Váratlan Szerelem

19. rész

-Zoé!- mielőtt egyáltalán felfoghatnék bármit is, Zsófi már a nyakamban van-Hála a jó égnek, már mindenhol kerestelek.                         

Ezt nem gondoltam át. Hogy a francba mondjam el neki, hogy itthagytam?

-Zsófi!-nem jött ki más a torkomon. Úgy jöttem ide, hogy elmondok neki mindent, de nem megy. Egyszerűen nem megy. Hogy lehetek ilyen kétszinű? Komolyan úgy fogok csinálni mintha mi sem történt volna? A kényelmesebb utat választom.

-Jaj Zoé úgy örülök, hogy megvagy! Azt hiszem kicsit túl sokat ittam, minden időérzékemet elvesztettem. 

Szóval nem tudja, hogy már órák óta nem látott.

-Úristen én is! Bementem a tömegbe táncolni, aztán nem láttalak sehol, elmentem wc-re de ott se voltál. Most végre megtaláltuk egymást. Esküszöm olyan könnyen el lehet veszíteni a másikat egy buliban.

Fájnak a hazugságaim. De az igazság jobban fájna.

-Mindegy is, most együtt vagyunk, és ez a lényeg-mosolygott Zsófi és karon ragadott-Akkor gyerünk bulizni ha már eljöttünk! Még ajándékot is vettünk, ennyi jár érte.

Talán néha csak el kell engedni a dolgokat, és önfeledten bulizni. Talán túlgondolom, nem is olyan nagy dolog. Elmentem, de visszajöttem. Lejárt. Már a múlt. 

De itt hagytam. Fut át a fejemen. Egy órája még az gyában bőgtem, ezután hogy bulizzak?  Magammal vitatkozok, hogy mi a helyes. Jól akarom érezi magam. Annyiszor eldöntöttem már magamban, hogy mindegy hogy élem az életem csak legyek boldog. Az biztos nem tesz majd boldoggá, ha leülök egy kanapéra amíg Zsófi jól érzi magát. Ő miért érzi jól magát? Hisz megcsókolta Márkot. Nincs bűntudata? 

Ahogy gondolkodom, elkezdem felfogni, hogy nincs miért bűntudata legyen. Ő is szereti. Ugyan olyan joggal csókolhatja meg mint én. Csak neki összejött. Nekem nem. Féltékeny vagyok rá. A francba, nincs jogom féltékenykedni, örülnöm kéne a boldogságának. Utálom magamban hogy nem tudok örülni mások sikerének. Ez olyan önző. Annyira szivesen lennék jó ember. Akit mindenki kedvel mert jófej és kedves. Aki jó hangulatot tud teremteni és mindenki szeret vele bulizni. 

A fejemben sorra játszódnak le a gondolatok. Aztán döntésre jutok.

-Oké- néztem Zsófira- Zsófi, rugtál már be egy bulin kétszer?

Valószínűleg ez volt életem legrosszabb döntése.

-Te hülye vagy bazmeg- rám nézett, de láttam a szemében azt a bizonyos elszánt csillogást. Aztán elmosolyodott- De én is hülye vagyok bazmeg! Legyünk hülyék együtt Zoé!

Megfogta a kezem, és nevetve a konyha felé indult. Én is nevettem. Nem érdekeltek a mai este elmúlt eseményei. Dráma csak akkor van, ha valaki drámázik. Ha megtanuljuk elengedni a dolgokat, könnyen átjuthatunk az élet akadályain. És minden megy tovább a régi kerékvágásban.