Sukuna pov...
Visszaviszem Megumi-t a szobámba, miközben még mindig a vállamon tartom.
Már nem még vagyok annyira dühös mint azelőtt, de még mindig érzem, hogy forral a vérem. De ma megbocsátok a kis cicának, de csak most egyszer. Meghallgatom Uraume-t, amit mondott. Nem fogom megbüntetni Megumi-t, csak most. Máskor nem leszek ilyen kedves vele.
Legalább az a görény meg kapta amit érdemelt. Meg is ölhettem volna, de nem tettem. Az is lehet, hogy megfogom ezt bánni.
Érzem ahogy reszket a kis cica a vállamon, mint a fa levél. Úgy látszik még mindig fél és borzong. Végül is, az ő hibája.
Végül megérkeztem a szobámba, és finoman lefektettem az ágyra.
Felnéz rám, a szeme tele van félelemmel.
Megumi: Kérlek...ne bánts engem, megígérem, hogy többé nem csinálom ezt.
Mondta reszkető hangon.
Csak sóhajtottam és megsimogattam a haját.
Sukuna: Nem foglak bántani, kis cica. De remélem, hogy amit mondtál azt be tartod...
Erősebben szorítom a haját és megdöntöm a fejét hátra, amitől rám néz. A szemeibe nézek.
Sukuna: Mert máskor nem leszek ilyen kedves veled...Most szerencséd volt, cica. De ne is próbálj újra megszökni, még ne is gondolj rá, meg értetted?
Megumi: I-igen...m-megértettem.
Elmosolyogtam, végül elengedtem a haját.
Sukuna: Jó cica...
Pár másodpercig csendben volt, majd fel nézett.
Megumi: K-ki volt ő?...
Sukuna: Arra a görényre érted? Ő nem fontos, csak egy szemétláda. De miért érdekel neked? Úgyé nem szeretted amit veled csinált?
Megfogtam a karjaitól és magamhoz húztam. Megumi meg borzongott.
Megumi: N-nem! Persze, hogy nem!
Sukuna: Jó, mert nem osztalak meg senkivel. Az enyém vagy...csak az enyém.
Az egyik karommal a teste köré fonom majd megfeszítem, a másikkal pedig megfogom az állát és felemelem.
Próbált, hogy mind lökjön el, de nem engedtem.
Sukuna: Ne küzdj ellene, csak fogadd el.
Szenvedélyesen megcsókoltam. Jobban megszorítom a szoritásomat a vékony kis testén, csak érzem ahogy a teste megfeszül. Az ajkai pedig...olyan finomak és puhák. Egész nap csak csókolhatnám azokat ajkakat.
Nem tudom, hogy miért, de nekem ez az ember különleges nekem. Csak magamnak akarom megtartani. Ő csak az enyém.
Egy idő után megtöröm a csókot és lenézek a nyakára. Csak azt a harapásnyomot láttok amit én hagytam és nem láttam többet, majd elvigyorogtam.
Sukuna: Úgy látszik épp jókor mentem, annak a görénynek nem volt esélye meg kóstolni a véred. Ez jó is, mert csak én tudom inni belőle.
Majd hirtelen lenyomom az ágyra, és megharapom a nyakát.
Megumi: N-ne...ne! Állj! Fejezd be! Könyörgöm!
Majd a kezeit a testemre rakta, próbál el lökni, de mind hiába, túl gyenge hozzám képes.
A testemet az ővéhez szorítom, miközben még mindig szívtam a vérét.
Már kezdtem élvezni ezt a pillanatot, ha nem zavarná meg egy kopogás az ajtón.
Sukuna:\Szuper, kurva nagyszerű.\
Aztán elhúzódok tőle, és az ajtó felé sétálok. Kinyitom az ajtót.
Sukuna: \Remek...\ Mit akarsz. Nem gondolod, hogy ma nem még akarlak látni többet. Te tényleg meg akarod öletni magad.
Uraume: ......Sajnálom uram, hogy félbeszakitottam valami fontosat. De valaki akar látni téged. Az iródában van...
Sohajtottam.
Sukuna: Remek. Ez hiányzott.
Majd kisétáltam a szobából. De mielőtt elmenék, dühös pillantást vetek Uraume-ra.
Sukuna: Ne enged, hogy megszökjön az az ember. Ha meg szökik, nem tudom hogy mit csinálok veled de az biztos hogy nem lesz szép.
Uraume csak bólintott.
Uraume: Most vigyázok, uram...
Sukuna: Jó...
Az iródám felé tartok.
Sukuna: \Ez a nap már nem is lehet rosszabb.\
Kinyitom az iroda ajtaját és megláttom, hogy ki az.
Sukuna:\ Szuper, még csak ő hiányzott nekem...\
Sziasztok! Végre megírtam az új részt! Remélem, hogy tetszik. Megprobáltam hogy minél hosszabb legyen.
Szerintetek ki az a személy aki akarta látni Sukuna-t? Tippeljetek és írjátok meg a komemtbe.
Jó éjszakát!
