Váratlan Szerelem

24. rész

-Zoé ugye?- néz rám Áron gesztenyebarna szemeivel

Ez meg miért ide ült? Körülnézek, aztán rájövök, hogy egy fiú mellett sincs üres hely.

-Te meg honnan tudod a nevem?-kérdezem jogosan, mert nem mutatkoztunk be.

-Az osztályfőnökötök mondta, amikor helyreküldött- húzza félmosolyra a száját.

-Tényleg-jut eszembe-Bocsi, korán van- nézzek rá álmos fejjel- Te pedig Áron, ugye?

-Látod, te is megjegyezted. Mégsincs olyan korán- felém nyújtja a kezét, hogy kezetfogjunk.

Bírom a csávót. Iszonyat vicces, egész órán a tanárt parodizálta. Kérdeztem tőle, hogy miért csak most jött, nem év elején. Kiderült, hogy múlthéten költöztek ide a szüleivel. Egy csomót beszélgettünk órán és tényleg jó fej. 

-Lehet egy nagyon random kérdésem?- fordulok felé kicsengetés előtt.

-Mondjad Zoé-úgy beszél velem, mintha már évek óta ismerne. 

-Gördeszkázol?

Meg kellett kérdeznem. Szükségem van rá, hogy tudjam.

-Ez tényleg elég random, de igen, gördeszkázok- kicsit furán néz rám, de látszik rajta hogy viccesnek tálja a spontán kérdésemet.

-Tudtam!

-Zoé kisasszony, kérem csendesebben csevegjen, ha már nem figyel az órára- szól rám a fizika tanár.

Lehet kicsit túl hangosan mondtam.

-Zoé kisasszony- suttogja Áron visszafojtva nevetését

Bal kezét a háta mögé teszi és jobb kezét felém nyújtja. Mint amikor az úriemberek kezet akarnak csókolni a hölgyeknek. Belemegyek a játékba.

-Áron úrfi- mondom és szempillarebegtetve odanyújtom a kezem, mire ad rá egy gyors puszit.

-Te hülye vagy!-nevetem el magam és elhúzom a kezem.

Fizika után Zsófi visszaül mellém, és olyan fejjel néz rám, hogy nyilvánvalóan azt akarja, mindent mondjak el neki az Áronnak töltött órámról.

-Vicces srác-mondom, mint egy tényt, mert igazából az is.

-Azt gondoltam, egész órán nevetgéltetek- van valami abban, ahogy ezt mondja, nem tudom eldönteni mi, de rosszul érzem magam tőle- Ma jössz hozzánk?-vált témát Zsófi

-Délután átjöhetek, de kell segitsek anyunak ebédet főzni

-Jó, kéne tanuljunk a holnapi törire.

Az utolsó óránk magyar volt, fogalmazást kellett irjunk, ami egész jól sikerült. Nagyon szeretek irni, de jobbszeretem megtartani magamnak, mintsem felolvasni az osztálynak.

Órák után végre hazamehettem. Alig várom, hogy délután átmehessek Zsófihoz, ezért miután elköszöntem tőle sietősen indulok hazafelé.

-Bú!-valaki hirtelen megfogta a derekamat ezzel a frászt hozta rám.

Megfordultam, és meglepetésemre Áronnal találtam szemben magam.

-Te követsz engem?-kérdezem rosszallóan.

-Olyan gyorsan elmentél hogy meg se tudtam mutatni a gördeszkámat- mutatja fel a kezében tartott gördeszkát.

-Azért jöttél utánam, hogy megmutasd a gördeszkád?

-Meg hogy elköszönjek

Szemügyre veszem az emlitett tárgyat.

- Vagány. Majd egyszer megengedhetnéd hogy kipróbáljam.

-Amikor csak szeretné, kisasszony- vigyorog Áron.

-Menj haza a kisasszonyoddal- forgatom a szemem.

-Óhajod számomra parancs-mondja, majd hirtelen megfog, és a vállára vesz.

-Mi a francot csinálsz, tegyél le!

-Azt mondtad menjek haza a kisasszonyommal- nem látom az arcát, de a hangjából tudom, hogy vigyorog.

-Tegyél le vagy megruglak!

Mikor földet ér a lábam beleboxolok a vállába.

-Ilyet mégegyszer ne merészelj csinálni

-Nagyon indulatos vagy ma, Zoé. Most megyek, holnap találkozunk-mondja, majd megölel.

Meglepődök a gesztuson, de visszaölelem. 

-Nem tudtam, hogy máris ilyen puszipajtások vagyunk-mondom, mire csak vállat von.

-Gyorsan barátkozok- mondja majd leteszi a gördeszkáját és rááll- Akkor holnap kisasszony

-Viszlát úrfi-intek neki mikor elindul az ellenkező irányba.

Úgy tűnik ma is szereztem egy új barátot.