Nobara pov
Már alig vártam, hogy Megumi érkezen meg és elmondja a válaszát, hogy esetleg eljön holnap a házamban. Ránéztem az órára és 7 óra 45 perc volt.
"Biztos, hogy késik mind tegnap. Ne izgulj Nobara, biztos, hogy mindjárt itt lesz." Nyugtattam magam.
10 percel később
"Valyon, hol lehet?" Már 55 perc volt, Megumi sehol sem volt.
"Hé, jól vagy? Miért izgulsz annyira?" Mondta az egyik barátom.
"Ja semmi. Tudod hogy miért késik Megumi?" Kérdeztem. De ő csak rázta a fejét. Ő sem tudta.
"Valyon azért nem jött el, azért a levélért amitt adtam neki vagy mi......"
Szólt a csengő...
"Lett valami baja? Ezt nem tudom elvíszelni ha történt vele valami komoly."
* Megumi pov *
"Ngh...hol vagyok....?" Kinyítottam a szemeimet és körülnéztem.
"Mi ez a hely?" A falak csak csupa pirosak voltak mint a vér. Csak egy szekrény, polcok és egy ágy volt, polcokon sok-sok könyv. Visszajöttek az emlékek a tegnapi estéről.
"Szóval vámpírok tényleg léteznek ez nem csak egy legenda amitt az idióta emberek mondanak. Most tényleg itt fogom leélni az életemet egy múcskós vámpírral!" Valaki kinyította az ajtót.
Egy fehér hajú lány volt, egy tálca ételel a kezében.
"Már felkeltél....Akkor jó....itt van a reggeli." Letette a tálca ételt melém. Ki akart menni de megállítottam.
"Várj! Tudsz-e segíteni rajtam?! Hol vagyok! Vámpírok tényleg léteznek? Vagyis egyáltalán te is vámpír vagy?"
"Sajnos nem segíthetek rajtad....én csak egy szolga vagyok....igen....vámpírok léteznek...én csak félig vagyok vámpír és félig ember....ezért nincs sükségem emberi vérre." Válaszólta nyugodtan.
"Ki hozott ide?"
"A vámpírok királya....azért hozott ide mert szüksége van emberi vérre hogy túlélje..... még van valami kérdésed?"
"Legalább, mi a neve?" Kérdeztem.
"Sukuna..... Sukuna Riomen." Mondta és kiment a szobából.
"Úgyé ez csak egy rémálom, ez nem lehet igaz." De mingyed. Elkezdtem enni.
3 órával később
Unatkozom....
Ráadásul a szóba ajtaja is be van zárva, hogy ne menjek sehova. Kinyílt az ajtó.
"Jaj...Ne...Csak ő ne" gondoltam.
"Felkeltél kis cica!" Mondta Sukuna.
"Akkor tegnap hol is maradtunk el? Ma folytatjuk ahol elmaradtunk." Lenomoty az ágyra és megkötözte a kezeimet egy kendővel az ágy sarkába.
"Na akkor kezdjük el, nem?"
Az író: Sziasztok! Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem lesz időm folytatni de épp ma volt egy kis időm és gondoltam hogy kihasználom hogy írjak egy új részt. Nem tudom hogy mikor fogom megírni a következő részt de remélem hogy minnél hamarabb.
♡♡♡♡♡
