharakból ugyanazt piát. Mintha visszamentem volna az időben. Erről akaratlanul is a Harry Potter jutott eszembe, amikor Hermione és Harry visszamennek az időnyerővel a múltba. Túl nagy rajongó vagyok, nincs mit tenni. De ha lenne időnyerőm, az egyszer biztos hogy elkerülöm ezt az átkozott bulit.
Bálintra néztem. Nem szállt ki. Talán rám várt. Talán be se akart jönni. Olyan deja vu-m van. Amikor leparkoltunk, elbizonytalanodtam. Azt tudtam, hogy vissza kell jöjjek, de hogyan tovább? Nyilván, be kéne menjek, megkeressem Zsófit és beszéljek vele. De valami mégis az ülésen tartott. Mármint, a biztonsági övemen kivül még valami. Mit mondjak neki ha megtaláltam? Bocsi megláttam, hogy Márkkal csókolózol, ezért itt hagytalak a faszba? Ez valahogy rosszul hangzik. Akkor nem gondolkodtam csak elfutottam. Helyesnek tűnt. Vagy ha nem is helyesnek, de logikusnak. Eddig sosem kellett azon gondolkodnom, hogy mit mondjak Zsófinak. Sosem hazudtam neki. Sose éreztem semmit sem kinosnak, csak kimondtam amit gondoltam. De most mégsem tudom mit mondjak, magamnak se tudom egészen elmondani mi történt, az egész homályos. Talán az alkohol teszi. Többet nem iszok, az biztos.
-Zoé- Bálint hangja zökkentett vissza a valóságba- Én itt megvárlak. Nem kell siess, itt maradok.
Ránéztem. Úgy tűnt, komolyan gondolja. Akkor nem jön be velem. Nem kezdtem kérlelni, ha megmondta, akkor megmondta.
-Rendben- nyögtem ki majd kikapcsoltam a biztonsági övemet és kinyitottam az ajtót- Köszönöm Bálint.
-Nincs mit köszönj, mostmár kettővel jössz. És amúgyis szeretek kocsikázni az éjszaka közepén- húzta mosolyra a száját- Na most menj, és keresd meg a húgomat.
Egyszer még rámosolyogtam aztan becsaptam a kocsi ajtaját. Futva indultam a ház felé. Lesz ami lesz.
Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, a dobhártyámat egy hajszál választotta el attól, hogy kiszakadjon. Jópáran a kanapén vagy foteleken beszélgettek-vagy inkább orditoztak egymás fülébe-és iszogattak, de a szoba közepén fáradhatatlanul táncoló emberek között alig tudtam átverekedni magam. Hogy ezeknek mennyi energiájuk van.
Az első utam a konyhába vezetett, ott találom meg Zsófit a legnagyobb valószinűséggel. Eltelt egy kis időbe, mire eljutottam a konyha bejáratáig.
Eddig nem nagyon hittem a női megérzésekben, de amikor megláttam a világoskék pulcsit, és a hullámos barna hajat a konyhapult fölé hajolva, minden eddigi kételyem eloszlott.
Ott van Zsófi. Látom. Látom, mégsem mozdulok. Mintha hirtelen megfagyot volna körülöttem a világ.
-Zoé!- mielőtt egyáltalán felfoghatnék bármit is, Zsófi már a nyakamban van-Hála a jó égnek, már mindenhol kerestelek.
YOU ARE READING
Váratlan Szerelem
Romance"Tágra nyíltak a szemeim, majd hirtelen észbe kapva megfordultam és kifutottam az ajtón. Vagyis csak kifutottam volna, ha egy erős kar nem ránt vissza a csuklómtól fogva." " Azt hittem, leszól majd, de ehelyett inkább bátorításnak hatott, amit mond...
